Miniszter úr, külső szemlélő szabad szemmel nemigen veszi észre a kormányban az SZDSZ sajátos ízeit. Három tárca az SZDSZ-é: Fodor Gábor művelődési miniszter leintette Horn Gábor SZDSZ-képviselőt, mikor felvetette, hogy újra kell gondolni az egyházi oktatás állami támogatását; Lotz Károly közlekedési-, hírközlési- és vízgazdálkodási miniszter belement abba az utcába, hogy az ő minisztériuma a technokrata, és a környezetvédőket hagyta leparkolni Baja Ferenc minisztériuma mellett. A belügyminiszter pedig olyan rendőri demonstrációt rendeztetett az utcán, ami Boross úrnak is dicséretére vált volna. Az SZDSZ-es államtitkárok többségét alig lehet észrevenni. Te miben látod az SZDSZ sajátos színeit, specialitását ebben a kormányban?
Azért ezt az interjút megnézzük majd, mielőtt megjelenik, jó? Bevezetésként néhány dolgot szeretnék elmagyarázni. Mindenféle államigazgatási tapasztalat nélkül bezuhantunk ezekbe a pozíciókba, az első időszakban egyszerűen betemetett minket a munka. Meg kellett ismerkedni a szakterületekkel. Érkezett napi kétszázötven levél, mindenki találkozni akar, mindenki el akar velünk olvastatni valamit, s ezenkívül van még a kormány meg a törvényhozás. Alapvetően ez az oka, hogy nem tudtuk a saját személyiségünk, vagy az SZDSZ politikájának markáns jegyeit úgy rátenni az általunk felügyelt tárcákra, hogy ott érezhető változás is legyen. Három hónap alatt egyébként nem is nagyon lehet.
Az előbb azt mondtátok: olyan a rendőri jelenlét, hogy az minden rendőrállamnak a díszére vált volna. Demszky viszont fél órával ezelőtt arról beszélt nekem, hogy kevés a rendőr az utcán, csináljak már valamit.
Neked mi az álláspontod erről?
Szerintem a rendőrségnek jelen kell lennie az utcán. A jó rendőr, ha mondjuk nem álltam meg a stoptáblánál, odajön hozzám, rám mosolyog, közli, hogy mi történt, és közli az árfolyamot, amit én mosolyogva kifizetek, mert illett volna megállni annál a táblánál. Ha viszont megálltam a táblánál, akkor integet, és jó utat kíván. Ilyennek képzelem a törvénytisztelő állampolgár és a rendőrség közötti kapcsolatot.
A rendőrséget ne szűkítsük le a közlekedés problémájára! A parlamentben egy interpellációra azt válaszoltad, hogy az olajmaffiával kapcsolatos vizsgálatok nem vezettek el felsőbb körökig. Ebben biztos vagy?
Igen. Kb. 200 ügyet derítettek fel az elmúlt másfél-két évben, és egyik ügy sem utalt arra, hogy felsőbb körökhöz vezetnének a szálak. Az információk ezt a feltételezést eddig nem igazolták.
Ezt a rendőrség mondja neked. Mennyire bízhatsz meg ebben?
Én mindaddig megbízom azokban, akikkel beszélek, amíg az általuk elmondottak ellenkezője be nem bizonyosodik. Eddig nincs ilyen jellegű tapasztalatom. Egyébként a belügyminiszter irányítási jogosítványokat kapott a rendőrség tekintetében, de ez nem azt jelenti, hogy vezeti a rendőrséget. A rendőrségnek van egyszemélyi vezetője, aki felel a rendőrség tevékenységéért. Ha a rendőrség rosszul tevékenykedik, akkor meg le kell váltani a vezetőjét.
Menjünk túl a rendőrségen. Mi lehet a sajátossága az SZDSZ-es Belügyminisztériumnak?
Először is jónak kell lennie. Szerintem a BM jó minisztérium. Az ott dolgozók szakmai felkészültségét illetően az egyik legjobb. De attól, hogy bementünk, másnaptól varázsütésre nem kezd el kialakulni egy liberális Belügyminisztérium. Majd azoknak a törvényeknek, jogszabályoknak, miniszteri rendeleteknek kell liberálisaknak lenniük, amelyeket a Belügyminisztérium apparátusa a politikai akaratnak megfelelően megcsinál.
A koalíció első lépése az volt, hogy beterjesztetted azt a törvénymódosítást, ami feloldja az összeférhetetlenséget az országgyűlési képviselőség és polgármesterség között. Utána elnézést kértél a törvényhozástól, hogy kicsit elnagyolt volt az indoklás. Hogy történt ennek az előkészítése?
A Belügyminisztérium apparátusának ehhez semmi köze nem volt. Amíg nem volt kormány, amíg a megbízásomat meg nem kaptam, addig soha nem mentem be úgy oda, hogy én leszek itt a miniszter. Az előterjesztést az MSZP frakciószakértői készítették a kormány megalakulása előtt, Horn Gyula és én írtuk alá.
Kerül be még törvényjavaslat a parlamentbe, ami kormányapparátuson nem megy át?
Persze. Ilyen lesz például a képviselői jogállással járó gazdasági összeférhetetlenségekről szóló törvényjavaslat. Együttes MSZP–SZDSZ-előterjesztés lesz, ha sikerül megegyezni. A két frakcióban lévő országgyűlési képviselők vagy vállalják, vagy nem. Olyan szabályok, amelyek kifejezetten rájuk vonatkoznak. Nagy balhék vannak körülötte.
A napokban Bihari Mihály nagyon lekezelően nyilatkozott az SZDSZ-es javaslatról.
Bihari Mihály? Júniusban kaptak egy részletes javaslatot az SZDSZ-től, amire nem tértek vissza hónapokon keresztül. A koalíciós egyeztetőn Pető Iván ezt több alkalommal felvetette. Végül Bihari Mihály letett egy elemzést az asztalra, ami eldöntendő kérdéseket tartalmazott, de semmiképpen sem volt törvényjavaslatnak nevezhető. Erre az SZDSZ előállt egy szövegváltozattal, ami a parlament elé kerülhet. Itt egyelőre az SZDSZ dolgozott, az MSZP pedig minden valószínűség szerint képtelen túljutni a belső vitáin. Tény, hogy általában az MSZP egyeztetett állásfoglalása nagyon nehezen születik meg. Persze ezek azért nem akármilyen kérdések. Az összeférhetetlenség ügyében olyan döntéseket kell hozni, amelyek esetleg tízesével érinthetik az MSZP-frakció tagjait.
De a privatizáció ügyében is olyan döntéseket kell hozni, amelyek az MSZP-frakció szakszervezeti vezetői, illetve a mögöttük álló szakszervezetek számára sérelmesek lehetnek. A médiatörvénnyel is hasonló a helyzet. Ebben a témában azon az oldalon négy álláspont van, és nem tudnak közöttük választani.
Hogy értékeled te ennek a száz napnak az összkormányzati teljesítményét?
Elfogadom azt az értékelést, hogy a kormány nem követett el nagy hibákat. Zárójelben azért megjegyezném, hogy utólag nem feltétlenül tartom szerencsésnek sem a polgármesteri összeférhetetlenség, sem a választási törvény megváltoztatását, de megfeleltek a koalíciós megállapodásnak és a kormányprogramnak. Én a problémát inkább az elszalasztott lehetőségekben látom. Száz nap eltelt, és a költségvetés például nincs a parlament előtt, az ezt kísérő adótörvényekkel ugyanez a helyzet, akárcsak a privatizációs törvénnyel. Fontos lenne a médiatörvény is, meg az összeférhetetlenségi is, csak most a gazdaság ügyében kellett volna előrelépni. Én most már úgy látom, hogy december 31-én nem lesz lehetőség elfogadni a költségvetést, mert a rendelkezésre álló idő annyira kevés lesz. Lehet, hogy januárban átmeneti költségvetés szerint fog működni az ország.
Az MSZP megint csak nagyon nehezen jutott túl a belső vitáin, ha egyáltalán túljutott, és nem a szőnyeg alá söpörve gyűlnek a problémák. Határozottabban kellene a kormányfőnek cselekednie és döntenie.
Te vagy a koalíciós helyettes, ez a titulusod.
Ez a koalíciós megállapodásnak megfelelően működik. Én azt tudom elérni, hogy olyan döntés, ami az SZDSZ szerint elfogadhatatlan, nem születik meg a kormányban. Tudom jelezni a problémát az előkészítés során, és akkor az már eleve nem kerül a kormány elé. Ez jól működik, csak nem a nyilvánosság előtt. De arra nincs jogosítványunk, hogy azt mondjuk: most pedig a privatizációs törvény két hét múlva legyen a kormány előtt! Semmit nem tudunk tenni azért, hogy a belső viták ne akadályozzák a döntéshozatalt.
Ezek szerint az SZDSZ jelenléte a kormányban arra elég, hogy megakadályozza azt, hogy döntések szülessenek, de arra nem, hogy szülessenek döntések?
Ez így van, de csak az utóbbi hetekben rajzolódott ki ilyen világosan, így most le kell ülni a koalíciós partnerrel, és megkeresni a lehetséges megoldásokat. A kormány így nem fog tudni működni. A közeli napokban vagy a koalíciós egyeztető tanácsban, vagy a miniszterelnökkel személyesen beszélem meg.
Az SZDSZ-nek ilyenfajta megosztottsága nincs. Az SZDSZ-nek az a problémája, hogy a párt vagy a frakció véleményt akar nyilvánítani a kormány elé kerülő kérdésekről, hogy a kormányban lévő SZDSZ-es miniszterek már egy egyeztetett álláspontot legyenek képesek képviselni. Ugyanakkor viszont a kormány egy-egy ülésen mondjuk 15-20 ügyet tárgyal meg. Az SZDSZ-nek most azzal a problémával kell szembenéznie, hogy megkap csütörtökön egy anyagot, és hétfőn le kell tennie a véleményét.
Hát az ügyek azért nem a holdból jönnek, már kellene hogy legyen SZDSZ-álláspont.
Ez nem feltétlenül van így. Sorozatban merülnek fel ügyek, amelyek nem olyan méretűek, hogy egy politikai programba bekerüljenek, és mégis döntést kell bennük hozni, és az SZDSZ véleményt akar nyilvánítani róluk. Az apparátusok úgy működnek, hogy ha pénteken érkezik egy anyag, amiről véleményt kell nyilvánítani, akkor szombat–vasárnap benn maradnak az emberek, és dolgoznak. De az SZDSZ-nél összeszedni a sok nagyon okos szakértőt, beterelni őket egy szobába, kialakítani egy egységes álláspontot? Persze az SZDSZ kimondhatja: a heti apróbb ügyeket eleve rábízom a minisztereimre, döntsenek ők, hiszen azért ültettem őket oda, mert feltételezem, hogy képesek ellátni a feladatukat. Valakinek el kell döntenie, hogy mi az, ami az SZDSZ számára lényeges, és mi az, amiről a miniszter dönthet, és az lesz az SZDSZ álláspontja.
Hogyan készül fel a közigazgatás a kisebbségi önkormányzatok működésére, a várható súrlódásokra?
A kisebbségi önkormányzatok léte a kisebbségi törvényből következik. Mi most annyit tettünk, hogy beépítettük a választási törvénybe, illetve az önkormányzati törvénybe a működés vagy az együttműködés különböző szabályait. Azt hiszem, senki nem gondolta át annak idején, hogy ez hogyan fog működni. Amikor az önkormányzati választási törvény módosítását készítettük elő, akkor merült fel hirtelen újra ez a probléma. Valójában azt még senki nem tudja, hogyan fog ez a dolog a gyakorlatban működni. A kisebbségi önkormányzatok azért vannak, hogy a helyi kisebbségeket bevonják a helyi politikába, hogy ott képviselhessék az érdekeiket. Ez így szép, és az önkormányzati törvény rendezi is, hogy az önkormányzat leadhat feladatokat a kisebbségi önkormányzatnak. Tisztázatlan még, milyen jogosítványai vannak az országos kisebbségi önkormányzatoknak. Kérdés az is, honnan lesz pénz, ha a kisebbségi önkormányzat felveti, hogy a falu szélén is ugyanolyan út kell, mint a közepén. A Belügyminisztérium kitűnő közigazgatási szakemberei elég nehezen tudják elképzelni, hogy ez az egész miként fog működni. Ha rosszul működik, a kisebbségi (különösen a cigány) önkormányzatok úgy meggyűlöltethetik a kisebbséget, hogy csak na.
Utolsó kérdés: indiai kender. Várható-e a lágy drogokra vonatkozó szabályozás megváltoztatása?
Liberális oldalról felmerült ilyen igény, szerintem is megfontolandó érvekkel, a gondolatot a sajtó megmerítette a közvéleményben. A társadalom azonban, úgy látszik, nem fogékony rá. Tehát a törvényi szabályozás megváltoztatását nem kezdeményezzük.
- Belföld [7]