A valaha szebb napokat látott magyar futball egykori vidéki fellegvárai, amelyeket a szocialista nehézipar hozott létre és tartott életben (Tatabánya, Dorog, Salgótarján, Diósgyőr, Komló) ma már a megszűnés határán állnak. De még a szerencsésebb, a Reállal tíz éve UEFA-döntőt játszó székesfehérvári Videoton hívei sem sejthették előre, hogy 1995. márc. 4-én az immár zsírszegény tejéről és joghurtjáról neves Parmalat nevét viselő csapatuk egy falusi vállalkozó tulajdonában lévő és annak nevét viselő tizeneggyel fog játszani az NB I-ben.
A létező kapitalisták
Ha a futballbarát veszi a fáradságot és nekiindul a durván 100 km-es útnak, Soltnál Kiskőrös felé letérve másfél óra alatt Akasztóra érhet. Az úton egy darab Stadler-kamionon kívül semmi sem jelzi, hogy a kiterjedt Stadler-birodalom szívéhez közelítünk. Ott viszont számos beszédes jel figyelmeztet: itt valami más, mint a széles rónaság. Az Oportó presszó, mely összeépült a Caffé Pelével, alternatívákat kínál: az idősebbek az Oportó bejáratán jönnek be, mely közvetlenül a söntéshez vezet, míg a fiatalok a Caffé Peléén, mely a játékterembe nyílik. A kármentő felett ipari kamera, a kocsma falain a Stadler FC és Akasztó dicsőségét hirdető képek és trófeák. Többek között preparált afrikai jávorantilop- és varacskos disznófejek, a kocsma tulajdonosának egy szafarin elejtett zsákmányai. Ezek is mutatják, no meg a tyúkudvaron álló shell-merci, hogy Stadler József csak egyike a falu sikeres vállalkozóinak.
A pásztorok királya
A pálma azonban egyértelműen Stadleré. Ez a 44 éves üzletember épülő kapitalizmusunk leglátványosab karrierjét mondhatja magáénak.
Egy tanyán született, Akasztótól 6 km-re. Miképp múlt századi kollegája, Kukorica Jancsi, ő sem focizhatott, iskola után bojtárkodnia kellett. Iskolai előmenetele utólag nem rekonstruálható. Mindenesetre első fizetését, 1760 Ft-ot 15 évesen, 1966-ban, juhászként veszi fel. De aztán megunva a bégetést, bőrfelvásárlásra adja a fejét. A hetvenes évek végén a biztosat feladva egy ideig az Akasztón hagyományos szőlő- és bortermeléssel foglalkozott, s ekkor vett egy takaros házat a faluban. Karrierje töretlenül ívelt felfelé, 1981-ben a TSZKER üzletkötője lett. (Itt találkozott feleségével, Marikával, akitől azóta három gyemeke született). A Tiszakernél szerzett tapasztalatokra és kapcsolatokra alapozva alapította meg 1988-ban a Stadler Kft.-t, mely eleinte üdítőt, sört, pezsgőt, konzerveket forgalmazott a keleti piacon, ahonnan hűtőgépeket és fát hozott be. De saját állítása szerint mindig távol tartotta magát a kétes üzletektől. Talán ezért, még 1991-ig a TSZKER-nél marad. 1993-ban már több mint negyven kamionja és 250 alkalmazottja volt. Merész becslések szerint közvetve (pl. Kiskőrösi Konzervgyár, környező borgazdaságok) ötvenezer embernek adott munkát. Már a budapesti vállalkozói körökben is kénytelenek elismerni, sőt, azt híresztelik, ő Közép-Európa leggazdagabb embere. Lehet, hogy ez lett a veszte, mert a Kiskőrösön portyázó grozniji csecsen maffia egy helyi borkereskedőt felhasználva 1994. jan. 17-én elrabolta, s csak százmillió Ft ellenében engedte el. (A tettesek nagyrészt rendőrkézen vannak, a pénz jelentős része is megkerült.) A kft. felett azóta tovább sokasodtak a fellegek: az APEH a másfélmilliárd áfa-visszaigénylést és az exporttámogatást nem fizette vissza az akasztói mágnásnak.
A mecénás klubelnök
Bács-Kiskun megyének – Stadler József egyik nyilatkozata szerint – kétezer esztendeje nem volt első osztályú focicsapata. Stadlert néhány évvel ezelőtt keresték meg az akkor másodosztályú Kiskőrös vezetői, segítsen a fiúkon. Ekkor még csak 1-2 millióról volt szó, ez az 1993–1994-es idényre 30 millió fölé emelkedett, ezután vette fel az egyesület a Kiskőrösi Stadler nevet. Ebből a pénzből már futotta ukrán szakosztályvezetőre és játékosokra: Sándor István, Szergej Hleba, Viktor Makrickij, Valerij Linnyikov. A fő szerzemény a gyér hajú, román származású, svéd állampolgárságú Adrian Oprisan söprögető volt. A cél az NB I, de a kiskőrösi önkormányzat erre már nem tudott pénzt adni. A mecénás ekkor dönt úgy, hogy a szomszédos Akasztón egy év alatt stadiont épít. 1994. január 22-én kezdtek építkezni egy korábban megvásárolt szőlőföldön. A grandiózus vállalkozást többször is csőd fenyegette, de a forráshiánnyal küszködő vállalkozó barátai segítségével mégis folytatta azt.
Az időközben feljutott kiskőrösi csapat már a Stadler FC nevet viseli, de egyelőre Kiskőrösön bérelnek pályát. Hogy a városka se maradjon focisták nélkül, és a kívülállónak bonyolultabb legyen, Stadler úr a megyei I-ben játszó akasztói önkormányzati csapatot Kiskőrösnek ajándékozza. Ezek után a lelkes akasztói lokálpatrióták – hogy gyerekeik is játszhassanak – megalakítják az Akasztó FC-t, amely rögtön két csapatot is indít a megyei III. északi és déli csoportjában. Az amatőröket az önkormányzat 700 ezer Ft-tal és két helyi vállalkozó természetben támogatja. A polgármester szerint a falu több osztálynyi különbség ellenére a helyieket inkább a magáénak érzi, mint az idegenlégiósokkal felálló profikat.
A honfoglaló
A lehetetlennek tűnő egyéves határidő ellenére mostanra a létesítmény nagyja elkészült. Március 4-én, szombaton a férfiak egy időre elfeledték a 20 százalékos munkanélküliséget. Mályvaszín és taxikék ünneplőt öltve már délelőtt a kocsmában latolgatták az esélyeket. Az asszonyok addig is tűkön ültek, hol marad az ember. Rossz lenne lekésni a meccset. A helyi fiatalok is bőkezűbben szórják a flipperbe a húszasokat, mígnem mindannyian elindulnak a stadionba. A rendezett falu határában szőlőkaróktól övezve áll a pompázatos stadion. Először a kétezer kocsi befogadására alkalmas parkolón kell keresztülvágni, hogy a szurkoló 250-400 Ft-ért jegyhez juthasson. Az előrelátók, háromezren 5000-40 000 Ft-ért már korábban bérletet váltottak. A nagy napra Stadler meghívta alkalmazottjait, a környékbeli vállalkozókat és polgármestereket, meg az MLSZ vezetőit. A vendéglátó állta a sarat: az ezernyi üres pocakba és száraz garatba jutott étel-ital elég. A többség olyannyira belefeledkezett a töltekezésbe, hogy a második félidő kezdetét észre sem vette.
Igaz, a meccs nem érdemelt különösebb figyelmet, s a megnyitó ünnepség még ezelőtt lezajlott. Volt mazsorettbemutató és fúvószenekar. E szolid környezetből kissé kitűnt Marika asszony Metál Ladyt idéző csíkos shtrechében és motoros bőrdzsekijében amint a sárga tweedzakós férjével meg a piros sálas Benkő Lászlóval, az MLSZ elnökével megnyitották az objektumot.
Stadler József szerint az építkezés csak augusztusra 20-ra fejeződik be teljesen, ekkor 4 milliós fellépti díjért a derék akasztóiak a Bayern Münchent láthatják. Hogy mennyibe fog kerülni a kész stadion, arról a vállalkozó még nem tud semmit. Lapunk értesülése szerint a helyiek társadalmi munkája mellett is kb. 1 milliárdba. Kérdésünkre, hogy mivel lehetne a vállalkozást nyereségessé tenni, a klubelnök azt válaszolta: ilyen számítások még nem készültek, de az épületben kialakítandó vendéglátó-ipari létesítményektől és rockkoncertek, illetve nótaestek megrendezésétől komoly bevételeket vár.
Az imidzsszabász
A mérkőzés után a Bika kocsmában a helyi szurkolók (Hardcore Fanatics) az akasztói kábeltévé által rögzített meccset újranézhették. A hírnévtől és a homoki létől megrészegedett férfiúk azon tanakodtak, képes-e Stadler Csengődtől 4 km-re vasutat építeni, hogy a megyei drukkerek és a fővárosi sznobok megtölthessék a széksorokat. Dicsérték még az akasztói mágnás gondoskodását, akinek az imidzsépítés annyira fontos, hogy európai hírű mesterfodrászt alkalmaz focistái és munkatársai egységes frizurájához. (Dauer, Sasson, Stadler.) Aztán a svájci, a jambó és a simléderes alá simították a magukéét, és az utolsó fröccsöt felhörpintve az asszonyra gondoltak, aki nem nézné jó szemmel, ha ezentúl minden szombaton itt kujtorognának.
- Belföld [7]