A Magyar Fórum az 1992. évi második számában, január 9-én nyitotta meg Humórum rovatát a Szerencsejáték Rt. támogatásával. Ez a rovat tavaly 48 alkalommal jelentkezett, mindössze négy ízben maradt ki a lapból (először a nevezetes Csurka-tanulmány, másodszor a nevezetes Zacsek-tanulmány, harmadszor az október 23-i, negyedszer a karácsonyi ünnepi anyag foglalta el a helyét). A Humórumban tavaly összesen 480 karikatúra jelent meg, lapszámonként átlagosan tíz. A karikatúrák 80 százalékát öt művész jegyezte, Dluhopolszky László, a Ludas Matyi akkori főszerkesztője 109-et, Lakatos Ferenc 85-öt, Tarnóczy Zoltán 73-at, Jelenszky László 65-öt, Rau Tibor 51-et.
A karikatúrákon 63 közéleti személyiség tűnt fel összesen 182 alkalommal. Hankiss Elemér 29, Göncz Árpád 16, Horn Gyula 12, Torgyán József 11, Gombár Csaba 7, Pető Iván 6, Orbán Viktor és Tölgyessy Péter 5-5, Demszky Gábor, Kis János, Konrád György, Vladimír Meciar és Thürmer Gyula 4-4, Eörsi Mátyás, Haraszti Miklós, Keleti György, Pálffy G. István és Tamás Gáspár Miklós 3-3, tizenegyen 2-2, harmincnégyen 1-1 rajzon szerepeltek. (A rajzok szövegében előforduló neveket nem vettük figyelembe, csak az ábrázolásokat.)
A kormányhoz közel álló személyiségek közül (ha Kerényi Imrét nem számítjuk ide) egyedül Debreczeni József tűnik fel negatív színben a Humórum karikatúráin, Pálffy G. például mindhárom alkalommal a tv-elnök áldozataként ábrázoltatik.
A rajzok állandó szereplői a régi antiszemita karikatúrákból ismert típuszsidók. A Humórum rovat meglehetősen szorosan követi a lap irányvonalát, számtalan rajz hangsúlyozza például a bolsevizmus és a liberalizmus egylényegűségét.
Matyi és a logika
Csoóri Sándor nyilatkozta a Csurka-tanulmánnyal kapcsolatban a következőket: „Engem már régebben is elgondolkodtatott: Lúdas Matyi megígéri Döbröginek, hogy kegyetlenül megveri, de nem jelenti be sajtóértekezleten, hogy itt, ekkor, ezért fogom megverni… (Kihagyás az eredeti interjúszövegben – r. s.) Vagyis Illyés gondolatából kiindulva én azt tudtam volna ajánlani akár Csurka Istvánnak, akár másféle ilyen embereknek, hogy tessék, olvassák el újra a Lúdas Matyit, és ha valamit el akarnak érni, ezzel a logikával csinálják.” (Magyar Hírlap, 1992. november 12.) Én pedig azt javasolhatom a kedves olvasónak, hogy ha szókimondás ellen bátorító példaképet keres, akkor ne vesződjön Fazekas Mihály ódon versezetével, hanem vásárolja meg az Oktogonon az egyik filléres könyvesasztalkánál a Ludas Matyi 1993-as évkönyvét. Talál abban a Dluhopolszky László által szerkesztett kalendáriumban egy szexis képregényt, amelyet a Fülesből loptak, és éppen annyira rövidítettek meg, hogy a történet követhetetlenné váljon; azután harmincnyolc írást harminc szerzőtől, akik közül tizenhét már régebben elhalálozott, ennélfogva nem volt abban a helyzetben, hogy korábban megjelent írásainak utánközlését véleményezze; s végül (a szövegekhez kapcsolódó illusztrációkat és a képregényeket nem számítva) 324 karikatúrát húsz rajzmestertől, akik közül tizennégy – 1992-ben – a Humórum előállításában is részt vett. Ők tizennégyen rajzolták a Humórum karikatúráinak 92%-át, az Évkönyv karikatúráinak 93%-át (és a számításon kívül hagyott rajzos illusztrációk túlnyomó többségét). Ebben eddig nincs semmi érdekes, a régi Ludas munkatársai is telerajzolták a fél magyar sajtót. Ami figyelemre méltó, az az, hogy a magyar sajtó legélesebben (ha nem lennék olyan tárgyszerű, azt írnám: a legdurvábban) politizáló humorrovatának élrajzosa a rovat többi bedolgozójának munkáiból olyan évkönyvet szerkeszt, amely egészen példátlanul apolitikus. A 324 rajz közül egyetlenegy sem ábrázol eleven közéleti embert, egyetlen képaláírás sem utal politikusokra, az a néhány rajz, ami talán politikai karikatúrának tekinthető, olyan általános tartalmakat hordoz, hogy semmiképp sem helyezhető el a mai magyar politikai színképben. A kalendáriumot az erotikus humor uralja.
Adva van tehát egy csapat grafikus, nagyjából ugyanaz a csapat, amely a sok-sok elszakadási kísérlet után az önállóság útjára tért (és ott elbukott) régi gárda helyett hajlandó volt 1990 májusától az MSZP színeiben és bankszámlájára vicclapot csinálni, és amelyet – a Pálffy G.-hez hasonlóan az MSZP-től az MDF-en keresztül megörökölt a Csurka és ez a csapat grafikus kettős életet él. Egy politikailag igen karakteres olvasóréteg számára politikailag igen karakteres rajzokat szállít, egy politikailag nem karakteres, szélesebb olvasórétegnek szánt kiadványban pedig politikamentes rajzokkal jelentkezik. Emitt politizál, amott depolitizál, emitt mozgósít, amott zsibbaszt. Egy kollektív doktor Jeckyllel és mister Hide-dal állunk itt szemben.
Sok-sok kisdé
A kormánypárti sajtótermékekből keveset vesznek, de sokat osztogatnak. Tavaly a Magyar Fórum olimpiai különszámát osztogatták (a Lakitelek Alapítvány szervezésében) több millió példányban, az idén a Vállalkozói Újságot, a kettő között Pesti Hírlapot és Pest Megyei Hírlapot dugdosnak ingyen az elő nem fizetők postaszekrényébe, az időszaki választások helyszínén Ringgel és (ha le nem tiltják) Magyar Fórummal lepik meg a lakosságot.
Ebből az ingyen-Vállalkozói Újságból, ha igaz, nemsokára hetilap lesz, vélhetőleg kisebb példányszámban és nem teljesen ingyen. A Lakitelek Alapítvány finanszírozásában harmincrészes tévésorozat készül kezdő vállalkozók okulására és mindenki szórakoztatására. A sorozat főhősét, a Fricit Körmendi János alakítja. Az új hetilap ehhez a sorozathoz és a Lakitelek Alapítvány vállalkozói oktatóprogramjához kapcsolódna. Az új kormánypárti újságot a – Körmendi Jánossal a főszerepben szükségszerűen népszerű – tévéműsor vezetné be a sajtópiacra.
Az elhagyott Magyar Fórum helyett ez lenne az MDF új hetilapja – a szituatív csurkisták új fészkelőhelye. A főszerkesztő Kiss Dénes, egyike azoknak, akik annak idején a legnagyobb lelkesedéssel fogadták a Csurka-tanulmányt: „Ahogy szokta, pontos szellemi szablyavágásokkal dolgozik (a Csurka – r. s.), keményen, tömören. Igazat is adunk neki, hiszen rólunk van szó. Azaz: a magyar nemzet érdekéről… Aki úgy fogja fel Csurka gondolatait, hogy értünk-miattunk valók, az megérti, elfogadja – tűnődik tovább… Ez az írás, ez a munka, sajátos prózai »Talpra magyar!«… Csurka írása felelős fölszólítás magunknak, MDF-nek, kormánynak. Olyan felrázó, amihez hasonlóra akkor is szükség volna, ha minden rendben lenne nálunk és köröttünk.” (Magyar Fórum, 1992. szeptember 3.)
A Csurka-tanulmány hirtelen felgyorsította a kormánypárti sajtó differenciálódásának folyamatát. A dolgozat megjelenése után néhány nappal az Új Magyarországtól váratlanul elküldik, illetve távozásra késztetik az elkötelezett csurkistákat, akik azután a Pest Megyei Hírlap szerkesztőségében gyűlnek össze. Az ő menesztésük ellen szenvedélyesen tiltakozott Csurka a Magyar Fórumban, a MÚK nyilatkozata szerint pedig Vödrös Attiláék elzavarása éppúgy a nemzeti szellemű újságírók üldözését példázza, mint Pálffy G. vagy Chrudinák felmentése. Nos, a Vállalkozói Újság mutatványszámának munkatársai Kiss Dénes mellett elsősorban éppen ezek a Pest Megyei Hírlaphoz száműzött csurkisták. Ebből a csapatból Bánó Attila és Deregán Gábor 3-3 cikkel, maga Vödrös Attila két szép hosszú protokollinterjúval, Kiss Dénes pedig névvel, név nélkül, K. D., k. d., kisdé, KÁDÉ szignóval összesen hat írással jelentkezik a lapban.
Gyógyteszt
Az újságban megszólal három miniszter, négy államtitkár, a Gazdakörök Országos Szövetségében elnöklő MDF-es képviselő, Széles Gábor, és Csurka egyik legmegbízhatóbb szövetségese, Zacsek Gyula, akivel maga a főszerkesztő készített interjút, s akit az interjú bevezetőjében Kiss Dénes „elemző, sőt eszmeképző” embernek titulál, aki „szent indulatai ellenére is pontos képekben fogalmaz, láttat”.
A legrosszabb indulattal sem állíthatnánk, hogy a csurkista szerzőgárda csurkista lapot alkotott volna. A tájékozott olvasó persze tudja, hogy milyen eszmék képződnek a Zacsekban, de ezek az eszmék ezúttal sem általa, sem más által nincsenek szóba hozva.
A lapból kivonták a szenvedélyt. A Vállalkozói Újságot sajátos kettősség jellemzi. Egyrészt olyan irdatlan mennyiségű száraz protokollanyag van benne, amelyet csak a legelszántabb pártos gyomor tud megemészteni, és amelyet csak azok olvasnak el, akik közelről és szorosan kívánják követni a politikai életet. Másrészt viszont az olvasó aktivizálását célzó feladatok mércéjét úgy állították be, hogy az értelmi fogyatékosokat is sikerélményhez juttassák. A lap fenekét képező keresztrejtvényben annak a tévésorozatnak a címét kell megfejteni, amelyről az egész újság szól, annak a főszereplőnek a nevét, akivel a címoldalon hosszú, fényképes interjút közölnek, és azt a Széchenyi-idézetet, amely a lapban keretben kiemelve olvasható, s a rejtvényfejtőkkel közlik is ezt a tényt.
Az újság mellékletében részleteket hoznak a Lakitelek Alapítvány vállalkozóképző oktatóanyagából. Íme néhány tesztkérdés: mi az első teendő egy vállalkozás beindítása előtt?
1. Pénzt kell kölcsönkérni.
2. Megbeszélni a haverokkal, hogy segítsenek, ha kell.
3. Körbejárni a városban, és megérdeklődni, van-e igény arra, amit csinálni akarok.
Ha meg kellene állapítani leendő piacának méreteit, mit tenne?
1. Leülne a haverokkal, és megsaccolnák, mekkora.
2. Bemenne az önkormányzathoz, és megbeszélné problémáját a népességnyilvántartóval.
3. Szerkesztene egy kérdőívet, és becsöngetne vele a környék minél több lakásába.
Ha televíziót akarok javítani, mi a fontosabb?
1. A lehető legtöbb tévét javítsam meg a lehető legrövidebb idő alatt?
2. Kevesebbet javítsak meg, de mindegyik kifogástalanul működjön.
Ön kit venne föl alkalmazottnak elárusító-helyére, ahol elektronikai cikkeket kínálnak?
1. Évát, aki nagyon csinos, kedves, de fogalma sincs a hajszárító és a grillsütő közötti különbségről?
2. Ferit, aki ért ahhoz, amit el kell adni, de nem tud köszönni, és kioktatja a vevőket, ha valamit nem tudnak?
3. Lacit, aki udvarias a vevőkkel, szorgalmas is, de a termékeket még nem ismeri tökéletesen.
A Vállalkozói Újság bizonyára megnyugtató hatással lesz mindazokra, akiket ezek a kérdések zavarba hoznak, és bizonyára zavarba hozzák mindazokat, akiknek a szellemi energiáit nem köti le a lakitelki gyógyteszt.
- Belföld [6]