Nem szeretek emberekkel foglalkozni, kapóra jött a tsz felszámolása, elérhető áron lehetett gépeket vásárolni – magyarázza döntését Jablonkai András, Gagyvendégi legnagyobb gazdálkodója. Jablonkai, aki korábban a hat falu határát felölelő tsz növénytermesztési főágazat-vezető agronómusa volt, eddig két és fél millió forintot invesztált vállalkozásába. Ma 111 hektáron gazdálkodik, a volt gagyvendégi tsz-földek harmadán. „Ügyesen privatizálták maguknak az elnökkel a szövetkezetet” – jegyzi meg epésen a polgármester, aki korábban az állami gazdaság művezetőjeként dolgozott, ma pedig tekintélyes nagyságú volt ÁG-földterületet mondhat magáénak. A falubeliek nemigen bíznak a vállalkozások sikerében. Ha valamiben, hát megművelhető földekben itt nincs hiány.
Az alig háromszáz fős
csereháti falut északról állami gazdasági, délről tsz-földek övezték. Az állami gazdaságot privatizálták, a tsz csődbe jutott, Gagyvendégi pedig olyan helyzetbe került, amelyre nem volt felkészülve. A helybéliek többségének az elmúlt évtizedekben az állami gazdaság adott munkát, de sokan buszoztak naponta harminc-negyven kilométert munkahelyükre. Bár a munkanélküliség mára az egekig szökött – a felnőtt lakosság mintegy 60%-a jövedelempótló támogatást kap az önkormányzattól –, arra senki nem gondol, hogy csupán gazdálkodásból megélhet. A falusiak zöme kivár, abban bízik, hogy előbb-utóbb ismét lesz munkaalkalom.
Az új földtulajdonviszonyok alakulását két helyről igyekeztek befolyásolni. A polgármester megpróbált beleszólni az állami gazdaság privatizációjába, de személyes ismeretségek hiányában nem jutott el az ÁVÜ-höz. De, mondja, a dolgozók többsége sem törte magát, hogy földet vásároljon vagy béreljen. A földek kétharmada így „idegen kézbe”, egy szerencsi kft. tulajdonába jutott; a kft. 15 embert alkalmaz, szemben a volt állami gazdasággal, amely 250 embernek adott kenyeret. A kárpótlásra kijelölt földterület pedig részben gazdátlan. Hárman vásároltak nagyobb földterületet, köztük a polgármester és közvetlen munkatársa, a nemrég létrehozott foglalkoztatási közalapítvány menedzsere. A közalapítványt négy szomszédos falu működteti, kuratóriumát a négy polgármester alkotja. Hivatalosan a kisparcella-tulajdonosoknak nyújt kedvezményes áron gépi szolgáltatásokat, az árkülönbözetet az adott önkormányzat szociális segélykeretéből fedezik. Valójában a gépek legtöbbször a polgármesterek gazdaságain dolgoznak.
Gagyvendégiben a falu egyetlen komoly mezőgazdasági vállalkozója, Jablonkai András 64 hektár földet vásárolt nem saját jogú kárpótlási jegyért, további 6 hektár tsz-részaránytulajdoni föld illeti meg. 41 hektár földet bérel. Ha vállalkozása beindul, összesen 200 hektár földet szeretne művelni – a falu tsz-földjeinek kétharmadát. Több ütemben két nagygépet és két komplett gépsort vásárolt az árverésen saját pénzből, illetve családi kölcsönből. Az első gépsor kitermelte a második árát.
Jablonkai
sehogy sem igazolja a róla festett „földbirtokos/zöldbáró” mozaik-rémképet. A rokonszenves vállalkozó saját kalkulációi mindazonáltal komornak festik le a falu egészének gazdálkodási esélyeit. Úgy véli, a környéken legalább 50-100 hektár földterület és több millió forint alaptőke szükséges ahhoz, hogy valaki szolid, de kizárólagos megélhetés reményében mezőgazdasági vállalkozásba fogjon. Valamivel jobb a helyzet munkaigényes gyümölcsös telepítése esetén, de a példaként említett szeder felvásárlási ára rendkívül hullámzó. Megítélése szerint esélye csak az állattenyésztésnek van, de az is több százezer forint induló tőkét igényel.
A vállalkozó egy traktorost alkalmaz, de a téli hónapokban neki sem tud munkát adni. Ha számításai bejönnek, talán felvesz még két embert. Ha gyümölcsöst telepít, talán 10 embert is alkalmazhat időszakosan. Meggyőződése szerint a falusiak zömének alkalmazottként kell majd megkeresnie a kenyerét, de a gazdaságok bizonyosan nem tudnak munkát adni mindenkinek.
Gagyvendégiben a volt tsz-földeken Jablonkain kívül csak egy részarány-tulajdonos bír számottevő – 20 hektár – földdel, de 7 hektárt ebből is Jablonkai művel. A 22 hektár kárpótlásra kijelölt területből az önkormányzat 3 hektárt vásárolt, és „szociális célra” osztott ki. Egyetlen kisebb területet vásároltak saját jogú kárpótlási jegyért, de tulajdonosa azt is továbbadta. A többiek 3-5 hektár földdel rendelkeznek. Jablonkai úgy véli, ekkora földbe kár belevágni a kapát.
Hivatkozott cikkek
- Belföld [10]