(-k) [Kozák László]

Vissza a főcikkhez →

Beszélő: Az egyik újság fölvetette: miért a demokrata Forgács Pál mond le az önkormányzati tagságáról, miért nem azok mondanak le, akiket antidemokratikus működésen kaptak?

– Az újság kérdésében van némi logika. A fejlett demokráciákban nyilván lemondásra kényszerült volna az elnökség a sajtóban kipattant javadalmazási botrány után. Sajnos ez itt még mindig Kelet-Európa, itt a demokrácia egyesek szemében a többség diktatúráját jelenti, az „azt csináljuk, amit akarunk” elve nemcsak a kormányerőké. A tb-választásokon legtöbb szavazatot elnyert konföderáció vezetői, úgy látszik, a kormánypárttól tanulják az arroganciát. Vagy a régit veszik elő…

Beszélő: Mégis: arányban áll ez az önjavadalmazási ügy azzal, hogy otthagyja a testületet?

– Nem volt más módom a tiltakozásra, amiért az újságból kellett megtudnom, hogy meghazudtoltuk magunkat a kampányban, amikor önkéntes társadalmi tevékenységet ígértünk.

De nemcsak emiatt mondtam le. A július 30-i közgyűlésen történtek után sajnos sokkal rosszabbnak látom a helyzetet. Kéri Lászlót, mint a Népszabadságnak elmondta, az első közgyűlés, a készen hozott névsor, a nyílt szavazással választott vezetőség a KISZ-gyűlésekre emlékeztette. Engem, idősebb lévén, nem a KISZ-re, hanem a negyven év egész jól ismert döntéshozatali mechanizmusára emlékeztetett ez az ülés. Akkoriban a parlament, de az állampárt Központi Bizottsága is csak rábólintó testület volt egy szűk politikai bizottság döntéseire, s ezen belül is egyetlen ember akaratára.

Beszélő: A közgyűlés némely MSZOSZ-es felszólalója azzal vádolta önt, hogy „savanyú a szőlő”, hogy az ő győzelmüket nem tudja megemészteni, ezért opponál.

– A választások elhúzódása kétségtelenül rosszabb eredményt hozott, mint ha az 1988 óta hangoztatott javaslatom szerint még akkor, a rendszerváltozás hangulatában tartják meg. A függetlenek sajnálatosan gyönge szereplésének sok más oka is van, ezekre most nem térek ki. Demokrata vagyok, elfogadom az eredményt. De a demokrácia többek között a kisebbségi vélemények védelmét is jelenti. A Liga meg a Munkástanács gyönge eredményei mögött is sok százezer szavazó áll; azok véleménye se lesöpörhető.

Beszélő: Volt a célozgatásokban egy másik sanda gyanúsítás is: azért támadja Nagy Sándor elnökké választását, mert nem ön került erre posztra.

– Ez elég nevetséges célozgatás. Ha történetesen a Liga fölényével végződött volna a választás, akkor is arra szavaztam volna: ne politikus, hanem szakember kerüljön a két testület élére! Éspedig főállásban, jól megfizetve. Politikusok előtérbe tolása óhatatlanul behozza a szociális szférába a pártpolitikát; az önkormányzat esetleges sikereit a győztes szakszervezeti konföderáció, illetve a mögötte álló párt kasszírozza be. Főleg, ha mint Nagy Sándor,  rövidesen beveti magát országgyűlési képviselőjelöltként a választási küzdelembe. S a közönség előtt összemosódik, mi az önkormányzat érdeme, mi az MSZOSZ-é, mi az MSZP-é.

Beszélő: Térjünk vissza a 30-i közgyűlésre. Mit talált antidemokratikusnak?

– Tömérdek dolgot. Az elnökség alapszabály-tervezetét, amely rábólintótestületté alacsonyítja a közgyűlést, a választott önkormányzati tagokat. Magát a szűk helyiséget is, ahova a közönség nem fért be. Azt is, ahogy az alaposan előkészített és korán reggel benyújtott módosító indítványaimat kezelték. Ahogy a levezető elnök szerepét végig betöltő Nagy Sándor szó nélkül hagyta a becsületembe gázoló felszólalást, vagy ahogy a lezárt vita után, az elnöki poszttal visszaélve magához ragadta a szót, és rágalmazta a kisebbségi véleményeket; lényegében az intézmény elleni összeesküvéssel, lejárató sajtókampány szervezésével vádolt meg. Egyetlen sajnálkozó szava se volt, amikor felháborodásában lemondott jól dotált felügyelőbizottsági   tagságáról a társadalombiztosítás egyik legtekintélyesebb nemzetközi hírű szakértője, Ferge Zsuzsa egyetemi tanár. Pedig lemondásával nem Ferge, hanem a tb-reform veszített többet.

Beszélő: Mik voltak az ön módosító indítványai?

– Egyetlen képviselő voltam, aki szabályszerűen, írásban előre beadtam módosító indítványaimat.  Elsősorban a nyilvános, demokratikus és takarékos működést célozták volna. Néhány javaslatot többszöri szívóskodással sikerült elfogadtatni, de volt, amit érdemben meg se tárgyaltak.

Beszélő: A fizetésekkel kapcsolatos ellenvéleményéről gyakran hangzott el Nagy Sándor részéről ön ellen a demagógia vádja. Mi erről a véleménye?

– Ha a mai Magyarországon demagógnak számit az, akinek vannak még erkölcsi normái, és azok szerint él, akkor vállalom. De ezek az emberek nem profitorientált bank vagy egy vegyes vállalat élén vállaltak munkát, hanem a csődben vergődő beteg- és nyugdíjkassza ellenőrzésében. A most magas pluszjövedelemhez jutott emberek mind eleve magasan dotáltak, s ezt jövedelemkiegészítésnek tekintik. Különösen taszító, hogy a munkáltatók gyáros, vállalkozó képviselői is szemrebbenés nélkül zsebre teszik a pénzt; ahogy a francia mondja: „a nyomorultak pénzét”. Különben is bizarr, ha egy testület a saját díjazásáról szavaz. Ez rosszabb, mint ha törvénytelen lenne; ez ízléstelen.

• Beszélő