Tardos Márton (SZDSZ)
– Szabó Iván nem nyugtatta meg a hallgatóit. Utoljára az MDF úgy foglalt állást a gazdasági kérdésekről, hogy az ország jól áll, ’93-ban megkezdődik a felemelkedés, és az ellenzék kritikája csak obstrukció, értelmetlen zavarkeltés, hiszen minden rendben van. Most, anélkül hogy megemlítette volna: az MDF, a kormány tévedett, egyszerre csak elkezdett keménykedni, hogy milyen megszorító intézkedéseket kell a társadalomnak elfogadnia. Hallgatói nem voltak erre fölkészülve, és nem is mondta meg nekik, mit tud nyújtani cserébe a kemény intézkedésekért. Nekünk az volt a véleményünk, hogy azért kell lefaragni a költségvetés kiadásaiból, mert csak ez eredményezheti a gazdaság stabilizálását és későbbi növekedését. Ennyiben tehát elmondhatjuk: a kormány most fogadta el, amit mi fél évvel ezelőtt javasoltunk. De ilyen helyzet már volt máskor is. Rabár úr is, Kupa úr is tett hasonló kijelentéseket, mint most Szabó Iván, de törekvéseiket megbuktatták a kormánypártok. Ugyanúgy, ahogy Rabár úr és Kupa úr mögé nem voltak képesek politikai támogatást szervezni, erre most sem lesznek képesek.
– Hogy sikerülhetett Ön szerint elérni, hogy az IMF hozzájárul ahhoz, hogy nagyobb legyen idén a költségvetési hiány, mint amit korábban a magyar kormány megígért?
– Az IMF indokoltan és a magyar nép érdekeinek megfelelően bírálja a magyar kormány gazdaságpolitikáját. De igaza van Szabó Ivánnak, amikor azt állítja, hogy ebben a vert csapatban, amelyet a volt kommunista országok alkotnak, mi még mindig viszonylag jónak számítunk. Ez a régió látványos krízist él át, és kellemetlen volna az IMF-nek elismerni, hogy még Magyarországon sem tud többet produkálni egy durva összeütközésnél.
– Mi a véleménye a prioritások változásáról? Szabó Iván bejelentette: hogy most nem az egyensúly javítása vagy az infláció leszorítása, hanem a növekedés a legfontosabb.
– Voltak gazdaságpolitikusok, akik azt mondták, hogy az Európai Gazdasági Közösség országaiban kialakult 5-6 százalékos mértékhez kell igazítani az inflációt. Mások szerint a gyorsuló inflációt kell megakadályozni, el kell hárítani a három számjegyű infláció veszélyét. Én az utóbbival értek egyet, és úgy látom, a kormány sikeres volt abban, hogy az inflációt 35 százalékról 20 százalékra szorította le. Hogy ez 1-2 százalékkal növekedjen, az még elviselhető, de nem fogadnám el, ha gyorsuló inflációt kezdeményeznének. Hasonló a helyzet a költségvetési deficittel is. Úgy vélem, Szabó Iván alulbecsülte a deficit mértékét, illetve túlbecsülte a GDP-t, hogy viszonylag kisebb mértékű hiány jöjjön ki. Ennek ellenére az általa említett mérték mellett még tartható átmenetileg a költségvetés. De ez a deficit csak akkor hozható összhangba egy sikeres gazdaságpolitikával, ha lényegesen több pénzt tudnak fordítani a gazdaság stabilizálására, infrastrukturális beruházásokra, garanciaalapokra. Baj lenne viszont, ha nem változtatnak a költségvetés szerkezetén, vagy ha lényegesen több lesz a deficit, mint amennyiről most Szabó Iván beszélt.
Varga Mihály (Fidesz)
– Örültünk, hogy végre egy miniszter komolyan vette a parlament ellenőrző szerepét, és valóban tájékoztatta az Országgyűlést. Kevésbé örültünk viszont annak, amit Szabó Iván mondott a közeljövőben várható intézkedésekről. Ezek a társadalom nagy részének ellenkezésével fognak találkozni. Súlyos a helyzet, és ezt az ellenzék minden évben el is mondta a költségvetési viták során. A probléma, amiről Szabó Iván szólt, megelőzhető lett volna.
– Történt-e valami lényeges dolog azonkívül, hogy az IMF beleegyezett az idei költségvetési deficit 30 milliárdos növelésébe?
– Ez jó kérdés, amire nem kaptunk eddig választ. De egyelőre még nincs is konkrét, aláírt megállapodás az IMF-fel.
– Reálisnak látja-e a pénzügyminiszternek azt a célkitűzését, hogy jövőre – bár különféle okok miatt eleve 82 milliárdos többletkiadásra kerül sor – nem nő a költségvetési hiány az ideihez képest?
– Ezt most, első hallásra illuzórikusnak tartom. Reméljük, hogy e tervek mögött konkrétumok is lesznek.
Békesi László (MSZP)
– Két dolog derült ki egyelőre. Az egyik: egy gazdaságpolitikai vonalvezetésbeli módosítás. A nemzetközi pénzügyi szervezetek, mondta Szabó Iván, egyetértenek azzal, hogy a magyar gazdaságpolitikában az egyensúlyjavítás és az antiinflációs gazdaságpolitika helyett abszolút prioritást élvez a gazdasági növekedés. Ez pedig Magyarország számára életveszélyes vállalkozás: annyit jelent, hogy mesterséges úton – azon az áron is, hogy tovább nő a belső és a külső adósság, újra felgyorsul az infláció – próbálnak növekedést gerjeszteni. Ezt nem lehet. A magyar gazdaságpolitikának öt bója között kell lavíroznia: növekedés, egyensúly, antiinfláció, a munkanélküliség és a szociális feszültségek csökkentése. Egy pénzügyminiszter nem mondhatja ki, hogy a növekedést a többi fölé kell helyezni. Tudjuk, mivel járt az 1985-ös MSZMP-kongresszus „növekedést” hirdető gazdaságpolitikája.
A másik fontos elem, amiről Szabó Iván beszélt, a nagyobb jövedelműek nagyobb adóztatása. Most ne firtassuk, van-e ilyen lépésnek teljesítmény-visszatartó hatása (szerintem van). Csakhogy a nagy jövedelműektől nem folyhat be komoly adótömeg, ezzel nem lehet kisegíteni az állami költségvetést. Félő tehát, hogy éppen azoknak a középrétegeknek a terhei fognak ugrásszerűen növekedni, akiket a leszakadástól kellene megóvni.
– Nem porhintés-e a növekedési prioritás meghirdetése annak érdekében, hogy a koalíció elfogadja az újabb megszorításokat? Hiszen hallhattuk: a költségvetés-politikának jövőre is igen szűk lesz a mozgástere.
– Azt gondolom, valóban erről van szó. A költségvetés inkább csak frazeológiájában lesz gazdaságélénkítő. Vagy akkor, ha az imént bejelentett 215 milliárdnál sokkal nagyobb lenne a hiány, és nagyarányú adóelengedésekre kerülne sor. A 2 százalékos társaságiadó-mérséklésnek, amit a pénzügyminiszter megígért, az égvilágon semmi gazdaságélénkítő hatása nincs.
– Tartható lesz-e Ön szerint jövőre az ideivel azonos mértékű, 215 milliárdos költségvetési hiány?
– Meg vagyok róla győződve, hogy nem.
Csépe Béla (KDNP)
– A gazdaság helyzete nem úgy alakult, ahogy az optimistább prognózisok jelezték. Pozitív változás lesz viszont a társasági adó csökkentése, az szja-nál pedig az adómentes sáv, amely viszont a magasabb jövedelműekre nem vonatkozik majd. Ha valakiktől áldozatot lehet kérni, azok a magasabb jövedelműek. Bár lesznek szigorítások, de alá lesznek rendelve a legfőbb dolognak, annak, hogy a gazdasági növekedés meginduljon. A KDNP már több mint egy éve hangsúlyozza, hogy erre van szükség. Szabó Iván szavaiból azt vettem ki, hogy ő is erre helyezi a hangsúlyt. Ennek reményében elképzelhető, hogy az ellenzék is el tudja fogadni a változtatásokat. Kuncze Gábor hozzászólásában felfedezni véltem ilyen elemeket. Egy dologban mégis vitatkozom vele: amikor fölsorolta, hogy a kormány miben hibázott, szóba hozta a kárpótlás ügyét. Pedig a kárpótlás erkölcsi kötelesség, aminek a koalíció még ebben a gazdasági helyzetben is eleget kíván tenni.
- Beszélő [6]