Az opera más. Már az is rendkívüli nehézségeket támaszt, ha a rendező a hagyományokkal szakítva akarja színre vinni, s csak „fokozza a helyzetet”, ha a zene, a színház (és esetenként a tánc) mellett még egy művészet, a film sajátszerűségeit is tiszteletben kell tartani. Hogy az operában furtonfurt dalra fakadnak, énekelve adják elő mondandójukat és fejezik ki érzelmeiket a szereplők, látszólag összeegyeztethetetlen a filmszerűséggel és a mozgókép lényegi realitásával. De Gesamtkunstwerkként, látványos és ornamentális műfajként gondolkozva az operáról, máris kezünkben a megoldás kulcsa. Több megoldásé. Talán legkevésbé szerencsés az, amikor színészek játszanak és tátognak a híres énekesek hibátlan stúdiófelvételére. De filmre vihető az opera tradicionális előadása látványos külsőségek között (mint Franco Zeffirelli csinálta a Traviataval), forgathatnak eredeti, külső helyszíneken (mint Francesco Rosi a Carmenben), és lehetséges az a csoda is, amit Ingmar Bergman művelt egy szabályos operaházi előadással. Herbert von Karajan, az egyik leghagyománytisztelőbb karmester mindent el tudott fogadni, csak a jelenetek felcserélésén ütközött meg. Persze nem Schikaneder librettóját féltette, hanem a Mozart-kompozíció egységét. Hajlamosak volnánk igazat adni neki, csakhogy a végeredmény mégis Bergman mellett szól.
Lehet másféle mozgóképi felhasználása is a műfajnak, melyben az opera mint a történet alapja vagy kerete van jelen. Szabó István Találkozás Vénusszal című filmjében egy Wagner-bemutatóra készülő társulat a főszereplő, Zeffirelli pedig a nagy karmester, Arturo Toscanini életének egy évét vitte vászonra (s talán nem szentségtörés ide sorolni a Botrány az operában című remek komédiát sem). Megint máshol az „opera lelke” jelenik meg filmen, mint Gérard Corbiau vagy Federico Fellini művében.
A Francia Intézet nagyszerű sorozata az utóbbi húsz év legkiválóbb operafilmjeiből válogat. (Sajnos, két vetítésről – Szabó István Vénuszáról és Joseph Losey Don Giovannijáról – már lemaradtunk.)
21., péntek – Verdi: Traviata (1983, Franco Zeffirelli – Teresa Stratas, Placido Domingo)
25., kedd – Mozart: A varázsfuvola (1974, Ingmar Bergman – Josef Köstlinger, Irma Urilla)
26., szerda – Bizet: Carmen (1984, Francesco Rosi – Julia Migenes-Johnson, Placido Domingo, Ruggero Raimondi)
27., csütörtök – A zenetanár (1988, Gérard Corbiau – José Van Dam, Anne Roussel)
28., péntek – Toscanini (1988, Franco Zeffirelli – Thomas Howell, Elisabeth Taylor, Philippe Noiret)
november 4. – És a hajó megy (1983, Federico Fellini – Freddie Jones, Barbara Jefford, Victor Polette)
- Rábeszélő [5]