– Mennyit kaptál?
– Hat évet.
– Mit csináltál?
– Semmit.
– Na ne hülyéskedj, azért csak 3 évet adnak!
„A bíróság a lefolytatott tárgyalás alapján a vádlottak azon védekezését, hogy a nemzeti bizottságon belül magatartásuk nem irányult a népi hatalom megdöntésére, és hogy a rendet kívánták fenntartani, elfogadta. Éppen ezért a vádlottak cselekményét a vádtól eltérően minősítette.
Nem fogadta el a bíróság a vádlottak azon védekezését, hogy izgató kijelentéseket vagy egyéb izgató magatartást nem tanúsítottak. E vonatkozásban az iratok között szereplő tárgyi bizonyítékok (röplap), a kihallgatott tanúk (Gombás Sándor Lipők András és mások), követelési pontok, a november 2-án felvett jegyzőkönyv, újságcikk, a vádlottak bűnösségét megnyugtató módon igazolták, azért a bíróság a vádlottak bűnösségét tagadásuk ellenére is megállapította.
A bíróság a tényállás megállapításánál a tárgyalás eredményeképpen eltért az ügyészi vádirattól. Ugyanis a bíróság egyes tevékenységeket nem látott kellően bizonyítottnak. Így pl. az ügyészi vádirat szerint I. r. vádlott a szovjet csapatok mozgását is figyelemmel kísérte, és ebből a célból telefonügyeletet szervezett. A tárgyaláson megállapítható volt, hogy I. r. vádlott szervezett ugyan telefonügyeletet azért, hogy a nemzeti bizottsághoz érkező bejelentésekről ők tudomást szerezzenek. Így a telefonügyelet megszervezése a rend fenntartását szolgálta. Az sem nyert bizonyítást, hogy vádlott személyesen érdeklődött volna a szovjet csapatok mozgása felől. (…)
Nem nyert bizonyítást az sem, hogy II. r. vádlott a páncélszekrénybe zárt két titkos iratot veszni hagyta volna. (…)
A vádirat szerint II. r. vádlott házkutatások megtartására adott utasítást. (…)
A bíróság megítélése szerint vádlottak egész jó viszonyban voltak a párt és tanácsi vezetőkkel, ezért nem volt okuk arra, hogy házkutatást rendeljenek el, ezen személyek ellenvetés nélkül leadták a fegyvert, ezért elképzelhetetlen az, hogy vádlott a házkutatásra adjon utasítást, és ugyanakkor a házkutatás megtartása után és annak eredménye felől nem érdeklődött.
A vádirat szerint vádlott a pártbizottság épületében is tartott házkutatást. A tárgyaláson kihallgatott Lipők András vallomása szerint a házkutatási parancsot a II. r. vádlott írta alá. Viszont a gondnok, Szívós László vallomása szerint az I. r. vádlott. Megállapítható volt, hogy az ellenforradalmi időszakban egyes személyek hivatkoztak a vádlottak neveire. Minthogy vádlottak tagadták a bűncselekmény elkövetését, ezért a bíróság úgy véli, hogy jelen esetben is csupán hivatkozás történt a vádlottak neveire. Éppen ezért a pártbizottságnál történt házkutatás megtartását a bíróság a vádlottak terhére nem állapította meg.
Nem tartja bűncselekménynek a bíróság a Kacz Lipótnál végrehajtott házkutatást sem, ez a házkutatás, bár törvénytelennek látszik, azonban az akkori körülményeket figyelembe véve Kacz Lipót érdekét szolgálta. (…)
Nem állapította meg a bíróság az I. r. vádlottal szemben a sztrájkra való uszítást és az üzemében az izgató kijelentés megtételét sem. A tárgyaláson kihallgatott ktsz-dolgozók határozottan állították, hogy náluk nem volt sztrájk. S ezen állításukat okiratilag alátámasztották, becsatoltak egy átírótömböt, amely szerint az anyagok kiadása az ellenforradalom alatt is zavartalanul folyt.
A tárgyaláson kihallgatott Gombás Sándor előadta, hogy az ellenforradalom leverése után megjelent a vádlott munkahelyén, beszélgetést folytatott a vádlottal, s a beszélgetés közben vádlott izgató kijelentéseket tett. Így többek között azt, hogy legfontosabb most a passzív ellenállás, mert a sztrájkokon keresztül bizonyos engedményeket lehet elérni.
A kijelentés megtételekor több személy is jelen volt. Így többek között dr. Szodoray Imre is. (…) Vallomása szerint a Gombás Sándor által vallott kijelentéseket nem az I. r. vádlott, hanem dr. Szalay Rudolf tette meg. Minthogy a vádlott a bűncselekmény elkövetését tagadta, és mert Gombás Sándor vallomásával ellentétes vallomás is hangzott el, ezért a bíróság a kijelentéseket a vádlott vonatkozásában nem állapította meg.
A vádirat szerint II. r. vádlott állandóan fegyvert hordott, és az az asztalára is ki volt téve. (…) Minthogy ellentétes vallomások hangzottak el, ezért a bíróság figyelembe véve a vádlottal együtt dolgozó személyek vallomását, azt a tényt, hogy a vádlottnál állandóan volt fegyver és hogy az asztalára is kirakta, nem állapította meg.
Ellentétes vallomás hangzott el a vonatkozásban is, hogy a vádlott 27-én egyes községek felé mit telefonált. E vonatkozásban a bíróság Nagy Ferenc vallomását fogadta el, aki a vádlott vallomásával egyezően adta elő az üzenet tartalmát, s így nem állapította meg a bíróság azt, hogy a vádlott azt telefonálta, miszerint átvették a hatalmat, alakítsák meg a nemzeti bizottságot, de kommunisták nélkül.
A bíróság megállapítása szerint a tényállásban szereplő egyes magatartások nem tekintendők bűncselekménynek. Így pl. a bíróság nem tartja bűncselekménynek azt, hogy I. r. vádlott utasítást adott arra, miszerint Kacz Lipótnál tartsanak házkutatást. (…)
A bíróság nem tartja bűncselekménynek jelen esetben a fegyverek összeszedését sem. Az ellenforradalom alatt a rendőrséget támadás érte. A támadás folytán fegyvert is zsákmányoltak. Éppen ezért tartani lehetett attól, hogy újabb támadást intéznek a rendőrség és a kieg. ellen, és így a fegyver illetéktelen egyének kezébe kerül. Egyébként a fegyverek beszállítása nem jelentette a fegyveres testületek lefegyverzését, mert csak a felesleges fegyvereket szállították be.
Nem tartja a bíróság bűncselekménynek azt sem, hogy egyes magánszemélyektől is beszedték a fegyvert. A bíróság megítélése szerint a fegyverek beszedésekor nem az egyes személyek kiszolgáltatásáról volt szó, hanem a fegyverek beszedése a tömeg hangulatára történt. Amennyiben nem szedik be a fegyvert, ezen személyeknél a tömeg esetleg házkutatást tartott volna. (…)
A bíróság a bűncselekmény minősítésénél eltért az ügyészi indítványtól. (…) A bíróság a jogi minősítésnél figyelembe vette azt, hogy a járási szinten alakult nemzeti bizottságot a törvényes szervek, a járási tanács és a pártbizottság kezdeményezésére hozták létre, zömmel azok a személyek tartoztak a nemzeti bizottsághoz, akiket a járási tanács meghívott. A nemzeti bizottság feladata nem a néphatalom megdöntése volt, hanem az adott körülmények között a rend és a közbiztonság megőrzése volt. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a nemzeti bizottság olyan átfogó, az egész járásra kiterjedő intézkedést nem adott ki, nem vett részt a párttagok és baloldali személyek üldözésében, sőt egyesek esetében a nemzeti bizottság egyes tagjai, köztük az I. és II. r. vádlott ilyen személyeket is védelmükbe vettek. (…)
A bíróság által megállapított tényállásból megállapítható, hogy vádlottak valamennyien az ellenforradalmi események alatt különböző izgató kijelentéseket tettek. Továbbá a nemzeti bizottság, mint olyan, elfogadta a 30 pontban álló követelést, amely a nemzeti bizottság neve alatt jelent meg. Vádlottak, I., II. és III. r. vádlottak, részt vettek a 30 pontos követelés terjesztésében. A nemzeti bizottság neve alatt jelent meg a Szatmár-Bereg című újság is. Úgy az újságcikk, mint a 30 pontból álló követelés tartalmaz olyan megállapítást, amely alkalmas arra, hogy a népi demokrácia ellen gyűlöletet keltsen. A nemzeti bizottságnak I., II. és III. rendű vádlottak tagjai voltak, a 30 pontos követelés megszavazásánál jelen voltak, ellenvetésük nem volt, és tudtak az újság szerkesztéséről is. Itt sem volt ellenvetésük az ellen, hogy az újságban milyen cikkek jelenjenek meg. II. r. vádlott külön szerkesztett két röplapot a parasztszövetség megalakulásával és az adakozással kapcsolatosan, és ezen röplapok is tartalmaznak izgató kijelentéseket. Éppen ezért a bíróság az I., II. és III. rendű vádlott bűnösségét a vádtól eltérően izgatásként minősítette. Megállapította a II. r. vádlottal szemben külön még a tiltott határátlépés kísérletének bűntettét is.*
A tényállásból megállapítható, hogy IV. r. vádlott néhány esetben megjelent a községi tanácsnál, és ott felhívásra a tényállásban részletezett javaslatokat tette. A bíróság a maga részéről ezen közreműködést nem tekinti bűncselekménynek, mert az a rend megszilárdítását célozta.
A bíróság a büntetés kiszabásánál figyelembe vette azt, hogy az I., II. és III. r. vádlott a nemzeti bizottságba a tanács felhívására vettek részt, a nemzeti tanácson belül ezen személyek nem tartoztak a szélsőséges személyek közé, amit bizonyít az is, hogy november 4-e után a járási pártbizottság és a tanács részéről úgy tervezték, hogy a vádlottak továbbra is maradjanak bent a nemzeti bizottságban. Majd a törvényes rend helyreállítása után a tanács az I., II. r. vádlott részére az ellenforradalom alatt végzett munkájáért saját kezdeményezéséből bizonyos pénzösszeget, fizetést megállapított. I. és II. r. vádlott október 27-én, amikor a tüntető csoport a nemzeti bizottság ülésére behatolt, I. és II. r. vádlott közreműködött abban, hogy a járási párttitkár és a tanács titkárát tömeg részéről bántódás ne érje. I. és II. r. vádlottak tudtak arról, hogy egyes államvédelmi beosztottak a járás területén tartózkodnak, intézkedést nem tettek ezen személyek kézrekerítésére, sőt az I. r. vádlott ezen személyeknek segítséget is ígért. Visszatartotta az I. r. vádlott Gombás Sándor járási tanács titkárát is, aki a tanácstól ki akart válni és visszahívta a szamoskéri végrehajtó bizottság titkárát is. I. r. vádlott november 4-e után aktívan részt vett abban, hogy a járás területén levő vb-k tagjai hivatalukat elfoglalják. (…)
A bíróság figyelembe vette a büntetés kiszabásánál, hogy… I., III. és IV. r. vádlottak a munkájukat az ellenforradalmi események előtt rendesen végezték, II. r. vádlott ellen sem volt, mint egyéni paraszt ellen kifogás. Figyelembe vette a bíróság vádlottak büntetlen előéletét, az I., II. r. vádlottaknál nős, családos állapotát. Ezen körülmények figyelembevételével állapította meg a bíróság a rendelkező részben írt büntetést, mert ezt találta vádlottak bűnösségi fokával arányban állónak.
A bíróság a büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményként értékelte azt, hogy vádlottak valamennyien az átlagosnál magasabb értelmi képességgel rendelkeznek, így tudhatták azt, hogy egyes kijelentéseik milyen komoly veszélyességeket rejtenek magukban. (…)
Nyíregyháza, 1957. évi október hó 29. napján.
Koharek József sk. nb. tanácsvezető – Lávai Béla és Pachmayer Gyula népbírák helyett is.”
A bíróság dr. Bereczki Béla I. r. vádlottat 3 évi börtönre, 3 év egyes jogoktól való eltiltásra és 1/4 rész vagyonelkobzásra,
Fekete Ferenc II. r. vádlottat 5 évi börtönre, 5 év egyes jogoktól való eltiltásra, 1/4 rész vagyonelkobzásra,
dr. Győri Pál III. r. vádlottat 2 évi börtönre, 2 év egyes jogoktól való eltiltásra, 1/4 rész vagyonelkobzásra,
Bresztovszky Erik IV. r. vádlottat 6 hónapi börtönre, 2 évi egyes jogoktól való eltiltásra ítélte.
* II. r. vádlott félt a felelősségrevonástól. 1957 februárjában a lakásáról eltávozott, és a nővére lakására ment, és eközben a feleségével levelezett. A feleségétől kapott levélből arról értesült, hogy a hatóságok őt keresik, és ellene eljárást indítottak. Felesége a levélben felvetette, helyesebb lenne, ha az országból kiszökne. Vádlott a levél elolvasása után 1957. június 24-én elhatározta, hogy Jugoszláviába szökik, majd onnan nyugatra fog távozni. Elhatározásához képest a Vas megyei Vönömcs községből vonattal megközelítette a Jugoszláv határt, azonban Zalaegerszegen eltévedt, nem tudta, hogy hol tartózkodik, látott két határőrt és gondolva arra, hogy már Jugoszláv határőrökkel találkozik, megkérdezte, hogy milyen területen van. A két magyar határőr vádlottat őrizetbe vette és így a tervbe vett határátlépést rajta kívül álló okok miatt nem tudta befejezni. (…)