Skip to main content

Beszélő hetilap, 31. szám, Évfolyam 5, Szám 33

révész: Koldusbotozás

(nl) [Neményi László] - tp [Tálas Péter]: A feszültség stratégiája / Békeharc / Bosznia-Hercegovina Köztársaságainak Uniója / (Miki)egércsapda / Lopósok és fecsegők / Politikai homokozót!

Eörsi János: Profik és amatőrök

(-k) [Kozák László]: Botrány után

Révész Sándor: Civil a kényszerpályán

Beszélgetés Lévai Katalinnal és Széman Zsuzsával

Kálmán C. György: Titkos telefon

Damó László: A MIG-ek és a „magyar veszély”

Zádori Zsolt: Farkaskölykök és öreg rókák

Cserkésztalálkozó Gödöllőn

B. M.: Kifogásolható az állami vagyon kezelése

Számvevőszéki jelentés

Kolumbán Gábor - Törzsök Erika: Tömeglélektanból elégtelen

Orosz István: Babérfosztogató idők

Harmat Pál: Limpopón túl – demokrácián innen

Johannesburg, 1993. július

Szergej Mihajlov: Minden hatalmat a KGB-nek!?

Mirko Kovac: Bevezetés a háborúba

Fron Nazi: A zoknid, ha lecsúszik…!

Bori Erzsébet: Hollywood gyémánt félkrajcárja

(Szárnyas fejvadász)

Hajdu István: Északfény, díszdobozban II.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon