Skip to main content

Ausztria: állam a lapokban

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szponzorok piaca


A 7,66 millió lakosú Ausztria sajtópiaca védtelen a német terjeszkedéssel szemben. Viszonosságról szó sincs: míg a német lapok akadálytalanul özönlenek az országba, addig az osztrák lapok – legalábbis a közelmúltig – még szerény sikereket sem arattak a nagy testvér piacán. Ez a felismerés vezette jó tizenöt éve az államot arra, hogy létrehozzon egy sajtóalapot, amely évi 300 millió schillinget oszt szét a minőségi lapok közt. A lapok pályázata alapján a példányszámok szabta automatizmussal támogatják a legkülönfélébb orgánumokat. Az elv: minden minőségi, ami nem bulvár. A nagy példányszámú bulvárlapok azonban meg sem próbálnak az alapból pénzt csikarni, mert a tekintélyes érdekvédelmi szervezet, az Újságíró Szövetség ezt úgyis megvétózná.

Az osztrák olvasó átlag 1,5 napi-, 2,5 hetilapot fogyaszt. A világtendenciáknak megfelelően – ebben karakteresen eltérve a magyartól – nemcsak a regionális újságoknak, de a bulvár-napilapoknak is jóval magasabb a példányszáma, mint az országos és nívós lapoké. Míg a Kronen Zeitungot 1,5 millióan, a Taeglich Allest közel 1 millióan, addig a Die Pressét 120-130 ezren, a Der Standardot, 100-110 ezren vásárolják. (Hol van ma bármelyik „esti lap” a Népszabadság példányszámától?)

A pontos példányszám-, remittenda-, hirdetési tarifa- és terjedelmi adatokra nemcsak az állam, hanem a konkurensek és a hirdetők is kíváncsiak. A Gfk magániroda negyedévi pontos adatokkal szolgál, így nem fordulhat elő az, ami Magyarországon, hogy a lapgazda a vágyait közölje tényként.

Ausztriában a magyarral összehasonlítva óriási a hirdetési piac. A hirdetők különösen a lap megformálásába szólnak bele: ragaszkodnak a színes oldalakhoz (pl. a Marlboro és Coca Cola a piroshoz). A lapok bevételük átlag több mint a 60%-át a hirdetésekből szerzik, így erősen függnek azoktól. Mindennek ellenére nemigen fordul elő, hogy az előre tervezett hasznos és reklámoldalak arányán változtassanak.

A hetilapok célzott közönségre építenek. Ezen a piacon a legsikeresebb a német Spiegelhez kötődő 150-170 ezres Profil volt, de az utóbbi időben az 50-60 ezerrel induló, most 200 ezer körül járó News már komoly vetélytárs. A meglehetősen konzervatív osztrák sajtóipar korábban nem remélt sikere is a Newshoz köthető: a magazin a német piacra is betört.

Pártközeli alapítványok pénzére több lap is számíthat, de pártlapok Ausztriában sem dívnak. A közelmúltban szenvedett ki a szocialisták újsága, egyedüliként már csak a kommunisták orgánuma áll a vártán. Igaz, nekik van miből finanszírozni, nagy vagyont örököltek a szovjet megszállóktól, és a volt német állampárt pénzeinek átmosásából is csurrant-cseppent.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon