Beszélő: Mikor jött létre a Dankó utcai hajléktalanszálló, és mi volt ebben az Oltalom Karitatív Egyesület szerepe?
– Az épületet a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség kapta meg az önkormányzattól arra a célra, hogy megvalósítsa oktatási és karitatív elképzeléseit. Magyarországon két metodista hitvallású egyház működik, egyik ezek közül a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség. Az Oltalom Karitatív Egyesület az én személyemen keresztül kapcsolódik az egyházhoz, mivel én lelkész is vagyok, és az egyesületben dolgozók egy része egyházban dolgozó személy. Sem az egyesületben dolgozókkal szemben, sem pedig a segélyezettekkel szemben nincs semmiféle vallási elvárás vagy késztetés. A szegénységnek nincs vallása, a szegénygondozást nem lehet összekapcsolni a direkt térítéssel.
Beszélő: Milyen szolgálatokat nyújt az egyesület?
– Az egyesület 1988-ban alakult, és kezdettől szorosan együttműködött a Szetával. Az Oltalom Egyesület főleg félárva családokat támogatott. Másik fontos tevékenysége az volt, hogy a jugoszláv határ mentén felkarolt egy kis falut, ahol több volt már a menekült, mint a falu lakossága. Felvettük a kapcsolatot egy angol alapítvánnyal, és mintegy hat-hét millió Ft értekben támogattuk a falut. A múlt év végén, amikor már kezünkben volt az épület, és törtük a fejünket, hogy hogyan hasznosíthatnánk jól, akkor született a gondolat, hogy ennek egy része ideális hajléktalanbázis lehetne. Sőt, az épület adottságainál fogva akár humán centrummá is fejleszthető. Az első lépés a pince átalakítása volt, itt kezdtük meg a hajléktalanok fogadását. A téli nehezebb hónapokban harminc-negyven hajléktalan kapott szállást és ennivalót. A bázis többi részének a kialakításához fővárosi, illetve NM-pénzt kaptunk. A téli hónapokban 120 hajléktalannak adtunk szállást, igaz, hogy az előszobában, a lépcsőfordulóban és a zuhanyozóban is aludtak. Közben kialakítottunk egy orvosi rendelőt, egy kis gyógyszertárat, egy fürdőt mosodával, raktárakkal, valamint egy borbélyműhelyt és egy ingyenkonyhát. A jövőben szereténk egy filléresbútor-boltot, egy kórházi utókezelőt, egy drogambulanciát és egy szociális foglalkoztatót is berendezni. A munkatársaink egy része önkéntesekből áll, mások fővárosi alkalmazottak lettek.
Beszélő: Ha jól értem, akkor ez a hajléktalanbázis abban tér el a hasonló intézményektől, hogy összetettebb szolgáltatásokat nyújt a rászorulóknak?
– Igen, hiszen itt van az orvosi rendelő is. Tudni kell, hogy mi a hajléktalanok ellátása mellett mintegy havi ezer olyan környékbeli lakó ellátását is vállaltuk, akiknek bizonytalan a tb-kártyájuk, és ezért nem tudnak ebben a háziorvosi rendszerben megfelelő ellátást kapni. Az elsőlépcsős befogadó bázis pedig azt jelenti, hogy itt nem szabunk előzetes feltételeket. Biztosan tudod, hogy a legtöbb helyen ajánlás szükséges, vagy szükség van személyi igazolványra, Köjál-papírra, fizetni kell valamit, várakozási idő van, vagy elvárnak valamilyen együttműködést. Egyházi intézményben, így például az Üdvhadseregben, az új lakó kötelezi magát arra, hogy részt vesz a közös istentiszteleteken. Mi semmiféle ilyen elvárást nem támasztunk. Másrészt viszont senkinek nincs foglalt ágya, mindenki minden nap sorbaáll. Sokan azt mondták, hogy a megállapított létszámon felül nem szabad vállalni hajléktalanokat. Mi végül úgy döntöttünk, hogy november és március között, illetve, ha a hőmérő higanyszála mínusz 5 fok alá süllyed, mindenkit befogadunk addig, amíg legalább ülőhely van a padokon.
Beszélő: Normális esetekben hány fekvőhely van?
– Ötven.
Beszélő: Nyári időszakban más elvek szerint működik a ház?
– Nyári időszakban más elvek szerint működünk, de nincs is akkora roham, mint télen.
Beszélő: Külső szemlélő számára talán meghökkentőnek tűnhet, hogy II. Erzsébet ellátogat egy ilyen intézménybe. Kinek az ötlete volt ez?
– Nem tudom, hogy kinek az ötlete volt. Én kaptam egy üzenetet arról, hogy II. Erzsébet szeretne szociális intézményeket megnézni, elsősorban az Üdvhadseregre gondoltak vagy a Máltai Szeretetszolgálatra. Kezdetben nem tudtuk, hogy minket választottak. Talán érdekesnek találták a metodista hátteret is, ugyanis Angliában sok minden fűződik a metodista egyházhoz. Londonban a szociális gondoskodás ma is úgy folyik, ahogyan azt John Wesley anglikán lelkész, a metodista egyház megalapítója annak idején, a XVIII. század közepén megálmodta. Április elején mondták először, hogy végül is idejönnek. Tekintettel arra, hogy a királynő más intézményt nem tud meglátogatni, ezért megállapodtunk abban, hogy meghívunk minden ilyen általunk ismert és nem elsősorban állami intézményt.
Beszélő: Mit jelent számotokra ez a látogatás?
– Elsősorban erkölcsi támogatást, bátorítást. Szeretnénk azt is, ha megnőne ennek a munkának a becsülete. Nem egy kerületben a hivatali alkalmazottak és a lakosok ellenségesen tekintenek az ilyenfajta tevékenységre. Egy ilyen látogatás nyilván sok előítéletet old fel.
Beszélő: Mennyi időt tölt nálatok a királynő, és találkozik-e majd hajléktalanokkal?
– Fél órát szánnak a látogatásra. A magyar biztonsági szolgálat nagyon szeretné elérni, hogy ne legyenek hajléktalanok a látogatás idején, vagy ha mégis, akkor kizárólag büntetlen előéletű, makulátlan, jó referenciákkal rendelkező hajléktalanok legyenek jelen. Őszintén megmondtuk, hogy ezt nem tudjuk produkálni. Mindazonáltal szeretnénk, ha a szálló lakói is jelen lehetnének a találkozáson. A brit követségnek is ugyanez volt a kérése.
- Belföld [6]