1991 tavaszán kezdte meg tevékenységét a HÁZAT HAZÁT ALAPÍTVÁNY, melynek célja, hogy a rászorultakat önköltségi áron lakáshoz juttassa. A nemes kezdeményezés mögött az amerikai székhelyű Habitat for Humanity International áll.
Amerikából…
A Habitat-mozgalom 18 éve a georgiai Americusból indult útjára. Az ökumenikus lakásépítési akciók eredményeképp több mint 20 ezer házat hoztak tető alá a világ 35 országában. A Habitat kifejezetten keresztyén szervezetnek vallja magát, „amelynek célja az Úrjézus magasztalása azáltal, hogy demonstrálja az ő mindenkire kiterjedő szeretetét”. Az alapítványnak jelentős lökést adott Jimmy Carter elnök és felesége csatlakozása, akik azóta is lelkes propagátorai és kétkezi munkásai.
A mozgalom működési elve rendkívül egyszerű: a tagok, az építkezők kalákában igen gyorsan fölhúzzák a könnyűszerkezetes házat, amit a rászoruló család megkap, majd az építkezés költségeit kamatmentesen vagy kis kamattal 20-25 évig törleszti.
Az így befolyó összegeket és a különböző alapítványi hozzájárulásokat újra lakásépítésre fordítják, s a tagok továbbra is évente egy munkahetet dolgoznak.
Alapozás
A magyarországi Házat Hazát Alapítványt Lőrincz Kálmán Amerikába szakadt vállalkozó hozta létre. A fáradságos és kilátástalannak tűnő szervező munkában a Lezsák Sándor vezette Lakitelek Alapítvány sietett a segítségére: 3 millió forintot bocsátott az alapítvány rendelkezésére. Ehhez jött még az amerikai Habitat 35 ezer dolláros támogatása is. Lőrincz szerint az alapítvány kielégítő működéséhez 100 milliós forgótőkére van szükség, amit adományokból és felajánlásokból biztosíthatna. Ezek főleg az önkormányzatok által juttatott „kedvezményes telkek, melyeket nem ingyen kap az alapítvány”, közmunkával fizet érte (temetőtakarítás, tereprendezés, utcaseprés stb). Így jutottak Vácott, Cegléden, Barcson, Abdán, Pécelen, Veszprémben, Bátaszéken, Martonvásáron és Gödöllőn építési telekhez.
A támogatást azonban nemcsak az önkormányzatoktól, hanem a kormánytól is várják, amely „sajnálatosan kivonult a lakásépítésből”. Maga Kupa Mihály egykori pénzügyminiszter is fontosnak találta a közhasznúnak minősített (így az adóalapból leírható) alapítványt, és költségvetési támogatásra érdemesítette.
Telket, lelket
Így gondolkozhatott a Belügyminisztérium is, amely a könyv szerinti 50 milliós telkét 1993 őszén az alapítványnak adományozta volna, igaz, nem ingyen. A felépülő házak felét a BM alkalmazottai kapták volna meg, mondván, az alapítvány is jól jár, és a minisztérium lakásgondjai is enyhülhetnek. Komor Attila államtitkárnak és az azóta a BM-ből távozó Kovács Tibor osztályvezetőnek, a Házat Hazát Alapítvány kurátorainak azonban csalatkozniuk kellett: a minisztériumban működő Érdekegyeztető Tanács (BÉT) nem járult hozzá a nagylelkű adományhoz, mivel nem látták biztosítottnak a BM érdekeit.
Kiderült, hogy az alapítvány 500 munkaóra (3 és fél hónap) ledolgozása esetén sem garantálja a tagok lakáshoz jutását, és egy megfoghatatlan családkiválasztó mechanizmusra bízza a döntést, amiben a szociális rászorultság és pl. a szabadidő eltöltésének módja (hobbi) egyaránt szempont.
De a fő gond az alapítólevél 21. pontjában rejlett: „Az alapítvány megszűnése esetén vagyonáról az alapítók, ill. jogutódaik rendelkeznek. Ennek lehetetlenülése (sic) esetén a Lakitelek Alapítvány Kuratóriuma dönt.” Jogosnak tűnhet a BÉT feltételezése: a Lakitelek Alapítvány mindössze 3 milliós tőke hozzájárulásával könnyen értékes telkekhez juthat. Emellett a pilótajátékokra emlékeztető rendszer sokakat megtéveszthet és hátrányos helyzetbe hozhat.
A BM így kénytelen volt nyilvános pályázaton meghirdetni ingatlanját, eredmény egyelőre nincs.
A Házat Hazát Alapítvány azonban még nem mondott le budapesti terveiről.
Patyomkin-falu?
Az időközben megszűnt Világszövetség című lap mellékleteként megjelenő Házat Hazátból megtudhattuk, eddig két ház épült fel: Abdán és Martonvásáron. De a szervezők igazán a gödöllői eredményeikre büszkék: „A gödöllői modell működik” – írta Lőrincz Kálmán és erősítette meg Gémesi György polgármester úr. Itt épül az alapítvány székháza és 4 plusz 6 db 80 négyzetméteres lakás; négyről az alapítvány kurátorai döntöttek, hatot a gödöllőiek között sorsoltak ki.
Kíváncsivá tett a sikeres modell, és utánanéztem a Köztársaság utcában épülő lakásoknak. A székház (a helyiek kifejezésével: a fehér ház) már áll, és valóban könnyűszerkezetes technológiával készült („Pille”), a 10 lakóházból azonban hatot láttam: hagyományos technológiával, téglából épülnek, és kalákának semmi nyoma, egy miskolci kft. négy munkása dolgozik rajtuk október óta.
Vajon a mozgalom állítólag 600 tagja hogyan dolgozhatja le a kötelező 500 órát, ha a néhány épülő ház egyikén sincs jelen? Vagy nem a munkabér megspórolása a cél?
Az állítólag politikamentes alapítvány vezérigazgatója, Lőrincz Kálmán így írt: „Cikázó gondolataim valamelyike elém villantja Lezsák Sándor miami látogatását. Józan, megfontolt, csendes előadásmódja s a szavain átütő hazaszeretet nagy hatást gyakorolt rám. Igen, ez lesz a járható út: kapcsolatot kell teremteni a Lakitelek Alapítvánnyal. Egy szociális lakásépítési program nem lehet politikai kérdés. Az új magyar kormányt rengeteg feladat terheli, a nép gyors és látványos megoldást vár, s az ellenzék támadásainak kivédése láthatólag sok energiát von el az alkotó megoldásokat kutató konstruktív munkától. (…) Ide Habitat kell.”
Oda lehetetlenülés kell?
- Belföld [6]