A múlt század második felében hősnők lettek a prostituáltakból. A kaméliás hölgyek divatot, sőt zsanért teremtettek az irodalomban: ez volt a perditaromantika. Amikor a szűkösnek érzett neorealizmust meghaladni igyekvő új olasz rendezők az ötvenes évek végén kimentek az utcára, ott már semmi romantikát nem találtak. Cabiria és Mamma Roma emberi méltósága és tisztasága egy prózai és kíméletlen világban mutatkozik meg. Pasolini – kinek mindkét nőalakhoz köze van, hisz ő volt a Cabiria éjszakáinak egyik társírója – nyers drámaisággal, Felírni egy költői filmnyelv kimunkálásával keres új kifejezésmódokat. A két film – két filmtörténeti mérföldkő, két döbbenetes erejű színészi alakítás: Giulietta Masináé és Anna Magnanié. Az ifjú Pasolini második önálló rendezése ez, melynek kültelki alakjai – prostituáltak, kölyökbandák, kisstílű bűnözők – egy görög sorstragédia hőseivé nemesednek.
Tv1, 23.10
- Rábeszélő [5]