A viszályok, viták ellenére sem bánták meg a szlovákiai magyar pártok, hogy közösen indultak a tavalyi parlamenti választásokon: végül is a szlovákiai magyarok 90-95 százaléka a mai Magyar Koalíció pártjaira, vagyis a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomra, az Együttélés Politikai Mozgalomra és a Magyar Polgári Pártra szavazott. Az alapkérdésekről vallott egység volt az egyik kulcs a mégoly sok kompromisszumot tartalmazó alapszerződés elfogadásához is. Az egységes fellépés azonban nem mossa el, sőt még inkább felerősíti az egyes pártok arculata s főleg módszerei közti különbségeket. Erre utalt a három „klasszikus” szlovákiai magyar párt elmúlt napokban tartott „összegző” közgyűléseinek sorozata is.
Alap-különbségek
A három mérvadó szlovákiai magyar politikai párt a szlovák–magyar alapszerződés aláírása után Budapesten közös nyilatkozatot adott ki arról, hogy tudomásul vették a szerződés megkötésének tényét, sőt egy csomagterv kidolgozását is javasolták a magyar kormánynak. Valószínűnek látszik, hogy parlamenti képviselőik támogatni fogják az alapszerződés ratifikálását, vagy legalább is nem fogják megakadályozni annak megszavazását, már csak azért sem, mivel mindannyian részt akarnak venni megvalósításában – ami nehezen lenne elképzelhető a ratifikálás során tanúsított elvi kifogások és az esetleges ellenszavazatok után…
Az egyes pártok „magán-állásfoglalásai” azonban már korántsem ennyire egybehangzóak. Az MKDM az alapszerződés szövegét megküldte valamennyi alapszervezetének, s csak ez után a „közvélemény-kutatás” után döntik el, miképpen értékeljék a dokumentumot, s hogyan szavazzanak a szlovák parlamentben a ratifikáció során. Elutasításnak eddig semmi jele.
A Magyar Polgári Párt országos választmányának nyilatkozata „a mai helyzetben egyértelműen előrelépésnek” tekinti a szerződés létrejöttét, s kizárólag a pozitív módon „kiaknázható” pontokra koncentrál: „Nekünk, szlovákiai magyaroknak, ki kell használnunk a szerződés adta lehetőségeket az oktatásügyben, kultúrában, a nyelvhasználat terén, a gazdasági életben és önkormányzati rendszerünk kiépítésében.” A jelenlegi értelmezési vita láttán különösen fontosnak tartja, hogy a nyugati hatalmak továbbra is felügyeletet vállalnak a szerződésben foglaltak megvalósítása felett.
Az Együttélés Politikai Mozgalom országos közgyűlése különösen azt méltányolja, hogy a dokumentum értelmében a nemzeti kisebbségek védelme nem az államok belügye, hanem nemzetközi figyelem tárgya. A dolog azonban szerintük ott dől el, el tudják-e fogadtatni a törvénytervezeteket és törvénymódosításokat a szlovákiai magyarság jogállásáról, az autonóm intézményrendszerről és az önkormányzatokról. Ehhez hiányoznak a garanciák, nincs meg az anyagi fedezet: az Együttélés csalódottan konstatálja, hogy az egyezmény nem tér ki a kollektív bűnösség elvének elítélésére és következményének megszüntetésére. A nyilatkozat végén kijelentik: „megvalósítása során minden törvényes eszközt és nemzetközi segítséget igénybe fogunk venni.”
Lankadatlanul
Duray Miklós, a legerősebbnek tűnő szlovákiai magyar politikai mozgalom, az Együttélés vezére, a március 25-én Dunaszerdahelyen tartott közgyűlésen már jóval kevésbé diplomatikusan fogalmazott: beszédéből (l. keretesünket) legalábbis az derül ki, hogy a törvényes eszközök közé netán még az ajtó berúgása is beletartozhat. A közgyűlés közönsége értékelte e nem lankadó elszántságot: ismét a mozgalom elnökévé választották Duray Miklóst, az általános alelnöki posztot pedig továbbra is Duka-Zólyomi Árpád tölti be. A közgyűlés a csupán általános kívánalmakat és célkitűzéseket tartalmazó gazdaság- és művelődéspolitikai dokumentumok mellett saját programjaként fogadta el a tavalyi komáromi nagygyűlés összes dokumentumát, és parlamenti képviselőit és tisztségviselőit arra kötelezte, hogy tegyenek meg mindent a magyar autonómia keretéül szolgáló közigazgatási terv megvalósítása érdekében. Ennek szellemében fogadták el a szlovákiai magyarok jogállására vonatkozó alkotmánytörvény-tervezetet, amit az elképzelések szerint a mozgalom be fog nyújtani megtárgyalásra a szlovákiai parlamentbe. Nagy meglepetést okozott az Együttélés azon döntése, mely szerint, ha a szlovákiai parlament nem fogadja el a fenti tervezetet, akkor „szorgalmazni kell a szlovákiai magyar nemzeti közösség területi autonómiájának kihirdetését az önigazgatás és az önrendelkezés elve alapján”. Ez a megfogalmazás egyértelműen önkényességet feltételez, a szlovák alkotmány szerint ugyanis nincs lehetőség autonómia kihirdetésére. A közgyűlés után ugyan a párt vezető személyiségei igyekeztek tompítani a nyilatkozat élét, a szlovák közvéleményben és a szlovák pártok körében azonban újra felerősödött az a sejtés, miszerint a szlovákiai magyarság az alapszerződés megkötése ellenére – egyoldalú lépésekre készül.
A jelekből tehát arra lehet következtetni, hogy az Együttélés tovább folytatja eddigi offenzív politikáját, és az alapszerződés után, az aláírás elmaradását immár nem kockáztatva, visszatér eredeti, radikális elképzeléseihez. Ez a szándék minden bizonnyal nagy hatással lesz a szlovákiai magyarok életére, hiszen a mozgalom biztos tömegbázissal és nagy támogatottsággal rendelkezik.
Liberális ellensúly?
Kérdés, hogy mennyire lesz képes e szándékot ellensúlyozni a másik két jelentős magyar párt. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom ugyancsak a napokban tartott közgyűlése ünnepi jellegű volt, így itt nem is hangzott el jelentős értékelő beszámoló, vagy olyan vita, melynek alapján az eddigi politikai irányvonal megváltoztatására lehetne következtetni. A mozgalom mérsékelt politikai erőnek számít a szlovák és a magyar politikai térfélen egyaránt (Csáky Pál egyes botrányokat keltő nyilatkozatait leszámítva), s ez a megítélés tartósnak tűnik.
Hasonló kiszámíthatóságot sugallt a Magyar Polgári Párt tisztújító közgyűlése is. Egyetlen jelöltként ismét A. Nagy László, a párt egyetlen parlamenti képviselője lett az elnök. Teljesen kicserélődött viszont az alelnöki gárda: Tóth Károly, az MPP egyik alapítója és eddig első alelnök pártigazgatói feladatot kapott, Gyurovszky László, Vörös Péter, Angyal Béla és Sólymos József került a négy alelnöki tisztségbe. Többségük a párt alapítói közé tartozik, ami azt jelzi, hogy a Magyar Polgári Párt politikai kontinuitása megmarad. Az MPP tévesnek tartja viszont bizonyos korábbi döntéseit, például azt, hogy az MPP akkori vezetése nem vett részt tevékenyen az egész szlovákiai magyarságot lázban tartó tavalyi komáromi nagygyűlés előkészületeiben, így nem volt esélye sem arra, hogy az általa bírált pontokat befolyásolhassa. A párt kidolgozandó új programjában akar reagálni a Csehszlovákia kettészakítása óta lezajlott fejleményekre és az új, sok tekintetben rosszabbodó helyzetre is. Nem vigasz, hogy nemcsak a polgári párt, a többi szlovákiai magyar párt sem rendelkezik megfelelő és reálisan megvalósítható, gazdasági, szociálpolitikai, környezetvédelmi programokkal. Félő, hogy – ha a helyzet feszültebbé válik – a „nemzeti” jelszavak és viták megint háttérbe szorítják a száraz szociálisakat.
- Külföld [7]