Ki ezt tart, ki azt tart. Ki keresztes pókot a mennyezet alatt, ki malabári dániót a víz alatt, ki lapostetűt a fehérnemű alatt, az amerikai kormány pedig Teleki grófot a magyar államvagyon fölött. Mi otthon páviánt tartunk Kaláka kazettában, és Stefka Istvánt Samsungban. Stefka István pedig beszámolót tart A Hétben „Ez történt a héten” címmel. Ami történt, elmondja, ami nem történt, nem mondja.
A Tabánban például szombaton az égvilágon semmi nem történt, csak úgy maguktól kinőttek különböző emberfélék a májusi réten, és odafújta a szél Micimackót, Presser Picit, a Magyar Médeia papáját az Ohio State University mezében, és Jonatánt, a kapitányt, a pelikántojás-rántotta közismert barátját.
Egyébként Jonatán, a kapitány is a mi Kaláka kazettánkban lakik, és az ő felügyelete alól szokott belebömbölni a pávián a családi idillbe:
Nekem az a mániám,
hogy nem vagyok egy névtelen pávián.
Tudjátok meg, bármily fura,
az én nevem TEREMBURA,
a majmok közt én vagyok a világ ura!
Aki olvasta múlt héten szerdán a Népszabadságot, az tudja, hogy Ercsiben is él egy pávián, aki betegesen utálja a gyerekeket, és a szomszéd ötéves kislányán keresztül igyekezett kitömi a névtelenségből. A kislányt szerencsére az utolsó pillanatban elkapta a majom elől az anyukája, aztán a nagymama kapta le a majmot az anyukáról. Az anyuka most perli a majomgazdát, az meg átkozhatja a Teremburáját.
Mi csak azt tanácsolhatjuk minden majomgazdának, hogy ha nem működik a beépített Jonatán, és az elteremburásodási folyamat feltartóztathatatlannak tűnik, akkor számolja fel a házi pávián státusát.
A Budapesti Zsidó Hitközség szerdán megszüntette a budapesti vezető főrabbi címet, és a tisztséggel járó feladatokat hat másik főrabbi között osztotta szét. Landeszmann Györgynek, az eddigi vezető főrabbinak nem osztottak semmit.
A kormány pénteken felszámolta a Magyar Út-körök címzetes házi államtitkárának, László Jenő mérnök úrnak a hivatalát, a tizenhat hónappal ezelőtt felállított Hadiipari Hivatalt.
Nekem az a mániám…
„Álhírekkel és félinformációkkal fűszerezett hírlapi kacsát röpített világgá tegnap a Népszabadság és a Magyar Hírlap” arról, hogy megszűnik a Reggel – írta csütörtökön a Pesti Hírlap. A két fűszeres lap azon a tüzes tényen sütögette a kacsapecsenyéjét, hogy a Reggel nem szerepel a nyári műsortervben, és a helyét részben a Pálfy-Híradó új, reggeli kiadása foglalja el. A Reggellel, amely korábban kitűnő reklámhordozó volt, az a baj, hogy nem tudja immár eltartani magát a reklámokból, miután a televízió új vezetése rohammunkában szétrombolta azokat a kapcsolatokat, amelyek eddig a Tv1 reklámellátását biztosították.
„Minden szombat este kell kezdődnie a Columbia Pictures valamelyik filmjének” – nyilatkozza Nahlik alelnök úr a Zalai Hírlapban. „Az európai normák szerint 1700 dollár egy egyedi filmnek a sugárzási díja, ebben a szerződésben 6000 dollár olvasható, plusz három perc reklám is megilleti az eladót.” Erre Bányai Gábor, a felfüggesztett intendáns azt feleli a csütörtöki Népszabadságban, hogy a Hétvégi mozi filmjeinek a tarifája „az európai normák szerint 10 000 dollár körül mozog, az eladó pedig vagy a reklámot kapja, vagy a pénzt, és a reklámbevételen is megosztoznak a Magyar Televízióval. Mi sajnos nem tekinthetünk bele a szerződésbe, a tévéműsorba azonban igen, abból pedig látható, hogy egyáltalán nem kell minden szombaton Columbia-filmnek kezdődnie, például a múlt szombaton sem kezdődött semmi ilyesmi.”
No de kár lenne elveszejteni a részletekbe ezt az alelnököt, akit arra emelt ki a történelem az ő szürke rendszerszervezői praxisából, hogy visszafoglalja a televíziót a magyar kultúra számára: a televízióban „a jövőben ötven százalékban magyar műsorok lesznek”, mondja a kiemelt elszántan. (Jelenleg 60-65 százalék, jegyzi meg csendesen Jonatán, a kapitány.)
Nekem az a mániám…
A rádió alelnöke bejelentette, hogy ezentúl minden igazgatótanácsi ülésen felülvizsgálják egy-egy rovat tevékenységét. A legfontosabbal kezdte, a külföldi magyar állomások számára csereműsorokat készítő és a Csúcs-féle reformok, illetve retroformok bírálatában magát kitüntetett Győri László vezetése alatt álló rovattal. A rovat munkájával kapcsolatban komoly kifogás nem merült fel, de azért mindenesetre kirendeltek a titkárnőstül négy főből álló rovat mellé egy négytagú tanácsadó testületet, amely az adófőszerkesztőkből és a műsorigazgatóból áll.
Szerdán az alelnök leváltotta az ingadozó középparaszt osztályhelyzetében egyensúlyozó tájékoztatási főosztályvezetőt, aki nem az alelnök kívánsága szerint élt önálló kinevezési jogkörével. Például nem nevezte ki „az MDF liberálisainak kiárusított” Vasárnapi Újság főszerkesztőjévé azt az Antall Istvánt, akinek pártsemlegessége csak az alelnök úréval vetekedhet.
Pénteken az alelnök úr a Pesti Hírlap hasábjain jelezte, hogy a frekvenciamoratórium feloldásával, tehát egyéb rádióállomások beindulásával helyet találhatnak majd maguknak mindazok, „akik még ma sem érzik jól magukat a rádiónál”. Mester Ákos főszerkesztő ebből az interjúból tudta meg, hogy az alelnök úr a 168 óra című lap kiadását biztosító szerződést is felül kívánja vizsgálni.
Vasárnap már harmadszor tiltották le Szénási Sándor vasárnapi jegyzetét. A jegyzeteket ezentúl az irodalmi szerkesztőség szerkeszti, s azok nem politikai, hanem irodalmi jellegűek lesznek. Az alelnöknek van már bizonyos gyakorlata az irodalmi jelleg felismerésében. Nemrég például megállapította, hogy „az elmúlt hét végén, amit Esterházy Péter irodalom címen produkált, az minden volt, csak nem irodalom”.
A minap Bőzsöny Ferencnek, a Csúcs-párti szakszervezet oszlopának öntudatát is olyan magasságokba emelte a történelem szele, amilyen magasságban hírolvasói öntudat még soha nem szárnyalt a Magyar Rádió történetében. Bőzsöny egyszerűen nem olvasta fel a hírszerkesztőség által kezébe adott hírek közül azt, amelyik a lojalitását sértette. Egy mélyenszántó orgánum kilépett a szolgasorból. A maga urává és a tények urává lett.
Nekem az a mániám,
hogy nem vagyok egy névtelen pávián.
Tudjátok meg, bármily fura,
az én nevem Terembura,
a majmok közt én vagyok a világ ura!
- A hét üzenetei [6]