Hidegzuhanyként ért a történet. De amikor házigazdám, Tonio – baszk–francia humanista, enyhe anarchista beütéssel – újságokat, könyveket meg fotókat rakott elém, rájöttem, hogy a dolognak fele sem tréfa.
Ősszel mindkét részében jártam e kis álomországnak, amelynek területe körülbelül negyedrésze Magyarországénak, lakossága mintegy 3 millió – az erőszakos betelepítések miatt ez a szám folyamatosan növekszik.
A MADI (Mouvement-Art abstrait-Dimension-Invetion: Mozgás-Absztrakt művészet-Dimenzió-Invenció) elnevezésű művészeti programot – amire rímel a FORMÁZOTT tematika és kiállítás – 1946-ban Buenos Airesben hozta létre az uruguay-i születésű, ma 80 éves Carmelo Arden Quin képzőművész-teoretikus. Esztétikájának középpontjában az életet jellemző vagy szimbolizáló mozgás áll.
A MADI-mű úgy él a térben, mint hal a vízben, és felveti a kérdést: hol kezdődik a mű, és hol a környezete? Milyen viszonylat van a belül és a kívül között?
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 14 hét
10 év 39 hét
10 év 43 hét
10 év 43 hét
10 év 44 hét
10 év 45 hét
10 év 45 hét
10 év 47 hét
10 év 47 hét
10 év 48 hét