A földön járva
A bérkérdés régóta vitatéma a cégvezetés és a szakszervezet között. Fél évvel ezelőtt a szakszervezet (a Malév Tagszakszervezetek Szövetsége) bértárgyalást kezdeményezett az átlagosan 6,9 százalékos béremelések miatt, de ezt a munkáltató elutasította, mondván, hogy jogilag nem kötelezhető erre. Novemberben, miután a szakszervezet már többször tiltakozott, a vezérigazgató érdekegyeztető fórumot hívott össze; akkor a szakszervezet nem fogadta el a béremelés mértékét és indoklását, de végrehajtását nem kívánta meggátolni, ezért fejet hajtott az intézkedés előtt. Kidolgozott azonban – a KSH egy szakértőjének bevonásával – egy hosszú távú tervet a repülőszemélyzet élet- és munkakörülményeinek rendezéséről. A szakszervezet nem a nyugati színvonalú béreket, hanem a máshol megszokott bérarányokat szerette volna honosítani a Malévnél.
Májusban a Malév Tagszakszervezetek Szövetsége és a Magyar Közforgalmú Pilóták Érdekvédelmi Szervezete, a Hunalpa bejelentette a Malév vezetőségének, hogy tárgyalni kíván, és háromütemű bérfejlesztési program megvalósítására tett javaslatot. Az interkontinentális járatokon repülő személyzet részére 130, a rövidebb távon repülőknek 100 százalékos bérfejlesztést ítélt megvalósíthatónak egy éven belül. Törekvésüknek az is ösztönzést adott, hogy a vezetők hatalmas összegű prémiumokat vettek fel, miközben nyilatkozataikban rendszeresen sokallták az alkalmazottak bérét. A légi hajósok (hasonlóan a tengeren hajózó munkavállalókhoz) külföldi útjaikon valutában vehetik fel a napidíjat. A forintfizetésük sem hangzik kevésnek – érvelnek a vezetők –, és a magyar légi közlekedés mostani helyzetében a pilótáknak meg kell tanulniuk a földön járni.
Légi felderítés
A Malév vezérkara átlagosan 10 százalék béremelést kínált fel, ami 150 millió forintjába került volna a cégnek. Ebből az összegből az interkontinentális járatok pilótáinak 45, a rövid távon repülőknek 30, a többi dolgozónak 9,4 százalékos béremelésre futotta volna. Ezen felüli emelés – így a vezérkar – csak az elbocsátandó dolgozók béréből fedezhető.
Ezzel szemben a szakszervezet a pilótáknak átlagosan 53, az egyéb dolgozók részére 23 százalékos béremelést követelt. Ez volna az első lépcső, amelyet újabb kettő követne, összesen 500 milliós költséggel. Ez sok pénz, de a levegőben mások az arányok. Egy General Electric hajtóműre, amelyet még az előző igazgató idejében vettek meg a vadonatúj B-737-300-asokhoz, 300 millió forintot adott ki a cég, a Malév-egyenruhák cseréjére meg 200 milliót. És több mint 100 milliót vinne el a kilátásba helyezett egynapos munkabeszüntetés, amire lapzártakor még igencsak van esély.
A figyelmeztető sztrájk eredménytelen maradt, a menedzsment a hétfői tárgyaláson is ragaszkodott a 10 százalékos béremeléshez. Új ajánlatként szeptemberre további 5 százalékot ígért, decemberre pedig a bértömeg 30 százalékát, 13. havi fizetésként.
A Lufthansánál a bérköltség 30 százaléka az összes költségnek, nálunk viszont mindössze 10 százaléka – állítja Pardi István, a tagszakszervezetek szövetségének elnöke. A szakszervezetek a bérek reálértékét kívánják megőrizni: ha a vállalat más költségeibe is beleszámítja az inflációt, a béreknél is ezt kell tennie. Pardi sikerként könyveli el, hogy a jórészt foglalkozási áganként szerveződő szakszervezetek közösen tudtak fellépni a béremelés érdekében, bár a vezérigazgató megpróbált külön-külön tárgyalni mindőjükkel. Ám nem minden légiközlekedésben dolgozó szakszervezettel felhőtlen az együttműködés. A Repülőgép-műszakiak Független Szakszervezete a Malév–Lockhead vegyes vállalatnál dolgozik, és a múlt év június 30-án, egy évre kötött kollektív szerződésük szerint csak egy év után léphetnek fel béremelési követelésekkel. Igaz, választmányuk döntése alapján támogatták a pilótákat, de szolidaritási sztrájkot nem szerveztek.
Nem baromfifeldolgozó
A figyelmeztető sztrájk utáni tárgyaláson a szakszervezetek sérelmezték, hogy a vezérigazgató, Pákay András körlevelekkel és ellenpropagandával próbálta a dolgozókat a szakszervezetek ellen fordítani, a szakszervezet tárgyalásokon részt vevő képviselőit azonnal rendkívüli munkavégzésre rendelte, és megpróbálta összeíratni a sztrájkban részt vevők listáját. Sőt, a sztrájk napján felszólította az egységvezetőket arra, hogy tiltsák ki a repülőtérről a munkabeszüntetőket. Nem hagyhattuk el a munkahelyeinket – mondja Pardi István –, ez nem baromfifeldolgozó, a nagy értékű gépparkért felelősséggel tartozunk.
Az egyeztetés hét napja lapzártánk után jár le. Így csak találgatni lehet, hogy elmérgesedik-e a helyzet a légikikötőben. A menedzsment még tartogathat néhány munkajogi kellemetlenséget, ám lehet, hogy nem is ők, hanem a tulajdonosok, az Alitalia és az ÁV Rt. hajthatatlanok. Másrészt légiforgalmi sztrájk miatt több légitársaság is csődbe ment már… Némi reményre csak az adhat okot; hogy az utóbbi év figyelmeztető sztrájkjai rendre sikeresek voltak, és a cégtől csak néhányan repültek.