A sajtó, a közvélemény már megint A Hét és a Panoráma legújabb csínytevéseitől hangos. A Panoráma című külpolitikai műsorban a ki tudja honnan előkerített Kandikó Imre Horn Gyulának szegezett valószínűtlen vádjaitól – mellesleg a május 3-i Népszabadság bő adalékokkal tényszerűen cáfolja őket – a május 1-jei A Hétben Sinkovits Imre által beolvasott felhívástól. Miszerint a nemzet és az idegeneket betelepítő nemzetáruló liberálbolsevikok között kell május 8-án választani. Mellesleg a május 3-i Magyar Hírlap szerint a 28 „nemzeti, társadalmi és kulturális egyesület”-ből, amely állítólag a felhívást jegyezte, számos szervezet tiltakozik, mivel semmilyen felhívást nem írtak alá, más szervezetek pedig nem is léteznek. Szóval a művész úr fantomfelhívást tett közzé. Megemlíteném még, bár nem keltett ekkora botrányt, például az április 28-i fél nyolcas Híradót. Ebben elővarázsoltak egy 1989-es, némileg önkritikus miniszterelnöki Grósz-beszédet, aztán sejtelmesen bevágták Csehák Judit, Békesi László és Horn Gyula arcképét. Lám, erről a kormányról még Grósz Károly is kritikusan szólt! Ezt követően nem kevesebbet állítottak, mint azt, hogy a ’89. szeptember 29-i MSZMP KB határozat a párt munkahelyi szervezetei mellett tört lándzsát, holott a háromoldalú tárgyaláson az MSZMP már aláírta, hogy kivonul a munkahelyekről. Az Olvasó tán még emlékszik, hogy többek között erről szólt a ’89. novemberi népszavazás. Történetesen ugyanis épp azt nem írták alá a háromoldalú asztalnál, hogy a párt kivonul a munkahelyekről.
Mi itt a Beszélőben nem vagyunk különösebben vérszomjas emberek. Kivétel nélkül s régóta ellenezzük pl. a halálbüntetést. Viszont feltétlen hívei vagyunk a szőrszálhasogató jog uralmának. Némelyikünk mostanában mégis szívesen ábrándozik arról, milyen szép is lenne, ha börtönbe csuknák Pálfy G. Istvánt és/vagy Chrudinák Alajost! Akik elvihetik szárazon, hogy folyamatosan és fékevesztetten visszaélnek a legszélesebb nyilvánosság monopóliumával. Egy jogállamban! Hiszen a nem jogállamnak – a hitleritől a sztálinin át a Kádár Jánoséig – az effajta nyilvánosság a leglényegéhez tartozik. Persze, tudjuk, közismert tömeggyilkosok, kínvallatók is megúszták. Honecker elvtárs vidoran elrepülőzhetett. Közelebbi ismerőseink ágyban, párnák közt végezték, s jó esélyük van azoknak is, akik most is köztünk élnek, hogy sose kerüljenek még szégyenpadra sem. Épp ez az egy-két szimpla rosszindulatú hazudozó bőszít fel ennyire? Elvégre ők csak beszélnek, ha olykor uszítóan is, de nem lőnek, nem rúgnak, nem ütnek, és nem vizelnek a szájába senkinek.
Igaz. Szerencsére most senki nem lő a hatalom sáncai mögül, nem is rúgnak, nem is ütnek többet, mint amennyit patinás jogállamban szokás. Emberi méltóságunk és jogaink legnagyobb sérelme következésképp manapság a televíziós hírműsorokból áradó hazugság. Hála istennek, ez a bajunk. Csak ez. S reméljük, hogy az elkövetők elnyerik méltó büntetésüket a csorbítatlan jogállamban.
Mivel Pálfy G. és Chrudinák hírműsorai többek között gyűlöletre uszítanak hamis hírekkel, kétes vádaskodásokkal a lakosság egyes csoportjai ellen (mostanában főleg az MSZP vezetői és hívei képezik a célzott csoportot), a hatályos Btk. szerint az elkövető három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Már amennyiben valamely személy, illetve testület feljelenti, s a bíróság megállapítja e tényállást. Az elkövető persze ritkán maga Pálfy G. vagy Chrudinák, hiszen nem az ő arcuk jelenik meg a képernyőn, nem az ő hangjukat halljuk, hanem például Szellő Istvánét vagy éppen Sinkovits Imréét. Pálfy G. és Chrudinák mint felelős szerkesztők legfeljebb felbujtók vagy bűnsegédek. Aztán vagy belekeverik további felbujtóként például Borosst, Kónyát, Kulint, vagy nem.
Pitiáner ügy. Érdemes ráállni erre a vágányra?
Igen. Mert kell persze médiatörvény, de ki kell cövekelni a nyilvánosságban munkálkodók személyes felelősségének határait, hogy ne kerüljön olyan könnyen hivatásos hazudozó. Ne érje meg senkinek, akármilyen jól fizetik négy évig.
- Belföld [6]