Oroszország 800 millió dollár értékű államadóssága fejében 28 darab MIG–29-es típusú korszerű harci repülőgépet, más harceszközöket és pótalkatrészeket szállít Magyarországnak. A kormányközi megállapodást számos ellenzéki politikus és több katonai szakértő bírálta. Mások, így például Nagy András, a parlament honvédelmi bizottságának SZDSZ-es tagja és dr. Galovicz János katonai szakértő úgy vélték (Népszabadság, július 19.) – figyelembe véve az ország teherbíró képességét – az orosz elfogó vadászgépek átvétele mind az orosz államadósság rendezése, mind a Magyar Honvédség korszerűsítése szempontjából a lehető legjobb megoldás.
A hazai vitának új dimenziót kölcsönzött, hogy Meciar szlovák kormányfő hazatérve a Közép-európai Kezdeményezés budapesti csúcstalálkozójáról, kijelentette: válaszul az orosz–magyar fegyvermegállapodásra Szlovákia 180 millió dollár értékben fog fegyvert vásárolni. A magyar fegyverbeszerzés nyomán ugyanis, állítja Meciar, sérelmet szenved a két ország közötti egyensúly. (Beszélő, július 24.) A kialakuló helyzet méltán ad okot aggodalomra: a kölcsönös veszélyérzet nyomán mozgásba lendülhet a közép-európai fegyverkezési spirál.
A Magyar Honvédség szovjet gyártmányú harci repülőgépjei elhasználódtak, elöregedtek, „erkölcsileg” elkoptak. Ez az utóbbi kifejezés azt jelenti, hogy ha műszakilag még használhatók is, más, korszerűbb gépek fokozatosan kiszorítják őket a piacról. A honvédség 80 MIG–21-es és MIG–23-as harci repülőgépe közül mintegy 60 a hadra fogható. Az állománynak csupán 30 százaléka a korszerűbb MIG–23-as típus.
A bécsi haderő-csökkentési tárgyalások eredményeként a Párizsban aláírt megállapodás értelmében Magyarország 180 harci géppel rendelkezhet. Csehszlovákia 1990 novemberében rögzített nemzeti kvótája sokkal magasabb volt: 345 repülőgép. Magyarország a belátható jövőben nem tudja kitölteni a nemzetközi megállapodás szerint megengedett kereteket, a még egységes Csehszlovákia ezzel szemben többlettel, összesen 480 légi eszközzel rendelkezett. A csehszlovák légierőnek 15 ezrede volt, szemben a Magyar Honvédség 3 vadászrepülő ezredével. Csehszlovákia – a szovjet középső hadsereg csoport-alárendeltségében – három hadseregből álló frontot tartott fenn, amelynek fegyverzetéhez úgynevezett front-elfogóvadászgépek is tartoztak. E gépek feladata a hadszíntérre vonult szárazföldi csapatok légi oltalmazása lett volna; Magyarországon ezzel szemben csak elfogó vadászgépek voltak és vannak a honi légvédelem kötelékében.
A magyar–orosz megállapodás nyilvánosságra került adatai szerint a honi légvédelem nemcsak repülőgépekkel, hanem légvédelmi rakétákkal is gyarapszik. Jelenleg a honi légvédelem csak elöregedőben lévő Sz–75-ös és Sz–125-ös típusú rakétákkal rendelkezik. A megállapodás Sz–300-as típusú rakétákkal korszerűsíti a magyar légtér védelmét. Ez jelentős fejlemény, mert az Sz–300-as rakéta jóval „fiatalabb”, következésképp korszerűbb fegyver, mint az USA 15 éves PATRIOT típusú föld–levegő rakétája. Az egyensúlyt azonban ez sem billenti fel: a volt Csehszlovákiában 40 telepítési helyen 250 rakétakilövő van; a magyar honi légvédelem rakétakilövőinek száma ennek mintegy fele.
Hasonlóak (voltak) az arányok a szárazföldi hadseregben is. 1989-ben Csehszlovákiának 4585 harckocsija volt (több mint Lengyelországnak), Magyarországnak csak 1465. Magyarország ezt a számot időközben a bécsi megállapodásnak megfelelően jelentős mértékben csökkentette. A szétválás előtt a csehszlovák hadsereg harckocsihadosztályainak száma ötszöröse, a gépesített lövészhadosztályoké csaknem kétszerese volt a Magyar Honvédség megfelelő egységeinek. A Cseh és Szlovák Köztársaság hadereje három R–300-as (SCUD) rakétákkal felszerelt dandárral is rendelkezett; a mi honvédségünk hadrendjéből kivonták a harcászati és a hadműveleti-harcászati föld–föld rakétákat. Létszámát tekintve a csehszlovák hadsereg mintegy kétszerese volt a magyar hadseregnek.
Ezekhez a tényekhez érdemes hozzátenni, hogy Csehország és Szlovákia igen jelentős hadiiparral rendelkezik. A világ fegyverkereskedelmének ranglistáján Csehszlovákia – az Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország és Kína után – az ötödik helyen állt.
A Varsói Szerződés idejében a három csehszlovák hadsereg közül kettő az ország nyugati felében állomásozott, és csak a második lépcsős harmadik hadsereg központja volt keleten, Nyitra körzetében. A 80-as évek végén azonban megkezdődött a hadsereg átcsoportosítása. A nyugati körzetekből szárazföldi hadosztályokat és légvédelmi eszközöket helyeztek át az ország keleti részébe: Gustav Husák és kormánya nem nézte jó szemmel a Magyarországon megkezdődött demokratikus átalakulást. Így jelenleg a szlovák haderő a volt Csehszlovák Néphadsereg harceszközeinek mintegy 30-35%-át birtokolja.
A szlovák fegyvervásárlás természetes és érthető, hiszen a szlovák haderő fegyverzete is elavult, elöregedett, viszont értelmetlen a „magyar veszélyre” való utalás, hiszen az orosz–magyar fegyverszállítási megállapodás nyomán nem magyar fölény, legfeljebb egyensúlyi helyzet jön létre.
Magyarország pusztán katonai értelemben, fegyverzetének mennyiségi és minőségi mutatói alapján nincs, és az orosz fegyverszállítás után sem lesz abban a helyzetben, hogy bármely szomszédjával szemben támadó hadműveletet hajtson végre. Nem is beszélve arról, hogy a katonai eszközök elsőként való alkalmazása ellentétes az ország törekvéseivel, a parlamentben helyet foglaló valamennyi párt elveivel és politikájával.
Persze a fegyverkezési spirált nemcsak a racionális aggodalmak lendíthetik mozgásba. A fegyverkezésnek, a háborús hisztériának lehetnek belpolitikai és pszichikai okai is. Ezért kell (kellene) a magyar kormánynak háromszor is meggondolnia minden olyan kijelentést, amely alkalmas arra, hogy odakint az irredentizmus jeleként értékeljék.
Megítélésem szerint a „magyar veszélyre” utaló kijelentések Szlovákiában nem „az utca embere” és nem is a katonai vezetők véleményét tükrözik. Személyes tapasztalataim alapján állíthatom, hogy kapcsolataink az egykori Csehszlovák Néphadsereg katonai szakembereivel – az 1968-as intervencióban való szégyenletes részvételünk ellenére – korrektek és szívélyesek voltak. Akárcsak kollégáimnak, nekem is máig sok barátom van mind a cseh, mind a szlovák hadsereg tiszti- és tábornoki karában. Nem szeretnénk sebeket okozni egymásnak.
- Belföld [6]