A nem éppen együttműködési készségéről híres szlovák kormány meglepő rugalmasságot tanúsított az elmúlt héten. Mint ismeretes, Strassbourgban fenntartások hangzottak el Szlovákia Európa tanácsbeli tagságát illetően. Ezt követően Jozef Moravcík külügyminiszter azonnal repülőgépre szállt, és késedelem nélkül az ÉT székhelyére utazott. Mint azt újságírók előtt később elmondta, a szóban forgó fenntartások kivétel nélkül a szlovák kormány nemzetiségi politikáját érintették.
Az már korábban is köztudott volt, hogy az ÉT vizsgálóbiztosai lényegi kifogásokat emeltek ama szlovákiai gyakorlat ellen, miszerint az anyakönyvi hivatalokban csak a legnagyobb nehézségek árán írták be a magyar keresztneveket (volt, ahol még így sem). Közismert az a negatív visszhang is, melyet a kétnyelvű helységnévtáblák erőszakos hatósági eltávolítása váltott ki. Strassbourgban világosan Moravcík értésére adták: amíg Szlovákia nem oldja meg ezt a kérdést, addig nem számíthat tagfelvételi kérelmének kedvező elbírálására. Mindez nem keltett meglepetést, és a szlovák diplomácia vezetője nyugodt szívvel szögezte le: a szóban forgó törvénymódosítások rövidesen a parlament elé kerülnek. Valóban, Jozef Tuchyna, a nemrég altábornagyi rangot kapott „civil” belügyminiszter a parlamentben elmondta, hogy ami a keresztneveket illeti, a törvénymódosítás megszüntet mindenféle korlátozást, s ezentúl csak a szülőkön múlik, hogy gyermeküknek milyen nevet adnak.
Bonyolultabbnak tűnik a kétnyelvű helységnévtáblák kérdése, itt ugyanis a jelek szerint a szlovák vezetés nehezen enged. A kiszivárgott információk szerint olyan törvénymódosításra készülnek, mely szerint csak azokon a helyeken engednék a kétnyelvű táblákat, ahol a szlovák és a magyar név hasonló, s ott is csupán a magyar név szlovák helyesírással való átírására volna lehetőség – vagyis Pozsonyban átvennék a szerb modellt. Lehetséges persze, hogy csupán vaklármáról van szó, az mindenesetre elgondolkoztató, hogy a szóban forgó törvény-előkészítésbe nem vonták be a magyar pártok egyetlen képviselőjét sem.
E két kifogást a szlovák vezetés úgy-ahogy megemésztette, de Strassbourgban két másik kérdésre is felhívták Moravcík figyelmét. Az Európa Tanács fenntartásokat fogalmazott meg a tervezett szlovákiai közigazgatási újrafelosztással szemben, mely rendkívül hátrányosan érintené a magyar kisebbséget. Amennyiben ugyanis a parlament a kabinet javaslatát hagyná jóvá, az új közigazgatási egységekben a magyarok mindenhol, kivétel nélkül számbeli kisebbségbe kerülnének. Új elem, hogy Jozef Moravcík és az ET főtitkára, Catherine Lalumière asszony tárgyalásain szóba került a magyar kisebbség kulturális és oktatásügyi autonómiája.
A szlovák diplomácia vezetője hazatérte után újságírók előtt kifejtette, hogy kizárt annak lehetősége, hogy az ország közigazgatási átszervezése során figyelembe vehessék a nemzetiségi összetételt. Hajlott ugyanakkor arra, hogy az új területi egységeknél – a kisebbségbe került magyarok hátrányainak ellensúlyozásaként – biztosítanák részvételüket a közigazgatásban. Aligha hihető azonban, hogy ez a semmitmondó megfogalmazás megnyugtatná az ET és a magyar kisebbség képviselőit.
Ami a kulturális autonómiát illeti, itt Jozef Moravcík még „tartózkodóbb” volt, kétségtelen azonban, hogy Pozsony alapvetően érdekelt a fenti kérdések megoldásában. Ezt tanúsítja az a tény is, hogy a szlovák kormányzattól teljesen szokatlan módon azonnal bekérették a két magyar parlamenti párt vezetőjét, Bugár Bélát és Duray Miklóst azzal a formális céllal, hogy Jozef Moravcík tájékoztatni kívánja őket strassbourgi útja eredményeiről. Mint azonban kiderült, a szlovák külügyminiszter elsősorban arra kívánta őket rávenni, hogy a problémák megoldásának ígérete ellenében adjanak ki támogató nyilatkozatot Szlovákia ET-tagságát illetően. Ezt a két párt vezetője elutasította, mondván, hogy átfogó rendezésre van szükség, s ez utóbbihoz készséges partnerei a kormánynak. Leszögezték azt is, hogy nem elégednek meg látszatmegoldásokkal. Moravcík külügyminiszter szerint létre kellene hozni egy szlovák–magyar bizottságot, mely az EBEÉ felügyelete alatt megvizsgálná mindkét ország kisebbségeinek helyzetét, ajánlásokat fogalmazna meg, s javaslatot tenne egy nemzetközi kisebbségi kódex alapelveire is.
Pozsony tehát bizonyos értelemben kényszerhelyzetbe került, s előbb-utóbb választ kell adnia a Strassbourgban felvetett kétségekre. Ez pedig a magyar kisebbség képviselőivel való együttműködés nélkül nem megy. Így esély nyílt a kérdések megnyugtató megoldására. Az esélyek sikerét azonban ma még csak találgatni lehet.
(Pozsony)
- Külföld [6]