Redukció

(solt) [1]

Köszönet Pálfy G.-nek

Ha A Hét című tévéműsor nem rángatja elő hajánál fogva 1994. február 20-án a kétegyházi történetet, hogy uszítson egy kicsit szokásos célszemélyei ellen, tán meg sem tudtuk volna, hogy kitűzték a pont egy éve alvó ügy tárgyalását. Tavaly március 4-én Mezőlaki bíró összehívott egy ún. előkészítő ülést, s tudatta az érdekeltekkel, hogy az egész históriát visszautalja a nyomozóhatósághoz – vagyis a megyei rendőrséghez –, mivel a nyomozati jegyzőkönyvekből hiányoznak a kellő jogi felvilágosítást igazoló gyanúsítotti nyilatkozatok. A vallomásokat így – közölte dr. Mezőlaki – a bíróság nem veheti figyelembe. (Beszélő, 1993. március 13.) Azóta csönd volt, egészen A Hét figyelemre méltó riportjáig. (Beszélő, 1994. február 24.) Mi is itthon vagyunk e honban, nemcsak Lezsák Sándor. Ezért miután levegőhöz jutottunk A Hét szégyentelen hamisításai után, bizonyos sejtéseink támadtak. Telefonáltunk a Gyulai Városi Bíróságra. S így, ha máshonnan nem, a Beszélőből értesült a nyilvánosság arról, hogy március 3-án tárgyalás lesz.

Meglepetések

A tudósítót a folyosón érte az első meglepetés. Csurár Péter, az elsőrendű vádlott egy értesítést mutatott, amely szerint Mezőlaki Erik bíró az V–XIII. rendű vádlottakkal szemben (a VII. rendű kivételével) a büntetőeljárást megszüntette, mivel tetteik nem érik el a bűncselekmény fokozatát. Csupán szabálysértések. Ez rendőrhatósági szint, nem tartozik a bíróságra. A Btk. 271. paragrafusában leírt „garázdaság” ugyanis magába foglalja, hogy a verekedésnek, rombolásnak megbotránkozást kell keltenie. Ha nincs közönség, nincs bűncselekmény. Márpedig Kétegyházán az I–IV. rendű vádlottakon kívül senki sem háborodott fel. Ráadásul Csurár Gábort is egy üres szobában agyabugyálták el. Csak a tettesek és az áldozat voltak jelen. Hol itt a közbotrányokozás?

Tartozunk az igazságnak azzal, hogy emlékeztessük az olvasót: a „fehérek” visszavágójának legsúlyosabb elemei már a rendőri nyomozás során elenyésztek. Először a gyújtogatás olvadt bele a „rongálás”-ba, majd a rongálás a „csoportos garázdaságba” – a magyarázat szerint azért, mert a tetteseket nem sikerült azonosítani. (Beszélő, 1992. december 19.)

A második meglepetést Mezőlaki bíró azzal okozta, hogy tárgyalást tartott, noha a „fehérek” elleni vád elejtése még nem emelkedett jogerőre. Krizsán György vádlotti státusban maradt, mert őt fegyverrejtegetéssel is vádolják. Ezt az ügyet azonban a bíró elkülönítette, mivel Krizsán fegyvere nem játszik szerepet a szeptember 7-i és 8-i eseményekben. Az ifjú Csurár most is állítja ugyan, hogy a rendőrség által lefoglalt kabátján golyónyom található, a rendőrök azonban az első perc óta cáfolják lőfegyver jelenlétét.

A „szabálysértőket” tanúként szerepeltette a bíró. A vádlott és a tanú jogai egy büntetőperben különbözők. Olyannyira, hogy a megkérdezett gyakorló büntetőjogászok példátlannak tartják a tárgyalás megtartását ilyen jogi bizonytalanságban.

A tárgyalás

Az ügyész és a (kirendelt) védő is kifogást emelt a tárgyalás megtartása ellen. A tárgyalást egyébként a megejtően fiatal bíró szabatosan, korrektül, mondhatni kellemesen vezette. Sikerült rábírnia a méltánytalanságtól feldúlt négy Csurárt arra, hogy viszonylag nyugodtan végigcsinálják az egészet. Az ügyben erősen érdekelt tanúk ellentmondtak egymásnak és saját rendőrségi vallomásaiknak. Tárgyilagos hallgató számára nyilvánvaló volt, hogy megkonstruált történetet adnak elő számos hibával, elvégre nem profi konspirátorok. A tanúvallomások visszatérő motívuma volt: „jött Gulyás Mihály segítségért, mert megtámadták őket a cigányok”. Nem Csurár Péterék. A cigányok. Ennyit az etnikai feszültség létéről vagy nemlétéről, amiről polgármester, rendőrkapitány és belügyminiszter olyan sok szépet mondott.

Végül a bíró elnapolta a tárgyalást egészen május 12-re. Mint a hallgatóság soraiban helyet foglaló megyei cigánypolitikus éleselméjűen megjegyezte: addigra már túl leszünk a választáson. Mezőlaki doktor mással indokolta döntését. Addigra talán elbírálja a megye, hogy kik is a vádlottak. No meg teljesebbé válik egy-két Csurár egyéb bírósági ügyeinek dokumentációja. Talán még ügyegyesítésre is sor kerül.

Epilógus

A március 5-i békéscsabai szabad rádiót temető demonstráción a szélen felsorakozott MIÉP-esek egyike besüvöltötte Cseh Évának, az elbocsátott megyei rádiótudósítónak: „Megpróbáltál Kétegyházán a bűnözők (értsd: a cigány Csurárok) mellé állni, ezért rúgtak ki!”

Lehet, hogy eltalálta. Cseh Éva ugyanis ott volt, belesüvöltötte a magnójába: „Úristen, kigyulladt egy ház, most egy másik!”

• Belföld [7]