Immár másodszor köszönt ránk a Lengyel Filmtavasz. A magyar nézők a tavalyi Gdanski Filmfesztivál (a XVIII. lengyel hivatalos filmszemle) harminc bemutatott alkotásából tekinthetnek meg nyolcat.
Az új időket jelzi, hogy most nem vetítik a gdanski fesztivál három, a kritikusok és a nézők által is legjobbnak tartott filmjét. A forgalmazás farkastörvényei szerint ugyanis az alkotók nem nevezhetnek be a számukra létfontosságú cannes-i fesztiválra, ha filmjeiket korábban bármilyen külföldi szemlén bemutatták. Szintén nem szerepel a válogatásban Piotr Szulkin állítólag igen eredeti Hús című filmje sem, amely a rendszerváltás lengyelországi folyamatát mutatja be zenés-táncos panoptikumként. Vesztére mindössze ötvenpercesre sikeredett, ezért kilógna a nagyjátékfilmek közül.
Szerencsére azért érdemes lesz a lengyel filmhetek hagyományos színhelyére, a Bem moziba látogatni. Európában az elsők között láthatjuk Krzysztof Kieslowski Három szín-trilógiájának középső darabját, a Fehéret. (A Kéket tavaly vetítették a Lettre Internationale-héten.) A rendező három legújabb, koprodukciós filmjében arról elmélkedik, mit jelentenek ma a francia forradalom trikolórja által jelképezett értékek: a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Akik figyelemmel kísérik Kieslowski munkásságát, akár előre is meg tudják mondani: válasza meglehetősen szkeptikus. A Fehérben a néhány éve felfedezett, lassan sztárrá érő Zbigniew Zamachowski remekel.
A nálunk kevéssé ismert Maria Kuncewiczowa elbeszélései alapján készült Andrzej Baranski Két hold című filmje. A háború előtti Lengyelország kisvárosi nyara elevenedik meg nosztalgikus-ironikus freskóján.
Az idei Magyar Filmszemlén már bemutatták Filip Bajon legújabb művét, amelynek címével minden józanul gondolkodó állampolgár egyetérthet: Jobb, ha az ember szép és gazdag. Egy szegény szövőgyári munkásnő a rendszer- és tulajdonosváltás forgatagában különböző machinációk segítségével modern kapitalistává növi ki magát. És nem bukik le! Az egyik főszerepben Daniel Olbrychski. Ugyanő érett férfit játszik az Érzelmek sorrendjében (rendezte: Radoslaw Piwowarski), aki egy gimnazista lányba szeret bele.
Néhány hete még folytak az utómunkálatai, így frissen kerül a magyar nézők elé Jan Kidawa-Blonski alkotása, a Púpban talált emlékirat. Szintén teljesen új Wieslaw Saniewski intoleranciáról szóló filmje, a Berlinben játszódó repüljön az idegen. Az elsőfilmes Mariusz Grzegorzek viszont már a velencei fesztivál díjazottjaként érkezik Budapestre. A beszélgetés egy szekrénylakóval kafkai vízió az elmagányosodásról.
A gdanski zsűriben helyet foglaló Lindsay Anderson angol rendező, a hajdani „dühös fiatalok” egyike – aki ma is legalább olyan dühös – a Hirig című filmet emelte ki az általa látottak legjobbjaként. A szintén elsőfilmes Lukasz Wylezalek alkotása kevésbé kedvező fogadtatásra talált a lengyel kritikusok körében. Sokan felháborodottan utasították vissza, hogy reménytelenül brutálisnak ábrázolja a varsói külváros lepusztult világát, mások, némileg elismerően, a hajdani filmes irányzat, az „erkölcsi nyugtalanság” és a David Lynch-féle abszurd horror együttes hatását emlegették vele kapcsolatban. Lehet, hogy a magyar néző a Roncsfilm keményebb, északi rokonát látja majd benne? Hiszen ha hirigről szól, tőlünk nem lehet idegen.
A Lengyel Filmtavaszt az utolsó estén beszélgetés zárja. Azt fogják megvitatni, hogy merre tart a kelet-közép-európai filmművészet.
S még egy jó hír: a Bem mozi a tavalyi tapasztalatokon okulva kedvezménnyel várja a négynél több előadásra jegyet váltó filmbarátokat.