Vége egy álomnak, miszerint az újságok függetlenedhetnek a gazdasági érdekektől. A legnagyobb francia cégek néhány év leforgása alatt sorra ellenőrzésük alá vonták az újságok nagy többségét. Igyekeznek profitálni a nevezetes negyedik hatalomból.
Amikor 1987-ben Pierre Suard, az Alcatel-Alsthom elnök-vezérigazgatója megvette a L’Expresst, egy folyamatot –forradalmat – indított el. Nevezetesen, hogy az ipari és pénzügyi körök tarthassák kezükben az országos hatókörű hírmagazinokat és gazdasági lapokat. Az Alcatel-Alsthom a L’Express megvásárlásával tabut döntött le. Azóta a „terület” teljes megtisztítása folyik. Soha ilyen erős befolyás alatt nem állt még a sajtó, mint most. Az Alcatel-Alsthom rendelkezik ezentúl a L’Express és a Le Point felett, Marc de Lacharrière, a Fimalac (Ingatlan- és ipari érdekeltségű társaság) elnök-vezérigazgatója a Valeurs Actuelles (enyhén jobboldali hetilap) és a Journal des Finances felett. A L’Évenement du Jeudi (liberális politikai és kulturális hetilap) a 20 milliós veszteségével, csőd esetén, minden bizonnyal Jean-Luc Lagardère, vagyis a Matra-Hachette-csoport (amely már úgyis részvényes a lapban) zsebébe vándorol. Öt éven belül így a heti hírmagazinok többsége (a Canard Enchainé –szatirikus hetilap – és a Nouvelle Observateur kivételével) ipari és pénzügyi holdingok ölébe hull. Ugyanez történik a gazdasági lapokkal is.
Mit akarnak ezek a mágnások a sajtótól? Pénzt? Pierre Suardnak például ezek a befektetések csupán egyhavi hasznát teszik ki. Nagy hasznot tehát nem vár, de a veszteséget mérsékelni akarja. Amikor átvette a L’Expresst, rögtön azzal kezdte, hogy 150 fővel csökkentette a létszámot, és kiebrudalta a főszerkesztőt. Netán közvetlenül bele akarnak szólni a szerkesztésbe? Néhányan bizony nem haboznak személyesen intézkedni a birtokukon, mint Lacharrière is, aki bekéri újságjai egyes számainak tartalomismertetését, beszámoltatja felelős szerkesztőit, és tudomásukra hozza preferenciáit. Így a Valeurs Actuelles két oldalt szentelt pénzintézeti ügynökségek jótéteményeinek. Mit tesz Isten: az egyik Lacharrièrre tulajdona! De a durva és direkt beavatkozás azért elég ritka. Túl nagy veszéllyel jár. A La Tribune (gazdasági napilap) nem sokkal azután, hogy megvásárolta az LVMH, nagyon kritikus cikket jelentetett meg saját tulajdonosa tevékenységéről. A szerkesztőség üzent: nem adja fel függetlenségét. A tulajdonos megértette: gyakorlatilag sosem vesz részt a szerkesztőbizottsági üléseken.
Persze finomabb módszerekkel mégiscsak befolyásolni lehet a szerkesztői elképzeléseket. Lehet találni engedékeny főszerkesztőket, és az öncenzúrára is számítani lehet. Mert keressünk csak ipari vagy pénzügyi részvényeseikről szóló kritikát a lapok hasábjain! Alig-alig találunk!
Az iparmágnás laptulajdonosok elsősorban azt remélik újságjaiktól, hogy széles körben ismertté teszik nevüket. Keblüket dagasztja, hogy joggal érezhetik: beleszólásuk van országuk ügyeibe.
- Belföld [8]