Nem fontolgatják-e esetleg a listakapcsolást a liberális pártok? Ezzel valószínűleg több esélyük lenne az MSZP legyőzésére.
Kuncze Gábor: Nem fontolgatják. (…) Olyan a magyar választási rendszer, hogy az első fordulóban a pártoknak külön kell megméretniük magukat ahhoz, hogy kiderüljön… melyiknek mekkora a támogatottsága. A kapcsolt listát előre kellene összeállítani, előre pedig nem lehet megmondani például, hogy a Fidesz vagy az SZDSZ jelöltjei kerülnek-e túlsúlyba a lista elején. A Fidesz nyilván azt hiszi, hogy ő fog több szavazatot kapni, én meg biztos vagyok abban, hogy az SZDSZ. Ugyanakkor viszont a liberális pártok együttműködési megállapodása jelzi a választók számára, hogy megfelelő eredmény esetén ezek a pártok egymással együtt fognak működni. Aki tehát az SZDSZ-re akar szavazni, az nyugodtan szavazhat, mert ott vannak mögöttünk a többiek is. Rájuk már nem érdemes.
Hajlandó-e az SZDSZ az MSZP-vel koalícióra lépni?
K. G.: Ezt még sosem kérdezték tőlem… (Derültség)
Ha valaki kitalálná…
Tudna-e valamilyen összefoglaló képet adni a lehetséges koalíciókról?
K. G.: Az SZDSZ arra építi fel a kampányát, hogy le akarja váltani a jelenlegi kormánykoalíciót, és arra kér felhatalmazást a választópolgároktól, hogy ő legyen az a párt, amelyik leválthatja. E tekintetben tehát az SZDSZ nagyon keményen rivalizál az MSZP-vel. (…) Van a liberális pártok közötti együttműködés, amely egyrészt az egymás javára történő visszalépéseket szabályozza, másrészt arról szól, hogy ha valamelyik párt kormányalakító pozícióba kerül, akkor először a többi liberális pártot kéri fel, illetve ha bármelyik pártot felkérik valamilyen koalícióba való belépésre, akkor egyeztet a többi párttal. Olyan kötelezettség nincs, hogy a négy párt csak együtt mehet bármilyen koalícióba. A liberális pártok megállapodásán túl már csak nehézségekről tudok Önöknek beszámolni, ami a koalíciós lehetőségeket illeti. (…) Az SZDSZ és az MDF között nagyon kemény ellentétek vannak, amelyek eleve nehézzé tennék az együttműködést, és jó volna, ha a választópolgároknak lenne lehetőségük megtapasztalni, hogy le lehet váltani azokat, akiknek nincs megelégedve a tevékenységével. (…) …nem befolyásol minket, hogy az MDF azt mondta, hogy az SZDSZ-szel semmiképpen nem működik együtt, hiszen ezzel csak annyit mondtak, hogy május után ellenzékbe szeretnének vonulni, és ebben nem kell őket megakadályozni. (Derültség, taps)
Persze az MSZP-vel kapcsolatban is kifogásaink vannak. Egyrészt valóban érzékelhető, főleg vidéken, a revansszellem feléledése. Ennek nem szabad teret engedni, szerencsétlen dolog lenne, ha négyévente visszavágókat játszanának a politikai erők az országban. Valóban érzékelhető a régiek visszatérése az MSZP környezetében, nagyon sok helyről, vidékről vannak ilyen jelzéseink. Nem biztos tehát, hogy tudjuk, milyen az MSZP, nem biztos, hogy olyan, amilyennel a parlamentben találkozunk. Mi rossz szemmel nézzük a szakszervezetek térhódítását az MSZP-n belül. Úgy gondoljuk, szerencsés lenne az érdekegyeztetési mechanizmusokat a parlamenten kívül tartani… Emiatt rendkívül óvatosak vagyunk az MSZP-vel kapcsolatban. Ezek a folyamatok bizonytalanná teszik, hogy tényleg a Békesi László nevével fémjelzett program az MSZP programja, vagy pedig valami más adódik majd a frakció összetételéből.
(…) Az SZDSZ olyan koalícióba nem fog belemenni, amelyben csak statisztaszerepe van. Csak olyan koalícióba megyünk bele, amelyben biztosítható az átalakulás, az ország modernizációja. Ha ezek után valaki kitalálta, hogy kivel mennénk koalícióba, akkor valószínűleg hibát követtem el a magyarázat során. (Taps)
Nagy Sándor, az ezoterikus viták mestere
Mit gondolnak Nagy Sándor legutóbbi kirohanásáról a liberális pártok ellen?
Tardos Márton: Az ilyen típusú kirohanásoknak nincs igazi tartalma. Ez egy politikai luftballon. A dolog lényege az, hogy egy olyan nehéz helyzetben, amilyenben most vagyunk, a munkaadók és munkavállalók érdekei nem is térnek el egymástól olyan nagymértékben, mint gondoljuk, és ezek nagyrészt vállalaton belül kezelhetőek. Olyan szakszervezeteket szeretnénk, amelyek nem a kormányra mutogatva vetik föl a munkavállalók problémáit, hanem hajlandók konkrét bértárgyalásokra üzemen belül… Annak az érdekellentétnek van gyakorlati megoldása, amelyet a tulajdonos játszik végig a munkásaival: ha én nyereséget tudok elérni, akkor ennyit tudok fizetni. Itt mindkét fél tudja, hogy ha nem tud megállapodni egymással, akkor nagyobb baj keletkezik, mint ha elfogad egy kompromisszumot. Abban a pillanatban, amikor olyan szinten jelenik meg a probléma, hogy mit csinál a kormány általában a bérekkel, általában az adókkal, akkor megoldhatatlanná válik a dolog. Nagy Sándor ezeknek az ezoterikus és gyakorlatilag haszontalan vitáknak a mestere, és nem olyan szakszervezeti vezető, aki meg tudná szervezni, hogy az üzemi munkáscsoportok a vállalatokon belül elérjék azt, amit ott el lehet érni. Ezt nem szeretem én abban, amit Nagy Sándor tesz és gondol.
Fizetni kell, ennyi az egész
Nem lehetne-e elérni a 25 milliárdos adósság elengedését?
T. M.: A jelenlegi helyzetben erre gyakorlatilag nincs lehetőség. Ha megszüntetnénk az adóssággal kapcsolatos kötelezettségeink teljesítését, ha tehát egy egyoldalú akcióval válaszkényszerbe hoznánk a partnereinket, akkor egy olyan két-három éves tárgyalási folyamat kezdődne, amely alatt hallatlan veszteségeket szenvedne el az ország. (…)
A kölcsönző bankok és országok a hatvanas–hetvenes években nem azért adták kölcsönt a magyar kormánynak, mert azt hitték, hogy ez a legjobb befektetés, és itt biztos megtérülésre számíthatnak, hanem azért, mert az ország hajlandó volt bizonyos mértékig kilépni a varsói paktum és a KGST szoros szervezettségéből, hajlandó volt velük gazdasági kapcsolatokat kiépíteni, és ezt a kapcsolatrendszert föl akarták használni a varsói paktumon belüli rend fellazítására. No most, ezt az alapvetően nem megtérülésre adott hitelt visszakövetelni, miután a politikai cél sikerült, ez nem a tisztesség maximuma. Jogilag azonban abszolút támadhatatlan. Minden jel azt mutatja, hogy sem a bankok, sem a kormányok nem akarnak ebben engedni. Ezt nekünk el kell fogadnunk, mert ha nem tennénk, akkor konkrétan és kézzelfoghatóan tovább romlana a helyzetünk. Fizetni kell, mert minden egyéb megoldás még súlyosabb helyzetet eredményez. Ha megindul a gazdasági növekedés, akkor ezeknek a terheknek a súlya lényegesen csökkenni fog.
Egy Lezsák + egy Lezsák
Igaz-e, hogy a Lakitelek Alapítványnak kb. százmilliárd forintja van?
T. M.: Nem tudom, hogy mennyi van. Az a gyanúm és félelmem, hogy a privatizációval kapcsolatos korrupció alapítványi csatornákba terelte a pénzeket annak során, hogy külföldi és hazai befektetők üzletet kötöttek az állammal. Ezért indokoltnak tartom, hogy az ügyészség vizsgálja felül az ilyen típusú alapítványok helyzetét és pénzforrásait.
K. G.: Azt nem hiszem, hogy a Lakitelek Alapítványban százmilliárd forintos nagyságrendű összeg lenne, hiszen a privatizációs ügyletek értéke összesen nem érte el az ezermilliárd forintot, ez a szám tehát túlzottnak tűnik. Az biztos, hogy ezzel a gyakorlattal fel kell hagyni, ez nagyon szerencsétlen jelensége volt az elmúlt négy évnek. Hogy csak egy példát említsek, az Attila szövegéért igém szép summát fizettek a szerzőnek, akit Lezsák Sándornak hívnak, és azt a produkciót a Lakitelek Alapítvány támogatta, amelynek a vezetőjét Lezsák Sándornak hívják. A két illető nem névrokon. (Derültség)
Lesz-e
Egy liberális kormányzat alatt mi változna a mai Magyarország félfeudális, grófi, lovagi, huszáros stílusában?
K. G.: Ez! (Taps!)
Lesz-e magyar újjászületés, lesz-e tiszta, becsületes, őszinte, igaz demokrácia, lesz-e olyan Magyarország, amilyet negyven éve szeretnénk?
K. G.: Ezt a kifejezést, hogy magyar újjászületés, inkább felejtsük el. Én úgy gondolom, hogy ebben az országban becsületes, a demokráciát szerető, értő, akaró állampolgárok élnek, és ettől kezdve csak az a kérdés, hogy a politika képes lesz-e megfelelni az állampolgárok elvárásainak. Az SZDSZ, személy szerint én is, arra törekszünk, hogy ne folyjon tovább az országban ez a gyűlölködés, a társadalom különböző csoportjainak szembeállítása, a politika végletes megosztottsága. A következő időszak politikusainak közös felelőssége, hogy ezen változtassanak. Ha ez sikerül, akkor a politika elkezd hasonlítani az állampolgárokra, s akkor már túl nagy baj nem lehet. (Taps)
- Beszélő [5]