A Btk. 156. paragrafusa szerint minden népi, nemzeti, faji, vallási vagy felekezeti csoportok ellen elkövetett erőszakos cselekmény esetén súlyos büntetés róható ki. A Martin Luther King Egyesület (MLKE) szerint 1993. január 1-je és 1994. március 18-a között a bőrfejűek csak Budapesten tizenhatszor támadtak meg bőrszínük miatt távoli külföldi állampolgárokat. A rendőrség 13-ról jegyzőkönyvet vett fel, az ügyészség pedig a 156. paragrafus alapján több esetben vádat emelt. A bíróság viszont, amennyiben egyáltalán ítélkezett, csupán garázdaságot, illetve aljas indokból elkövetett súlyos testi sértést vett alapul, ami persze jóval enyhébb büntetés kiszabását tette lehetővé.
Felmerül a kérdés: sor kerül-e valaha is – a mai szabályozás mellett – a Btk. 156. paragrafusának alkalmazására. És ha nem (most így tűnik), akkor ez a független bíróság jogértelmezésének a következménye, vagy egyszerűen a rossz, alkalmazhatatlan jogszabályé.
A kis igazság- és jogérzékkel bíró állampolgár addig is csak a fejét csóválhatja, miért nem rasszista bűntett, ha a bőrfejűek egy 12 éves arab kisfiút megvernek (Baross utca, 1994. február 10.). A jogtudósok tovább vitatkozhatnak, mi minősül csak szabad véleménynyilvánításnak, és mi kelt már gyűlöletet, mi uszít. A rasszista viszont ma nyugodtan köpködhet, cigányozhat, zsidózhat: következménye csak erőszakos cselekedeteinek lesz. Jelenleg valakire azt mondani, hogy rasszista vagy csőcselékszervező, komolyabb jogi következményekkel járhat, mint azt, hogy koszos arab, büdös zsidó.
A távoli külföldiek elleni támadások száma csökkent, állapítja meg az MLKE közleménye. Magyarázható ez a hazánkban tartózkodó színes bőrűek számának csökkenésével, fokozottan konfliktuskerülő magatartásukkal, az ORFK határozottabb fellépésével. Nem elhanyagolható ok azonban az sem, hogy a bőrfejűek különböző szélsőjobboldali politikai csoportosulások uszályába kerültek. Ezek igyekeznek megszervezni, fegyelmezni a zabolátlan ifjakat: „csip-csup niggerverés” helyett más, politikai célpontok ellen felhasználni őket. A legveszélyeztetettebbek jelenleg a chartások, kék szalagjuk külön is felismerhetővé teszi őket. (Így járt egyik barátom is, akit Potyka bácsi közbenjárása mentett meg március 15-én.) Nem ildomos, ha tudják az emberről, hogy liberális, vagy nem gyűlöli a zsidókat, és egyébként sincs jó véleménye Csurkáról. Az egyes politikai csoportok elleni bűncselekményekre egyébként sem vonatkozik a 156. paragrafus.
Khaled Al-Awar, az MLKE főtitkára is arról számolt be, hogy egy színes bőrű társát a villamosra felözönlő szkinhedek azzal fenyegették: „Nigger, most nem verünk meg, most politizálunk. Majd még visszajövünk.”
A bőrfejűek terepe az utca, amit erejük demonstrálására használnak: vagy verekednek, vagy masíroznak. Kétségkívül jelenlegi patrónusaiknak és vezéreiknek most az utóbbira van szükségük; óvni kell az ország jó hírét, de meg kell mutatni, ki az úr a háznál.
A Magyar Hírlap értesülése szerint (április 1. és 2.) már 1986-ban a 156. paragrafus alapján emeltek vádat a Kőbánya-Kispest metróvégállomáson kubaiakat bántalmazó bőrfejűek ellen, ám a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökhelyettese másként vélekedett: ez a szakasz nem alkalmazható, mert rossz fényt vetne a Magyar Népköztársaságra. A négy és fél éves Magyar Köztársaságra talán nem.
- Belföld [6]