Skip to main content

Bekebelezett újságok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szponzorok piaca


Vége egy álomnak, miszerint az újságok függetlenedhetnek a gazdasági érdekektől. A legnagyobb francia cégek néhány év leforgása alatt sorra ellenőrzésük alá vonták az újságok nagy többségét. Igyekeznek profitálni a nevezetes negyedik hatalomból.

Amikor 1987-ben Pierre Suard, az Alcatel-Alsthom elnök-vezérigazgatója megvette a L’Expresst, egy folyamatot –forradalmat – indított el. Nevezetesen, hogy az ipari és pénzügyi körök tarthassák kezükben az országos hatókörű hírmagazinokat és gazdasági lapokat. Az Alcatel-Alsthom a L’Express megvásárlásával tabut döntött le. Azóta a „terület” teljes megtisztítása folyik. Soha ilyen erős befolyás alatt nem állt még a sajtó, mint most. Az Alcatel-Alsthom rendelkezik ezentúl a L’Express és a Le Point felett, Marc de Lacharrière, a Fimalac (Ingatlan- és ipari érdekeltségű társaság) elnök-vezérigazgatója a Valeurs Actuelles (enyhén jobboldali hetilap) és a Journal des Finances felett. A L’Évenement du Jeudi (liberális politikai és kulturális hetilap) a 20 milliós veszteségével, csőd esetén, minden bizonnyal Jean-Luc Lagardère, vagyis a Matra-Hachette-csoport (amely már úgyis részvényes a lapban) zsebébe vándorol. Öt éven belül így a heti hírmagazinok többsége (a Canard Enchainé –szatirikus hetilap – és a Nouvelle Observateur kivételével) ipari és pénzügyi holdingok ölébe hull. Ugyanez történik a gazdasági lapokkal is.

Mit akarnak ezek a mágnások a sajtótól? Pénzt? Pierre Suardnak például ezek a befektetések csupán egyhavi hasznát teszik ki. Nagy hasznot tehát nem vár, de a veszteséget mérsékelni akarja. Amikor átvette a L’Expresst, rögtön azzal kezdte, hogy 150 fővel csökkentette a létszámot, és kiebrudalta a főszerkesztőt. Netán közvetlenül bele akarnak szólni a szerkesztésbe? Néhányan bizony nem haboznak személyesen intézkedni a birtokukon, mint Lacharrière is, aki bekéri újságjai egyes számainak tartalomismertetését, beszámoltatja felelős szerkesztőit, és tudomásukra hozza preferenciáit. Így a Valeurs Actuelles két oldalt szentelt pénzintézeti ügynökségek jótéteményeinek. Mit tesz Isten: az egyik Lacharrièrre tulajdona! De a durva és direkt beavatkozás azért elég ritka. Túl nagy veszéllyel jár. A La Tribune (gazdasági napilap) nem sokkal azután, hogy megvásárolta az LVMH, nagyon kritikus cikket jelentetett meg saját tulajdonosa tevékenységéről. A szerkesztőség üzent: nem adja fel függetlenségét. A tulajdonos megértette: gyakorlatilag sosem vesz részt a szerkesztőbizottsági üléseken.

Persze finomabb módszerekkel mégiscsak befolyásolni lehet a szerkesztői elképzeléseket. Lehet találni engedékeny főszerkesztőket, és az öncenzúrára is számítani lehet. Mert keressünk csak ipari vagy pénzügyi részvényeseikről szóló kritikát a lapok hasábjain! Alig-alig találunk!

Az iparmágnás laptulajdonosok elsősorban azt remélik újságjaiktól, hogy széles körben ismertté teszik nevüket. Keblüket dagasztja, hogy joggal érezhetik: beleszólásuk van országuk ügyeibe.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon