Huhogók
Az ellenkampány már a választási törvény elfogadásával kezdődött. A kormánykoalíció ultimátum elé állította a szakszervezeteket – ha nem fogadják el a 25 százalékos részvételi küszöböt, nincs áldás a szakszervezetek közötti egyezségre –, és a szakszervezetek engedtek, attól tartva, hogy a vagyonvita folytatása a szakszervezeti mozgalom szétverését eredményezné.
A pártok, amelyek a rendszerváltás hajnalán még a tb-átalakítás hívei voltak, ma már nem siettetik a tb-vagyon és a tb-igazgatás mint gazdasági-hatalmi tényező megosztását. Sőt a Fidesz nyíltan a választások ellen fordult. Egy, a Magyar Narancsban megjelent cikk szerint a „posztkomcsik” azért emlegetik, hogy a tb-választások demokratikus továbblépést jelentenek, mert az MSZOSZ várható győzelme megerősítheti az MSZP-t a ’94-es parlamenti választásokon. A televízió még a szakszervezetek fizetett hirdetéseinek számát is korlátozta, a kampányműsorokat pedig a délutáni és éjszakai műsorok közé rejtette el. A kormány a Világbankra hivatkozva hosszú távú döntéseket erőltet a tb-felügyelőbizottságokra a választások előtt, és megpróbál elfelejtkezni a tb-nek juttatandó 300 milliárdos vagyonról. Balogh Gábor és Kupa Mihály független képviselők „új terveket” kovácsolnak a tb-igazgatás vagyonhoz juttatására (a tb-nek juttatandó vagyon tizedét adnák, és nem az önkormányzatnak, hanem egy részvénytársaságnak), sőt, Balogh kijelenti a ma még nem létező testületről, hogy alkalmatlan a tb-vagyon kezelésére…
Az alapítvány
A Mónus Illés Alapítvány a maga szerény eszközeivel a társadalombiztosítási választások mellett érvel. Megalapítása előtt felvetődött ugyan az alapítókban a gondolat, hogy újabb szociáldemokrata pártra volna szükség, az ismert közéleti személyeket és neves szakértőket tömörítő szervezet végül mégis az alapítványi formát tartotta megfelelőbbnek. Forgács Pál, Ferge Zsuzsa, Főcze Lajos, Sík János, Szűcs Menyhért alapítók és a magisztrátusi tisztségre felkért neves személyek – többek között Csepeli György, Jancsó Miklós, Mészöly Miklós, Vitányi Iván vagy Solt Ottilia – az MSZP, az MSZDP, az SZDSZ, valamint az MSZOSZ, az Autonóm, és a Liga Szakszervezetek szociáldemokrata érzelmű tagjai. Miszlivetz Ferenc, az akadémia tudományos igazgatója szerint az alapítványra azért van szükség, mert a pártok szlogenjei mögött nincs gondolati rendszer, világkép, és a rendszerváltás óta a társadalomkutatásnak is adósságai vannak olyan fontos kérdésekben, mint a környezetvédelem, a nő- és az ifjúságpolitika, a harmadik világ problémái és a munkavállalók oktatása. A jelen lévő három szakszervezet – a Liga, az Autonómok és az MSZOSZ néhány szövetsége – nyitottságát fejezte ki a problémák közös átgondolására. Az alapítvány olyan célokat is fel szeretne vállalni, mint a szakképzés, amelyhez azonban lehetőségeit meghaladó infrastruktúrára lenne szükség.
Ami összeköt
A vita résztvevői, Ferge Zsuzsa szociálpolitikus (aki a Liga listáján indul a választáson), Soósné Bölczy Brigitta (az Autonóm Szakszervezetek jelöltje), valamint Kameniczky István, az egészségbiztosítási alap felügyelőbizottságának elnöke (az MSZOSZ indítja) elutasították a társadalombiztosítás elüzletiesítését. Ferge Zsuzsa úgy érvelt: ha piaci alapokra helyeznék a társadalombiztosítást, a jobbmódúak kiválnak a társadalombiztosításból, és ez a biztosítási rendszer összeomlását eredményezheti. A demokratikus önkormányzat meg fogja tudni akadályozni, hogy olyan döntések szülessenek, mint nemrég, amikor a temetési segélyt – amely a világ minden országában jár – kivették a kötelező társadalombiztosítás köréből.
Kameniczky szerint ha biztosítási alapon működne a rendszer, akkor az emberek többsége rövid távon gondolkodna, esetleg meg sem engedhetné magának, hogy hosszabb távon fektessen be. A nyugdíjbiztosításban ma csak a nyugdíj előtti öt év számít, így katasztrófa a családnak, ha például munkanélküli lép át a nyugdíjasok közé. A megoldást az jelenthetné, ha a járadék megállapításánál az életkeresetet lehetne figyelembe venni. A szakszervezeteknek azt kell keresniük, ami összeköti programjaikat, hiszen azzal mindenki nyerhet, ha a befizetők saját kezébe veszik ügyeik intézését.
Soósné kifejtette, hogy ma a kormány azt csinál a tb-vel, amit akar. Ő maga is tiltakozott az ÉT szociálpolitikai bizottsága tagjaként, hogy a kormány eltörölje a hosszan tartó betegek 30 nap utáni 5 százalékos járulékemelkedését. Az önkormányzatnak vétójoga van a kormány rendeletei felett, így elkerülhetőek lesznek a biztosítottak hátrányára hozott, hasonló rendelkezések.
Szolid kampány
Többen felvetették, hogy a szakszervezetek szolid kampányt folytatnak, alig látni plakátokat; kétségbeejtő, mondták, hogy a szakszervezeteknek ennyire nincs pénzük a kampányra. A beszélgetést vezető Győrffy Miklós nem értette, miért mentek bele a szakszervezetek ilyen látszatkampányba. A szakszervezetek mindent megtesznek, érvelt a Soósnét felváltó Borsik János az autonómoktól; reméli, hogy az elkövetkező héten minél többen észreveszik a hirdetésüket. Az igazi tét azonban a választások érvényessége, mondta, egyetértve a jelenlévők többségével. Ferge utalt arra is, hogy a televízió mai vezetőitől nem is lehetett mást várni.
A hallgatóság reakcióiból úgy tűnt, hogy a társadalomnak legalábbis egy része már nemcsak a demokratikus pártokban bizakodik. Érezhető volt a düh, hogy a kormányzat szélmalomharcra kárhoztatta a szakszervezeteket. A Modus közvélemény-kutató jelentései 26 százalékos részvételt jósolnak. Ha ez nem válik be, és a választások érvénytelenek lesznek, a szavazók már csak a parlamenti választásokon tudják levezetni a kampány során felgyűlt feszültséget.