Hidegzuhanyként ért a történet. De amikor házigazdám, Tonio – baszk–francia humanista, enyhe anarchista beütéssel – újságokat, könyveket meg fotókat rakott elém, rájöttem, hogy a dolognak fele sem tréfa.
Ősszel mindkét részében jártam e kis álomországnak, amelynek területe körülbelül negyedrésze Magyarországénak, lakossága mintegy 3 millió – az erőszakos betelepítések miatt ez a szám folyamatosan növekszik. Tonio túl van egy féléves párizsi börtönbüntetésen, amit a bírói ítélet szerint mint a „terroristák segítőtársa, közveszélyes, társadalomellenes bűnöző” kapott 75 évesen. Valójában politikai menekülteknek adott szállást a házában. Nem győzi bizonygatni: Baszkföldön valódi népi szabadságmozgalom folyik, a Mouvement Basque de Liberation National (MBLN) keretében. Baszk nyelviskolák, hagyományőrző kulturális közösségek, ifjúsági szervezetek, politikai menekültek és deportáltak családjával foglalkozó intézmények, tortúraellenes és amnesztiabizottságok, emberi jogi szervezetek, drogstop szolgálatok, illegális és legális pártok, rádió-, tévéhálózatok és az írott sajtó kötelékében több százezer ember tevékenykedik, föld alatt és föld felett. Aztán ezt az össznépi erőfeszítést egyszerű képletbe foglalja a világ: baszkok = ETA = terrorizmus.
A két szocialista párt vezetői 1984-ben határozták el, hogy együttes erővel, illetve a hatalomba beemelt PNV, a legrégebbi jobboldali baszk nacionalista párt aktív részvételével leszámolnak a baszk terrorizmussal. Maguk mellé vették a GAL-t (Groupe Antiterroriste de la Liberation), a Bataillon Basque Espagnolt és a bérgyilkosokkal dolgozó Guardia Civilt – amely idén ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját – netán ha szükség lenne rájuk. Lett. Az elmúlt tíz évben 72 000 alkalommal. Ennyi volt a célirányosan vagy csak úgy, országúti ellenőrzés során letartóztatottak száma. 50 százalékukat terhelő adatok híján néhány nap múlva elengedték; 667 politikai fogoly börtönökben ül ma is, 70 Franciaországban, a többi Spanyolországban, szétszórva az ország 99 börtönében, családjuktól a lehető legtávolabb, köztörvényes bűnözők között.
Az Observatoire International Des Prisons 1994-es jelentése szerint azok a börtönök, amelyek a legtöbb baszk politikai foglyot őrzik, többszörösen túlterheltek, három kirakathelytől eltekintve, a lepusztult, düledező épületek nedves falai között patkányok terjesztenek betegségeket. És a drog. A foglyok 75 százaléka toxikomán lesz, több mint felük HIV-pozitív, sokan halnak meg AIDS-ben (1993-ban 165 halott közül 105-en), túladagolás és öngyilkosság miatt, májgyulladásban, tuberkulózisban, de olyan is előfordult, hogy valakit köztörvényes cellatársa ölt meg.
A letartóztatottak közül mintegy százat olyan országokba üldöznek el (Venezuela, Panama, Togo, Santa Domingo, Kuba, Cap Vert, Equador, Mexikó), amelyek gazdaságilag lekötelezettjei Spanyolországnak. A kiutasítottaknak nem adnak módot arra, hogy az őket tisztázó bizonyítékokat a bíróság elé tárják.
Az Amnesty International idei, 151 országra kiterjedő vizsgálata szerint Európa két országában alkalmaznak kínvallatást: Törökországban a kurdokkal és Spanyolországban a baszkokkal szemben. 1992-ben 66 embert, 1993-ban 84-et, 1994-ben 90 körülit a spanyol kormány tudtával megkínoztak. Minderről azonban a sajtó hallgat.
A vörös pap
Ősszel négyhetes éhségsztrájk zajlott Baszkföldön: első héten a börtönökben; a másodikon a volt politikai foglyok körében; a harmadikon mintegy 1000 településen; a negyediken parlamenti képviselők, a Herri Batasuna Párt tagjainak részvételével.
A csak „vörös papként” emlegetett Mattin Carrere, az arbonai katolikus templom plébánosa rendszeresen helyet ad az éhségsztrájkolóknak. Temploma bal hajójában éhségsztrájkoló fiatalok hálózsákba burkolózva alszanak, üldögélnek, beszélgetnek vagy olvasnak. Az éberebbek a jobb oldalon sakkoznak, Kepa, 20 év körüli főiskolás fiú suttogva mondja: „Már régóta használjuk az éhségsztrájkot tiltakozási módszerként, sajnos mindeddig eredménytelenül. Talán ez a nagyszabású sorozat végre felkelti a közvélemény figyelmét. Azért választottuk a templomot, mert ez az egyetlen védett hely. Ha valahol az utcán ülnénk, a rendőrök már régen bevittek volna bennünket, mint ahogy erre számtalanszor volt példa. Vannak itt diákok, akik ezen a héten betegszabadságra mentek, munkások, akik a »nyári vakációjukat« töltik itt, és munkanélküliek, többségükben fiatalok…”
Mattin atya Baszk Házat épít híveivel a semmiből; kulturális esteket szervez, ahova meghívja a Franciaország egészét behálózó nemzetiségiek merészebb álmodóit; és egyben kolléga is: az Euskadi baszk információs havilap és a Bayonne-ban működő alternatív Baszk Rádió munkatársa…
Vörös, hogyan viszonyul ehhez a színhez?
Mattin atya: Én semmilyen politikai pártnak nem vagyok tagja, nem is akarok pártban politizálni. De ha baloldalon a munkások igazságát érti, a kisebbségek védelmét, a másság elfogadását, a kirekesztés, a fajgyűlölet, az antiszemitizmus elleni fellépést, akkor ez természetesen rám is vonatkozik. Tehát, ha a baloldal és az őt reprezentáló párt az emberi jogokat védi, minden emberi jogot, beleértve egy nép szabadságának elismerését is, amiért mi itt harcolunk, akkor balra vagyok én is. Hogy ma a baloldalon pontosan ezt értik-e, nem tudom biztosan, de normálisan, történelmileg ezt jelenti.
Mikor érezte meg, hogy ez itt az Ön harca is?
27 éves koromban, a 60-as években születtem újjá. Akkor találkoztam először politikai menekültekkel. Egyiküket megölték. Fel kellett tennem a kérdést, miért ölték meg, mi ez az egész, hol az én helyem? Választottam, úgy is, mint pap.
Arra gondol, hogy az egyháznak kötelessége támogatni egy nép függetlenségi harcát?
Nem egészen. A papok minden egyes helyszínen egyéni kockázatot vállalnak. A Baszkföldön jelenleg tartó éhségsztrájk egyik helyszíne a templom. Mert a templom a középkortól kezdve menedék, minden fenyegetett helyzetben lévő emberé, függetlenül attól, hogy a pap egyetért-e velük vagy sem. Helyet adunk, mert érzékeljük, hogy ez egy eszköz a hiányzó dialógus megindulásához. Nagyon erős politikai bojkott van a baszk problémával szemben. Ez az éhségsztrájk talán megtöri a sajtó némaságát is.
Isten távollétében az egyház állandóan Rá hivatkozik: Isten megtiltja, Isten engedi… Hát most itt a konkrét alkalom arra, hogy Isten valóban cselekedjen, megvédje a hozzá menedékért fordulókat. De Isten mindig is ezt tette, az egyház az, aki Isten nevében oly sokszor kollaborált a gonosszal.
A baszk nép komoly véráldozatot hozott a fasizmus, francoizmus elleni harcban. Ma viszont a baszkok kemény nacionalisták.
A nemzet szó a naittre, születni igéből származik. A mi nacionalizmusunk azt jelenti: a Földnek azon a kis sarkán akarunk élni, ahol születtünk. Fogadják el, hogy mi is egy nép vagyunk, vannak tradícióink, van nyelvünk, van kultúránk. A dráma a nyelv körül zajlik. A baszk nyelv, Európa legősibb nyelve, agonizál. „Emlékezz a nyelvedre, amíg van mire emlékezni.” „Emlékezz, mit veszítettél el.” Ez a mi nacionalizmusunk, emlékezünk arra, ami eltűnik, amit el akarnak venni tőlünk.
Ma, amikor a határok eltörlése, az Egyesült Európa létrejötte az óhajtott cél?
Mi is hozzá akarjuk tenni az európai népek színes forgatagához a magunk eredetiségét. Csodálatos lesz a különbözőségek egységére épülő Európa. De sajnos az első feladat a különbözőségek elfogadtatása.
De hát Spanyolországban Baszk Parlament működik, van már egyetem, több középiskola, baszk tévécsatorna, újságok stb. Franciaországban is érvényesülnek a baszkok kisebbségi jogai?
Egyáltalán nem. Franciaországban a nemzetiségi kérdés tabu. A franciák, Európában szinte egyedülállóan, egyetlen nemzetiség speciális jogait sem hajlandók elismerni, nyilván történelmükből fakadó jogos félelmeik miatt. Hiába követeljük már hosszú évek óta a baszk nyelv hivatalossá tételét, ami Délen, harcunk eredményeként valamilyen szinten már megtörtént, nem mozdulnak. Azt mondják: csupán egy kisebbség akarja, a tömeg nem érzi ennek szükségét. De hát mindig is a kisebbség csinálja a történelmet! Kisebbség a király, a királynő, a kormány, a hadsereg.
Mit jelent Önnek a terrorizmus?
A terrorizmus a „térre” szóból ered, aminek a jelentése: föld. Aki félelmet csinál a földön, rettegésben tartja az embereket, rémületet okoz, az terrorista. És hát fel lehet tenni a kérdést, ki csinál félelmet, rémületet. Akinek hatalmában áll ezt megtenni. A francia és a spanyol államhatalom rettegésben tart, rémületet okoz, katonaságával, rendőreivel brutálisan szembeszáll egy nép függetlenségi harcával. És amikor a nép védelmében megjelenik egy csoport, akik képesek felvenni a harcot ezzel a monstre hatalommal, akkor rásütik a bélyeget.
Hány halálos áldozata volt eddig ennek a harcnak?
Nem tudom pontosan. De ki részéről? A hatalom által megöltekre gondol, vagy az ETA áldozataira? Mert itt piszkos háború folyik. Az ETA hadsereg, tagjai katonák. Ezt a hivatalos hatalom, a „pouvoir lego” nem akarja elismerni. Mivel nyílt harc, párbeszéd nem lehetséges, marad ez a bújtatott kényszerhelyzet. Én antimilitarista vagyok, tehát anti-ETA-s is, olyan jövőt képzelek el, amiben nem lesz hadsereg, és nem lesz hatalom. Eddig, szomorú, de nem tudom, mire jutottunk volna az ETA nélkül. Hosszú úton vagyunk, és követeléseink, bár nagyon lassan, mégis haladnak. De sajnos, Baszkország még nem született meg.
- Külföld [6]