Beszélő: Milyen volt Szárszón a hangulat?
Bihari Mihály: Én kedden érkeztem, és csütörtökig maradtam, úgyhogy csak erről a három napról vannak közvetlen élményeim. Kedden, amikor az úgynevezett nagy politikai referátumok hangzottak el, rendkívül nagy volt a várakozás, a feszültség, és mindjárt nyilvánvalóvá vált, hogy mennyire heterogén a társaság. A legnagyobb tapsot kétségkívül Csurka kapta, de nem az egész nyolcszáz fős hallgatóságtól, hanem attól a kb. 200-250 embertől, akik felállva tapsoltak és zengték, hogy „Csurka Pista! Csurka Pista!”. Voltak egyesek, akik integettek a többieknek, hogy mikor álljanak fel. Legalább 300-400 ember ezt némi megrökönyödéssel, némi viszolygással nézte. Én is.
Két dologgal lehetett biztosan sikert aratni, az Antall-kormány kritikájával és a liberális pártok kritikájával. Ezekre holt biztosan bejött a taps.
Beszélő: És a kommunistázásra?
B. M.: Kommunistázás alig volt. Néhányszor. Ki lehetett vívni vagy kényszeríteni a tapsot azzal is, de nem ez volt a lényeges.
Szerdán és csütörtökön a találkozó „nagyon leült”, mondhatom azt is, hogy kissé unalmassá vált. Volt néhány felkészült előadó és érdekes előadás, például az agrárgazdaságról három-négy, de a végtelen hosszúságú hozzászólások leültették az egészet. És hát ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy a tábor töredezik. Akik közvetlen politikai célokkal érkeztek, azok mondták a magukét, Horváth Lajos például, aki egy nemzeti-keresztény választási koalíció megalakítását kezdeményezte, de ez a felhívás lényegében visszhangtalan maradt.
Beszélő: Talán mégsem egészen. Füzessy Tibor a tévében azt nyilatkozta, hogy szerinte ez jó ötlet. Ha egy koalíciós párt egyik legbefolyásosabb politikusának tetszik az az ötlet, hogy koalíciót alkosson Csurka pártjával – ez azért nem egészen jelentéktelen tény.
B. M.: Jó, én most itt a tábor egészéről beszéltem. Harminc hozzászólóból néhányan reagáltak erre a javaslatra.
Nem kell eget rengetni
Beszélő: Hogyan készült a zárónyilatkozat?
B. M.: Már szerdán este előkerült egy szöveg, amelyet zárónyilatkozat-tervezetként állítottak, össze néhányan, én nem tudom, hogy kik, de a szöveg elképesztő volt. Hármasban olvastuk Csoórival és Kósa Ferenccel, mindhárman fölháborodtunk, és hát egyértelmű volt, hogy ehelyett valami olyasmit kell létrehozni, ami dokumentálja azt, ami végül is Szárszón történt; kellőképpen higgadt, és tekintetbe veszi a társaság heterogenitását, mert arról a szövegről ezt nemigen lehetett elmondani. Ott megegyeztünk abban, hogy minek, milyen formában kellene benne lennie ebben a nyilatkozatban, aztán a Kósa Ferivel visszavonultunk a szállodába, és elkezdtünk fogalmazni. Nekem ezután el kellett jönnöm, és abban maradtunk, hogy a Feri továbbviszi, egyezteti, megtárgyalja ezt a szöveget. A nyilatkozatot lényegében két részre lehet vágni. Az első rész megfelel annak, amit mi írtunk, a második rész, onnantól, hogy „Szükségesnek tartjuk…” az én elutazásom után született. Ebben több olyan mondat is van, aminek ellene szóltam volna, ha ott vagyok, de nem biztos, hogy ezt akceptálták volna.
Beszélő: Végül is sikerült egy kellőképpen semmitmondó nyilatkozatot összehozni.
B. M.: Nézd, én nem is vártam ettől többet, más konferenciát záró nyilatkozatok is hasonlóak, funkciójukból adódóan. Kósával és Csoórival teljesen egyetértettünk abban, hogy ez nem lesz egy „eget rengető” nyilatkozat, nem kell zászlót bontania és toboroznia, nem kell a világot felráznia, hanem egy dokumentumértékű összefoglalónak kell lennie. Azt kell tartalmaznia, hogy ezt a találkozót kik szervezték, milyen céllal, milyen témakörök kerültek szóba stb.
Beszélő: A nyilatkozat második részébe a résztvevők közös akarataként belekerült Csoóri Sándor javaslata a „nemzeti kerekasztal” összehívására. Mi volna végül is ez a nemzeti kerekasztal?
B. M.: Azt nem tudom pontosan, ezt Csoóri nem fejtette ki. Úgyhogy erről ne engem kérdezz. Én mindenféle politikai kerekasztalos mentalitást anakronizmusnak tartok. A kifejlett, modern demokráciákban ilyen típusú politikai fórumoknak nincs funkciójuk. A ’89-es nemzeti kerekasztal alapvető jelentőségű volt a maga idejében a parlamenten kívüli többpártrendszer átmeneti időszakában, amikor ez a kerekasztal legitim hatalmi centrummá válhatott, amely képes volt legalizálni, etatizálni, állami és jogi döntésekké formáltatni a maga politikai akaratát az akkori parlamenttel. Nem tudom, hogy a mostani javaslat mögött milyen szándék van, politikaiakarat-képző fórumnak, szellemi vitafórumnak vagy valami másnak szánják-e.
Beszélő: Úgy tűnik, hogy az úgynevezett népi-nemzeti tábor egyre több kis szervezetbe gurul szét, töredezik, miközben folyamatosan az egységkereséssel és szövetségszervezéssel van elfoglalva.
B. M.: Ezeket a szétgurult kis szervezeteket csak egy illúzió hozhatja össze. Ezek ideológiailag sem homogének, személyileg is nagyon megosztottak, erős közöttük a rivalizálás, gyakori az acsarkodás, a leggátlástalanabb támadásokat intézik egymás ellen egyik napról a másikra a legváratlanabbul. De a széttöredezettség jelei a másik oldalon, az ellenzéki pártok és szervezetek között is megfigyelhetők.
…nem én szerveztem…
Beszélő: Szárszóra nem ment el mindenki, akit meghívtak. Mi, akiket nem hívtak, ez talán érthető, jobban megértjük azokat, akik nem mentek el, mint azokat, akik elmentek.
B. M.: Én két dolog miatt mentem el. Egyrészt azért, mert az 1943-as szárszói találkozó volt olyan jelentőségű, hogy érdemes legyen az ötvenedik évfordulóján megemlékezni róla, és ennek kapcsán sok mindent újragondolni. A másik pedig az, hogy mindig érdemes elgondolkodni és különböző körökkel szellemi vagy politikai vitát folytatni a magyarság jövőjét meghatározó kérdésekről.
Ennek a mostani találkozónak természetesen egészen más volt a jellege, a műfaja, mint a ’43-as találkozónak. Az alapvetően szellemi fórum volt éles politikai vitákkal, a mostani pedig inkább politikai fórum, viták nélkül. Implicit viták persze voltak, mert homlokegyenest ellentétes vélemények hangzottak el, de nem vált explicitté, hogy itt egymást kizáró nézetekről van szó.
Beszélő: „A modern politikába való bebocsátásnak az alapfeltétele az kell, hogy legyen, hogy a demokratikus intézményeket, szabályokat, eljárásokat akkor sem vonom kétségbe, ha rám nézve kedvezőtlen döntés születik…”, stb. stb. Ezt nyilatkoztad a 168 órának. Most Szárszón Püski Sándoron keresztül azok szerveztek konferenciát, akik a fentiek szerint nem számíthatnának a modern politikába való bebocsáttatásra, és ők határozták meg, hogy kit bocsátanak be azok közül, akik számíthatnak a modern politikába váló bebocsáttatásra.
B. M.: Ez a Te véleményed. Ha elolvasod a zárónyilatkozatot, akkor abból ez nem következik. Egyébként ezer ember közül mindenféle politikai kóklernek és dilettánsnak a véleményéért nem vállalhat felelősséget az összes jelenlévő. Antiparlamentáris erők és nézetek valóban jelen voltak, de nem váltak dominánssá. Ez a zárónyilatkozat, amelyet a résztvevők három vagy négy ellenszavazattal elfogadtak, nem parlamentellenes, nem demokráciaellenes, ez nem kérdőjelezi meg a pártok létét, az Alkotmánybíróság létét…
Beszélő: Csak a döntését!
B. M.: Azt sem.
Beszélő: Az önkényuralmi bűncselekmények elévülésével kapcsolatos döntését, amikor úgy fogalmaz, hogy ezeket „az idő múlására tekintet nélkül” kell büntetni.
B. M.: És két gondolatjel között ott van, hogy „a mindenkor hatályos magyar jog szerint”, márpedig a hatályos magyar jogrendszerbe az Alkotmánybíróság határozata is beletartozik.
Beszélő: Ha ezt így értették, akkor mit akarhatnak büntetni tekintet nélkül az idő múlására?
B. M.: Hát én bizonyára precízebben fogalmaztam volna.
Beszélő: Mégiscsak először el kellett menni, és utána jött a zárónyilatkozat. Szárszó egész megszervezése pedig evidens módon arra a koncepcióra épült, hogy vannak nemzeti elkötelezettségű csoportok, amelyeket meghívunk, és nemzetidegen csoportok, amelyek meghívása szóba sem kerül. Mégiscsak ebben a koncepcióban lettél Te meghíva.
B. M.: És el kellett mennem, hogy abban a körben is egyértelműen leszögezzem, hogy én ezt a megosztást nem fogadom el, hogy én legalább akkora nemzeti elkötelezettséget, felelősségtudatot érzek, látok az ellenzéki pártokban, mint a magukat népi-nemzetinek valló, és kizárólag magukat népi-nemzetinek valló pártokban és politikai csoportokban.
Szárszót nem én szerveztem, hogy ki legyen ott és ki nem, abba nekem beleszólásom nem volt, azt rajtam számonkérni nem lehet, csak azt, amit ott elmondtam.
Beszélő: Köszönöm a beszélgetést!
- Belföld [6]