„A kormány fűnyíró módszert alkalmaz. Először vág, azután mér” – összegezte Vadász János a szeptember 5-i KIÉT-ülés tanulságait. A munkavállalói oldalt képviselő Vadász, aki a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) egyik vezetője, úgy véli, ha a parlament a közintézmények működési és bérköltségeit a jogszabályokban rögzített állami feladatokhoz rendelné, akkor nem „politikai” döntések, hanem „szakmai” szempontok garantálhatnák a közalkalmazottak egzisztenciális biztonságát. A szükséges egészségügyi, múzeumi, könyvtári stb. törvényeket azért halogatják hosszú évek óta, mert a mindenkori kormány attól tart, a jogszabályok a költségvetést vészhelyzetbe sodornák. Pedig – érvel Vadász – csupán arról van szó, hogy a Pénzügyminisztérium a legkisebb ellenállás irányába takarékoskodik: a közintézmények dolgozóinak 300 milliárd forintnyi bérét akarja kordában tartani. Locsolás helyett a pénzügyi főkertész fűnyírógéppel ront a gyepnek.
Herczog László, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára szerint viszont a szakszervezetek szándékosan ködösítenek, amikor arról beszélnek, hogy a legalacsonyabb közalkalmazotti fizetések nem érik el a minimálbért. A minimálbérnek ugyanis semmi köze a közalkalmazotti illetménytábla „alapszámához”. Az alkalmazotti fizetések persze alacsonyak, de „karbantartásuk” csak a gazdaság teherbíró képességének függvényében lehetséges.
Alaptalan tárgyalások
A KIÉT tanácskozásán a SZEF 20 milliárdos pótköltségvetési támogatást igényelt az intézmények számára: 10-et bérkompenzációra, 10-et pedig a költségvetési intézményeket érintő áremelések ellentételezésére. A kormány azonban úgy vélte, ezáltal jórészt elveszne a pótköltségvetés egyensúlyjavító hatása. Javaslata szerint csak a lakosságot kell tehermentesíteni úgy, hogy mintegy 700 ezer család kap egyszeri 1500 forintos központi segélyt az „energiaár-robbanás” nyomán. A SZEF is ugyanennyit javasolt – de havonta (legalábbis az év hátralévő részére). Ebben a kérdésben sem volt miről tárgyalni. A pótköltségvetés tervezete lehetővé kívánja tenni, hogy az intézmények vezetői vészhelyzetben bizonyos összegeket átcsoportosítsanak bérkeretükből dologi kiadásokra. Az elképzelés tetszett az önkormányzatoknak és az intézményvezetőknek, a munkavállalói oldal egyedül maradt. Vadász szerint burkolt létszámleépítésről van szó – gyanúját a kormány képviselője is megerősíti. Az Állami Számvevőszék is bírálja a szabad átcsoportosítás új elvét: szerinte ez „liberalizmus”, amely közpénzekről lévén szó, nem engedhető meg.
A szeptemberi KIÉT-ülésen mindenekelőtt béralku folyt volna – ha lett volna egyáltalán közös tárgyalási alap. A munkavállalói oldal a közalkalmazott illetménytábla „alapszámát”, az ún. A/1-es kategóriát a jelenlegi 8000 forintról 10 500 forintra kívánta emelni, követve a minimálbér mozgását. Herczog László szerint a KIÉT-ülésen „csak” 9500 forint hangzott el, de a kormány számára ez is elfogadhatatlan. Herczog a KSH adataira hivatkozik: az év első felében a közalkalmazottak bére – az előző év első félévéhez viszonyítva – 29,3%-kal növekedett, a 9500 forint újabb 20%-ot jelent, és közel 90 milliárdos többletkiadással „nyomná agyon” a költségvetést, ha a járulékos kiadásokkal is számolunk.
A tanácskozás mindazonáltal nem volt teljesen eredménytelen. A kormány visszakozott attól a javaslatától, hogy a közalkalmazotti szolgálati időbe ezentúl ne lehessen beszámítani a korábban máshol ledolgozott éveket. Eltérően az eredeti javaslattól legkésőbb január 15-ig ki kell fizetni a 13. havi béreket is.
Társadalmi-Gazdasági Megállapodás
A KIÉT-ülés munkavállalói oldalának résztvevői anélkül álltak fel az asztaltól, hogy érdemben befolyásolhatták volna a pótköltségvetés közalkalmazottakat érintő részét, illetve kiderült volna, hogy milyen erős a közalkalmazotti érdekképviselet tényleges alkupozíciója. Másnap, szeptember 6-án, az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) ülésén Vadász „megszerezte” – mások szerint „elorozta” – a készülő Társadalmi-Gazdasági Megállapodás tematikájának közalkalmazottakat érintő részét. A közalkalmazotti bérekről nem az ÉT, hanem a KIÉT keretein belül folyik majd a polémia. Ez korántsem csupán technikai kérdés, a KIÉT-ben esetleg elért szakszervezeti vívmányok ronthatják az ÉT-ben ülő többi szakszervezet esélyeit. A kormány elkötelezte magát a „nagy” megállapodás mellett, így egyeztetésre – méghozzá többcsatornás egyeztetésre – kényszerül, holott az 1995-ös költségvetést saját szakállára is elfogadtathatná a képviselőkkel. A rivális szakszervezetek attól tartanak, hogy a költségvetési érdekképviseletek az ő rovásukra harcolhatnak ki többletjuttatásokat. Vadász nem hagy kétséget afelől, hogy a SZEF-nek valóban ez a szándéka.
A SZEF átfogalmazta és öt pontba szedte a Társadalmi-Gazdasági Megállapodással – és egyúttal természetesen az 1995-ös költségvetéssel – kapcsolatos „tegnapi” követeléseit. A lényeg azonban változatlan, a béralkut a 10 500 Ft-os „alapszámról” kívánja indítani, „a leghatározottabban nem tekinti tárgyalási alapnak” a kormány 9000 forintos ajánlatát. A jövő titka, hogy kipukkad-e a harcias retorikai léggömb, ám ügyes taktikával az érdekképviselet kihasználhatja a kormányzati álláspont hajszálrepedését: a Munkaügyi Minisztérium nem ért egyet a Pénzügyminisztérium 8%-os létszám-leépítési elképzeléseivel, mivel attól tart, hogy a regisztrált munkanélküliek száma így 1995-től ismét növekedhet.
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]