Amikor ez az ominózus mondat elhangzott, már kész volt a szóban forgó egyetem PhD-programja, sőt az egyetem hivatalos lapja – több más tervezett kurzus társaságában – már részletesen ismertette is. Ebből világosan kiderült, hogy a szakma legjobbjait kérték fel az oktatásra, akik ezt el is vállalták. Ám hogy ki és milyen alapon döntött ezekről a programokról, hogyan oldják meg a finanszírozását, egyáltalán elindulhat-e az oktatás a következő tanévben; ezek mind-mind nyitott kérdések voltak áprilisban. Jó néhány kérdésre azonban az érintettek közül sokan még szeptemberben sem tudták a válaszokat.
Emberitőke-befektetés
A PhD rövidítés az angolból jön, a filozófia doktorát jelenti (Philosophy Doctor) és egy posztgraduális képzési formát takar. Természetesen a rendszer is angolszász, és ebből kifolyólag jól ki van találva. Az Egyesült Államokban az egyetemeknek komoly rangot jelent egy PhD-kurzus, hiszen akármilyen college-ok vagy highschoolok nem oszthatnak ilyen fokozatot. A PhD tulajdonképpen a tudományos utánpótlás rendszere, komoly szakmai és módszertani felkészítéssel, ami arra szolgál, hogy kinevelje a jövő egyetemi oktatóit. De a tehetséggondozásban is jelentős a szerepe, hiszen például számos később Nobel-díjat kapott közgazdász PhD-diák korában fedezett fel valami „világrengetőt”, azaz a kurzus végén írandó disszertáció sokszor tartalmazott olyan gondolatokat, amelyeket később a felnőtt tudóstársadalom is nagyra értékelt. Így volt ez például Kenneth Arrow neves amerikai közgazdász esetében is, aki ma az egyik leghíresebb egyetemen oktat egy posztgraduális kurzuson. Ezek a diákok – legyen szó bármilyen tudományágról – elkötelezettek a tudomány mellett, és sokszor nemzetközi társaságban készülnek fel, nagyon komolyan, hiszen ezeken az egyetemeken sok tehetséges külföldi hallgató is tanul, aki sikeres felvételi vizsgát tett. Hozzá kell tenni, hogy ezek a diákok szinte kollégának számítanak az adott tanszékeken, és mindezért annyi pénzt kapnak, amiből tisztességesen meg lehet élni. Nem számítanak gazdagnak, sőt; de tudják, hogy ez többnyire csak átmeneti állapot, az emberi tőkébe való befektetés időszaka, ami nagy valószínűséggel a későbbiekben megtérül nekik.
Kisdoktor, nagydoktor…
Nálunk a nyolcvanas évek közepén vetődött fel komolyan, hogy a tudományos minősítéseket ne az Akadémia, hanem az egyetemek adják. 1984-től az egyetemek adhatták ugyan a köznyelvben kisdoktorinak hívott egyetemi doktor fokozatot, ez azonban az akkori hierarchikus rendszerben a legalsó fokot jelentette; ha például valaki az egyetemen tanársegédnél magasabb beosztásba akart kerülni, kénytelen volt megszerezni a kandidátusi címet, amit a Magyar Tudományos Akadémia adományozott az arra érdemeseknek. A legmagasabb fokozatot a nagydoktorinak nevezett tudományok doktora jelentette, ami feltétele volt az egyetemi tanári kinevezéseknek, és szintén az Akadémia adta.
Azoknak a változásoknak, amiket az egyetemek vezetői szorgalmaztak már a nyolcvanas évektől kezdve, éppen az volt a lényege, hogy a tudományos minősítéseknek ez a szovjet mintára létrehozott hierarchikus rendszere szűnjön meg. Mára ez félig meg is valósult, legalábbis annyiban, hogy a szeptember 1-jétől életbe lépett felsőoktatási törvény 23. fejezete rendelkezik a doktori képzésről és az új fokozatszerzésről. Eszerint az egyetem doktori képzésre és doktori (PhD) fokozat odaítélésére azon a tudományterületen, illetőleg tudományágban jogosult, amelyben arra való alkalmasságát az Országos Akkreditációs Bizottság elismerte. A doktori fokozatot szervezett képzésben vagy önállóan is meg lehet szerezni; ez utóbbi kitétel főleg azért került a törvénybe, mert egyes speciális diszciplínákban, például a teológiában vagy éppen az atomfizikában elképzelhető, hogy a kevés számú jelentkezőnek nem érdemes szervezett kurzust tartani. A törvény szinte „észrevétlenül” megszünteti a kisdoktorit, és úgy rendelkezik, hogy hatálybalépésétől a kandidátusi fokozat tulajdonosai a doktori (PhD) fokozat megjelölést használhatják. Megszünteti tehát a korábbi hierarchikus rendszert azzal, hogy a kandidátusit megfelelteti, illetve helyettesíti a PhD-vel, de ez a folyamat csak akkor válhat teljessé, ha a remélhetőleg nemsokára a parlament elé kerülő akadémiaitörvény-tervezetet ebből a szempontból nem módosítják; azaz ezentúl az Akadémia csupán egy speciális doktori címet adományozhat, ami azonban nem lesz fokozat, és csupán az akadémikussá válásnak lesz előfeltétele.
Indulni vagy várni
Ilyen módon tehát a PhD törvényi oldalról biztosított. A probléma és sok PhD-programon tanulni kívánó diák bizonytalansága onnan ered, hogy a felsőoktatási törvényt idén nyáron az utolsó parlamenti munkanapon, július 13-án fogadták el, amikor az egyetemekről már mindenki elment szabadságra, így szeptembertől teljessé válhatott a káosz. A felvételiket ugyanis a most megindítandó PhD-programokra az egyetemek korábban nem tudták lebonyolítani, következésképpen a felvételik jószerivel együtt zajlanak magával a programmal. Illetve dehogyis zajlanak, hiszen még nem állt fel az Országos Akkreditációs Bizottság, hogy döntsön: melyik egyetemen milyen kurzus induljon be. A szóban forgó bizottságot, amely a törvény szerint szükséges feltétele a PhD-k beindításának, még csak ezután fogja a művelődési miniszter javaslatára a miniszterelnök felállítani. Az optimisták – azaz a Művelődési Minisztérium tisztviselői – szerint ez a bizottság október 1-jétől működni fog, miként a PhD-programok is, a pesszimistábbak, például Róna Tas András, az Országos Ideiglenes Akkreditációs Bizottság elnöke szerint a bizottság nem, de a PhD-k ideiglenes jelleggel működhetnek a jövő hónap elejétől.
De vajon mi is az az Országos Ideiglenes Akkreditációs Bizottság? Nos, ez tavaly ősszel állt fel, amikor is az akkor még Andrásfalvy Bertalan vezette Művelődési Minisztérium meghirdetett egy pályázatot az egyetemeknek, hogy elbírálás céljából nyújtsák be terveiket a leendő PhD-programokról. Mind a húsz magyar egyetem pályázott is, nagy hirtelen csaknem 600 tervet nyújtottak be, aminek mintegy kétharmadáról a bizottság pozitívan foglalt állást. Ez azt jelenti, hogy kisebb-nagyobb módosításokkal, de mintegy 400 ügyben jóváhagyólag döntöttek. A Róna Tas András vezette bizottság a tavalyi tanév végéig elbírált minden pályázatot, de a törvény szerint a most megalakítandó állandó bizottságnak utólag jóvá kell hagynia mindent, amit az ideiglenes bizottság javasolt. Ezért valószínű, hogy az idei tanévben már mindenképpen elkésve beinduló PhD-programok október 1-jén még a végleges jóváhagyás nélkül lesznek kénytelenek elindulni, vagy esetleg várhatnak még egy hónapot, de akkor már mi értelme van egyáltalán ebben a tanévben elkezdeni ezt az új képzési formát?
Reménytelen Nobel-díjak?
Az egész program Achilles-sarka a pénz. A PhD-diákoknak, akik továbbra is nappali tagozatos hallgatók, ám tanulmányaik mellett az adott tanszéken oktatni is fognak, 14 000 forintos ösztöndíjat ígértek központilag. Ez az összeg nettó, mivel ösztöndíjról van szó, de emellett más állása nem lehet a hallgatónak, hiszen a PhD időigényes dolog. (Csak a kutatóintézetben dolgozók esetében tesznek kivételt.) Vizsgákra, órákra készülni, órát tartani, tudományos kutatómunkát végezni, nyelvet tanulni nem lehet félemberként. A tanároknak nincs központilag adandó óradíj, az egyetemeken az egyes PhD-programok házigazdái majd eldöntik, hogy a tanárok pluszmunkáját mivel honorálják. Az idei költségvetésben ugyanis mintegy 320 millió forintot különítettek el doktori képzésre, amely októbertől lehívható. Az Országos Ideiglenes Akkreditációs Bizottság minden programnak, amelyről pozitívan foglalt állást, elkészítette a költségigényét, és a javasolt hallgatói létszám figyelembevételével a költségvetését; ebből kell az egyetemeknek gazdálkodni. Az Akadémia idén még kiosztotta a saját három évre szóló kandidátusi tudományos ösztöndíjait, ez a törvénytervezet szerint jövőre megszűnik, de a következő három évben a költségvetés ezeket az ösztöndíjakat még fizetni fogja a PhD-programok mellett. Ha a tisztelt Ház nem az utolsó pillanatra hagyja a döntést a felsőoktatási törvényről, és van ideje együtt tárgyalni az akadémiai törvénnyel, akkor ez az átfedés nincs, és legalább ennyit meg lehetett volna spórolni a költségvetésnek. Vagy odaadni a most induló PhD-programoknak, hátha akkor jutott volna fizetés a tanároknak a pluszmunkájukért, vagy több pénz a diákoknak a megélhetésükre, vagy…
Élni lehet a gyanúperrel: a Magyarországon PhD-fokozatot szerzők közül nem sokan pályáznak majd a Nobel-díjra. És ennek lesznek rajtuk kívülálló okai is.
- Belföld [6]