– Immár hagyomány, hogy az SZDSZ a Népligetben vendégeskedik a Liga majálisán. Hogyan szülelett ez a hagyomány, és közeledik-e a két szervezet egymáshoz?
Pető Iván: Amikor 1988-ban a Liga egyik alapítója, a TDDSZ megkezdte működését, akkor személyi átfedések is voltak a két szervezet alapítói között. A TDDSZ-nek politikai mondanivalója is volt, hiszen ekkor még direkt politikai szervezetként kevésbé lehetett tevékenykedni.
Amint jobban különvált a politikai és az érdekvédelmi szerep, a dolgok normális rendje szerint az volt mindkét szervezet érdeke, hogy ne keveredjen a politika a közvetlen munkahelyi érdek-képviselettel, és a közvetlen érdek-képviselet direkt pártpolitikával. Magam is ismerek sok olyan TDDSZ-tagot, akik más pártokhoz tartoztak, így a későbbi Liga, érthető módon, nem akarta egyetlen párthoz kötni magát. Vannak olyan pártok, amelyek elkötelezik magukat érdek-képviseleti szervek mellett – az MSZOSZ és az MSZP kapcsolata egyértelmű –, mégis megfontolandó, hogy egy politikai párt, amely kormányzati szerepre aspirál, elkötelezze-e magát egy szakszervezet mellett, mert elvileg a kormánykoalícióban minden szakszervezetet a tényleges befolyása alapján kell partnernek tekinteni.
A választások után azt képviseltük, amit a Liga is, hogy minél hamarabb osszák fel a szakszervezeti vagyont, minél hamarabb teremtődjön reális kép a szakszervezetek befolyásáról, de azt éreztük, hogy a Liga, azért, hogy ne legyen egy párthoz kötve, szélesebb körben igyekezett támogatást szerezni ennek az igényének. Miután nem kapott az eredeti elképzelés sokpárti támogatást, a Liga visszakozott, s így az SZDSZ is kénytelen volt időlegesen elállni az álláspontjától.
– Nem a kivárás taktikája-e, hogy az SZDSZ, talán túlságosan is a majdani kormányszerepre aspirálva, nem támogatja eléggé a hasonló értékeket képviselő szervezeteket, attól tartva, hogy a választásokon nem kapnak elég nagy százalékot?
– Nem. Az SZDSZ szinte minden szakszervezeti szövetséggel tárgyalt. Közülük a Liga is azt fogalmazta meg, hogy kéri a pártok támogatását, beszéljenek arról, milyen fontos a május 21-i választás. Ezek után, a Liga álláspontját elfogadva, nem agitálhatunk egy szakszervezet mellett, nem szólítjuk fel tagjainkat, hogy kire szavazzanak.
– A Liga kéreti magát…
– Ebben sok racionális elem van, mert a két szervezet szavazóinak egy része nem feltétlenül azonosul az SZDSZ, illetve a Liga politikájával. Ezért hangsúlyozzuk, hogy nézeteink egybeesnek például a társadalombiztosítás vagy a szociálpolitika kérdéseiben. De nem szükséges, hogy a két szervezetet azonosítsák, hogy a Ligán rajta legyen a bélyeg, hogy az SZDSZ szakszervezete. Nemcsak azért, mert ebből a Ligának hátránya lehet, de mert nem az a kívánatos érdek-képviseleti mechanizmus, hogy pártoknak érdek-képviseleti szervezetei legyenek.
– Lengyel László az MDF országos gyűlése után azt írta, hogy a médiaügyekben várt elmozdulást a kormány részéről, és ez a gazdaságpolitikában következett be. A kirakatban ott állnak a hangoskodó emberek, de például a kormány megállapodott a szakszervezetekkel, így a második, vonal, a szakértői vonal együttműködőbb.
– Csak a tb-választások után lehet értékelni, hogy vajon csapdát állított-e a kormány a szakszervezeteknek, vagy valóban korrekt megállapodást kötött-e velük. A 25 százalék nagyon magas küszöb, és nagy kérdés, mi lesz a választások után.
Ami a szakszervezeti megállapodást illeti, úgy látom, a szakszervezeteket kényszerhelyzetbe hozták, és nekem az a benyomásom, hogy a kormány az érdek-képviseleteket nem tekinti állandó tárgyalópartnernek, hanem alkalmanként – amikor nélkülözhetetlenek – tárgyal velük. A kormány olykor kijátssza őket a parlamenttel szemben, vagy a parlamentet az érdek-képviseletekkel szemben. Vannak jelek, amire Lengyel László alapozhatja a véleményét, vannak a kormányapparátusban tevékenykedő emberek, akik reálisabban politizálhatnak érdek-képviseleti ügyekben, de ez nem jellemző a kormány egészére.
– A kényszerhelyzet kényszermegoldásokat szül.
– Az SZDSZ változást akar. Ezért felhívást adott ki, hogy a választópolgárok menjenek el szavazni. Hiszen Magyarországon a nyugdíjasok kétharmada a létminimum alatt él, és a megbetegedési és a halálozási statisztikánk a legrosszabbak között van Európában. A társadalombiztosítás nagymértékű hiánya mára megakadályozza, hogy sokan tisztességes egészségügyi és nyugellátást kapjanak. Május 21-e után választott képviselők döntenek a nyugdíj- és az egészségbiztosítási kérdésekben. Egy olyan testület, amely független a kormánytól, és a befizetőknek felelősséggel tartozik.
És még egy megjegyzés. Én a Liga két listavezetőjét, Forgács Pált és Horn Gábort, illetve a Liga listáján szereplő más jelölteket is olyan embereknek ismerem, akikre szívesen szavazok.
– A választások előtt a Liga miért nem fogadja el annak a pártnak a támogatását, amely egyetért a szakszervezet társadalombiztosítási önkormányzati programjával?
Őry Csaba: Találkoztunk az SZDSZ-szel, és elmondtuk, hogy nagyon fontosak a választások. Nyilvánvaló, hogy a pártoknak ennek érdekében mozgósítaniuk kell tagjaikat. A 25 százalékos részvételt, az érvényes választásokat a Liga nagyon fontosnak tartja. Ez érdeke minden szakszervezetnek. Ezenkívül örülünk annak, hogy ha valaki minket támogat, vagy olyan információkat ad a tagjainak, hogy figyelje a Liga programját, szavazzanak a Ligára. De ha minden párt kiválaszt magának egy szakszervezetet, az pártok közötti választás lesz, és mi meg szeretnénk óvni a társadalombiztosítási önkormányzati választásokat attól, hogy nyílt pártharcok színterei legyenek. Ez csökkentheti a szakszervezeti választások vonzerejét is. Az nem jó, hogy ha azt lehetne gondolni, hogy ha Munkástanács, akkor MDF, ha Liga, akkor SZDSZ, ha MSZOSZ, akkor MSZP, és a szakszervezetek mint e pártok fedőszervei jelennek meg.
– Mert a szakszervezetek népszerűbbek, mint a pártok?
– Nem tudom. De talán, ha egyértelműbbé válik, hogy most szociális kérdésekről van szó, ha egyértelművé válik, hogy most nem pártpolitikai kérdésekkel szólítjuk meg az embereket, akkor talán többen el fognak menni, oda fognak figyelni a választásokra.
Nem vagyok a pártok ellen, egy demokráciának szüksége van a politikai többpártrendszerre. Most mégis az lenne jó, ha a szociális kérdésekre, ha a társadalombiztosításra helyeződne a hangsúly, ha a pártok a szakszervezetet támogatnák, de nem ők lennének a választások főszereplői.
– A középszintű fórumok szakértői együttműködőbbek-e, vagy pedig csapda volt a tavalyi, a kormány és a szakszervezetek közötti megállapodás?
– Az Érdekegyeztető Tanács év végi megállapodására szükség volt, ezt az ingatag politikai helyzet indokolta. A költségvetési vita előtt nem lehetett kiszámítani, hogy nem borul-e fel a társadalmi béke. Hogy a szakszervezetek ellehetetlenítése helyett tárgyalnak a szakszervezetekkel, és így megérte, hogy megállapodtunk. Ma tartalmilag más megállapodást lehetne kötni, ebben biztos vagyok. De akkor ez volt a kompromisszum ára, ami lehetővé tette azt, hogy a társadalom egyensúlyban maradhasson, és az fontosabb volt, mint valamiféle racionális célszerűség.
– Nem volt túl nagy ár ezért januárban a 25 százalékos érvényességi küszöb elfogadása?
– Ez majd kiderül a választások végén. Kerek perec közölte a kormány, hogy ha ezt nem fogadjuk el, akkor nem ismeri el a szakszervezetek közötti vagyonmegosztást. Akkor továbbra is mindenki mindenki ellen harcol, ennek pedig valamennyi munkavállaló megissza a levét. Most azon kell dolgozni, hogy ezek az önkormányzatok létrejöjjenek, legyen sikerélménye a szakszervezeteknek, és akkor nagyot léphetünk előre az érdekvédelem ügyében.