A rákosszentmihályi Világ mozi lakatlan szigetét „Hold-lakók” szállták meg.
Színházat akartak csinálni.
A Hold Színházának tervezett repertoárján újjávarázsolt régi előadások: egy Sztravinszkij-est, egy Genet-egyveleg, valamint a nemrég bemutatott Vőlegény, Gombrovicz Esküvőjének parafrázisa szerepelt – de ehhez először meg kellett csinálni a színházat (festés, mázolás, székbársonyozás), mivel tudták, hogy a színház nem az előadás elején kezdődik, hanem abban a minutában, ahogy belépünk a kapun. Az eredmény, a már messziről fehér-türkizen világító bejárati lépcső a rendező, Malgot István színpadképeinek erős vízióit előlegzi.
A színházat Malgot és brigádja egy gyerekeknek szánt darabbal avatta fel, egy Árgyélus királyfi erejéig, a folytonosság jegyében Holdvilágra keresztelve át a társulatot. (A választást csak dicsérni lehet, mivel ez a produkció koherensebb, dramaturgiailag megoldottabb, mint a felnőttbemutató, és a gyengébb színészi teljesítmények kevésbé feltűnőek.)
A kultúrák között vándorló, kecskebucskázó, széphistóriánkból közismert Árgirius-történet motívumai: tündérkert, aranyalma, levágott aranyfürt, elalvó Árgyélus az idők folyamán folklorizálódtak; itt, az előadásban pedig tovább malgotizálódtak: erdélyi népmesék alapján Selmeczy György zenéjére népdal- és táncbetétekkel és néhány új szereplővel bővítette ki a rendező.
„Ahová én egyszer hozzá teszem a kezem, annak vajh’ súvadni, vajh’ szakadni köll” – mondja Korhantó János (Nádasi László), Szipó, a szipirtyó szolgája, majd következetesen félreért, összezagyvál, elfuserál mindent, mint egy tárca nélküli miniszter. Szipó (Szendi Edit) látszólagos célja, hogy megvédje Pufók királyt (Tzafetás Roland) az aranyalmák visszaszerzésével a végzetes elsorvadástól. Valódi programja azonban Árgyélus és Tündérszép Ilona egybekelésének megakadályozása. A tündérlány, e hátrányos hajzatú hajadon addig dézsmálja madárként a gyümölcsöt, míg meg nem váltja Árgyélus (Novák Géza), ez az érzelemdús, délceg, válltöméses királyfi. Azonban megkötözve is csak kétségbeesetten epekednek, ahelyett hogy konstruktív kibogozódási stratégiát dolgoznának ki…
Malgot monotonul ismétlődő mozdulatokat rendel minden szereplőhöz, így a fehér selyemcukorkának öltöztetett Tündérszép Ilona (Czipa Margit) repetitív tipegése, Árgyélus retorikus karlengetései, Korhantó egymásba nyakló végtagjai, Szipó, az önfeledten gonoszkodó energikus motolla ugrabugrál épp a mese szereplőinek egyetlen, jellemző karaktervonását élezik tovább. Egyszerűségükben szellemesek a díszletek is: valamely, dédike viselte, legyezőszerűen felmadzagolt csipkestóla definiálja például a Tündérek Földjét.
A színháznyitóhoz a zsenge korú polgármester produkciója is hozzá tartozott, aki, akárcsak később a darab, komolyan vette az összegyűlt ötéveseket. Szózatában remélte, hogy itten egy új korszak kezdődik, majd aktív befogadói magatartásra biztatta a cseperedő polgártársakat: csakis közbeavatkozásukon múlik, milyen lesz a befejezés.
A provokatív jó szándéknak majdnem nézőtéri forradalom a vége. Az elvetemült Szipót időnként „randa banyának” minősítették a nézőtérről, illetve őt és sötét lelkű segítőtársát egy spontán szavalókórus („disznók, disznók”) próbálta túlkiabálni. Kis híján tettlegességig fajult a Gonosz működésének megakadályozása.
Már pusztán e tömegpszichózis megtapasztalásáért is érdemes elmennünk: milyen az, mikor az ember legszívesebben saját csemetéje szeretne lenni.
A végkifejletet pedig nem árulhatom el.
Legközelebbi előadások: június 17., péntek 15 óra június 24., péntek 15 óra
(Bp. XVI., Rákosszentmihály, Ságvári u. 3.
T.: 271-5865
A 144-es buszról – stílusosan – a Holdfény presszónál kell leszállni.)
- Rábeszélő [6]