Elhúzódó puccs
Az ÁVÜ azonnali hatállyal, puccsszerűen szerette volna leváltani, de az 1992. október 6-án elindított és nagy felháborodással kísért akció végére csak 1993. április 6-án sikerült kínkeservesen pontot tenni. Vass ekkor kényszerült távozni a 15 éve vezetett cég éléről. Helyére a nyomdai gyakorlattal nem rendelkező, de – a tulajdonos megítélése szerint – kiváló menedzseri adottságokkal rendelkező Bokor Gábort nevezték ki. Valójában ma sem világos, miért akartak „rapid” eljárással megszabadulni attól az embertől, aki az ország egyik legkisebb nyomdájából a recesszió és a gazdasági átalakulás problémáival is sikeresen megbirkózó, prosperáló nagyvállalatot teremtett. Ráadásul politikai karcolás nélkül vészelte át a rendszerváltást. (Igaz, az Antall-kormányért nem rajongott.) A kicsit hosszúra sikeredett eltávolítási procedúra során az indokok gyakran változtak. Például: nem elég lojális a tulajdonos iránt, akadályozza a cég privatizálását stb.
Vass és az MRP nyomdája
A cégvezetés azonban, amely prémiumfeladatként kapta az ÁVÜ-től a tőkéstárs bevonását, dokumentáltan folyamatosan próbálkozott. A nyomtatványgyártás és -terjesztés terén akkor még egyeduralkodó rt. zsíros falat lehetett volna bármely befektetőnek. A külföldiekkel azonban különböző okok miatt mégsem jött létre üzlet. Közben 1992 őszén beindították az MRP (Munkavállalói Résztulajdonosi Program) szervezését, amely 1994 tavaszáig többször megpályázta a Pátria Rt. részvénytöbbségét. Az MRP kidolgozásában Vass, a vállalati vezérkar és a szakszervezet egyaránt részt vett.
Az új vezérigazgató úgy vélte (az ÁVÜ-vel valószínűleg teljes egyetértésben), hogy az MRP mellé egy erős tőkéstárs is szükségeltetik, amely a cég támasza lehet az átalakulásban. Az elgondolást azonban nem koronázta siker. Az „újfiú” a régi főnök mellett kiálló szakmai és a szakszervezeti vezetéssel sem talált hangot (volt, akivel szót sem váltott). Ez odáig fajult, hogy a vezérigazgató-helyettest és a szakszervezet vezetőjét elbocsátotta. (Igaz, erről elfelejtette értesíteni a munkaügyet és a bérelszámolást, így a kirúgottak munkaviszonya folyamatos maradt, s a munkatársak falazásával továbbra is megkapták a bérüket.)
Aztán az ÁVÜ döntött, az MRP-nek ítélte az Rt. részvényeinek 50% plusz 1 szavazatú többségét. (45% az ÁVÜ-nél maradt.) Így tulajdonossá válhatott a kb. 750 dolgozó majd’ 90%-a.
A Play Boytól a Kabinetig
Időközben a munka nélkül maradt, de tettre kész Vasst ajánlatokkal halmozták el. A segítőkész barátok mellett megkereste őt az MSZP is. A szocialisták kínálata semmiképpen sem nevezhető szűkmarkúnak. Választhatott: inkább az Axel-Springer Budapest három nyomdájának vezetője, a Kossuth Könyvkiadó vezérigazgató-helyettese vagy a Pergamon Kiadó igazgatója kíván-e lenni. Ráadásként az SZDSZ is megkínálta a Play Boy főszerkesztői székével.
Vass Sándor azonban 1993 nyarán egy újabb ajánlatra mondott csak igent. Mihalek Sándor, az épp privatizálás előtt álló Állami Nyomda vezérigazgatója az akkor még a nyomda tulajdonában lévő, de másfél éve csak szendergő Kabinet Kft. vezetésével bízta meg. Mihalek nem vásárolt zsákbamacskát, ismerte Vasst, hiszen a Pátriából épp a „vezér” javaslatára került az Államiba.
A tervük az volt, hogy a jelentős kihasználatlan kapacitással rendelkező nyomda megpróbál betörni a nyomtatványpiacra. Ehhez azonban ügyes és tapasztalt, jó piaci kapcsolatokkal rendelkező vezetésre volt szükség. Vass gyorsan munkához látott, már tavaly megnyitották első nyomtatványboltjukat, és megkezdték a viszonteladó-hálózat kiépítését. Az első év még veszteségesnek bizonyult, de az időközben privatizált Állami új tulajdonosa, az Erdős Ákos vezette Láng Csoport nagylelkűen állta a „cechet”.
A Láng Csoport és Vassék elképzelései a piaci kitörési pontokat és az üzletpolitikát illetően azonban nem egyeztek meg. Így 1994 márciusában békésen elváltak. Vass és Mihalek 5 millióért kivásárolta a Kabinetet. Náluk marad két üzlet, az Eötvös utcai iroda bérleti joga, a készlet, egy autó és a telefonok, faxok.
A Kabinetből a Pátriába?
A Kabinet az Államitól elpártol egy másik bázisnyomdához: a Fővárosihoz. Ezt egy lízingközösség részletfizetéses technikával magánosítja. A vezérigazgató Mihalek, az igazgatótanács tagja Vass. A Kabinet ez évben már egyértelmű sikereket könyvelhet el: árbevételük október végéig 120 millió, év végére meghaladhatja a 140 milliót is. A kft.-ben 13-an dolgoznak. Közöttük volt pátriások.
Az MRP útján privatizált Pátriában korántsem ilyen rózsás a helyzet. A munkavállalók számára kedvező döntést az ÁVÜ még a „megszokott” 150-170 milliós nyereség reményében hozta. A részletfizetést is ehhez kalkulálták. A Bokort októberben felváltó új vezérigazgató nem kívánt az rt. helyzetéről lapunknak nyilatkozni, de más forrásból úgy tudjuk, hogy a tervezett nyereségnek legjobb esetben is csak a kétharmadával lehet számolni. A vállalatvezetés megszorító intézkedésekre kényszerül; 13. havi fizetésről szó sem lehet, és a prémiumok is veszélyben foroghatnak. Könnyen előfordulhat, hogy bekövetkezik, amitől a dolgozók a leginkább féltek: elbocsátásokra kerül sor. Pedig annak idején azért voksoltak az MRP-re, hogy ez a veszély ne fenyegesse őket.
A Pátria új vezetése (valaha Vass munkatársai voltak) mindenesetre felvette a kapcsolatot a Kabinettel. Serkentően hathatott, hogy a kft. egyike azon három cégnek, amelyek pályázat útján adónyomtatványokat terjeszthetnek. A Pátria és a Kabinet együtt erős pozíciókra tehet szert a nyomtatványpiacon.
Közösek az érdekeink. A két cég megfér ezen a nagy piacon – mondja Vass Sándor. Lehet, hogy az ÁVÜ mégiscsak jól döntött, s Vass elmozdítása révén sikerült egy potens tőkéstársat felhajtani a Pátriának?
Hivatkozott cikkek
Kapcsolódó cikkek
- Belföld [7]