Április 25-én a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott a Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetsége (VFSZSZ) két vezetője, Kalmár Tibor és Papp Gábor munkaügyi pere.
Amint arról 1994. július 28-i számunkban részletesebben írtunk, a VFSZSZ egyetlen szakszervezetként vett részt az emlékezetes 1992. május 22-i figyelmeztető sztrájkban, amelynek során a munkabeszüntetők testükkel akadályozták meg a Lövér expressz indulását, ám az akciónak – két perccel tervezett lefújása előtt – a Budapesti Rendőr Ezred közbelépése vetett véget. Kalmár és Papp vonatvezetőket azonban – látszatra – nem emiatt bocsátották el rendkívüli fölmondással, hanem mert bő négy hónappal később nem írták alá a menetrendváltozást tartalmazó parancskönyvet. A menetrendváltozás ugyanis munkarend-módosítást eredményezett, ehhez viszont szakszervezeti hozzájárulásra lett volna szükség. (Többek közt ezt a jogot védelmezte a másik három, reprezentatív szakszervezet is a mostani, április 20–23-i sztrájkkal.) A parancskönyv aláírását rajtuk kívül számos kolléga megtagadta – az ilyesmi, állítják a felperesek, mindennapos a MÁV-nál –, a többieket azonban „szabadság”, „betegség” és más bejegyzésekkel utólag „igazolta” a munkáltató.
1994 júniusában a másodfokon ítélkező Fővárosi Bíróság tollának egyik vonásával hatályon kívül helyezte a rendkívüli fölmondást, a másikkal viszont – a MÁV kérésére – nem helyezte vissza állásukba a felpereseket. Erre tudniillik a Munka Törvénykönyvének 100. szakaszának (2) bekezdése szerint nem kötelezhető a munkáltató akkor, ha kifizeti az elbocsátott kollégáknak járó végkielégítés kétszeresét. Más kérdés, hogy valójában mennyi bér és végkielégítés jár nekik: ez ügyben a másodfok visszadobta a labdát az elsőfoknak.
A felperesek szerint azonban diszkrimináció történt, nemcsak ők tagadták meg a parancskönyv aláírását, ezenfelül őket, mint szakszervezeti tisztségviselőket megilleti a védelem. Érdekvédelmi minőségükben cselekedtek – érvelnek –, tehát a rendkívüli elbocsátás nem hogy nem áll arányban a tettükkel, mint ahogy a Fővárosi Bíróság mondja, hanem teljesen jogtalan is.
A Legfelsőbb Bíróság most – több mint két és fél év állástalanul vívott munkaharc után – hatályon kívül helyezte Kalmárék elbocsátását, és az alsófokra bízta annak megítélését, hogy tényleg szakszervezeti tisztségviselőként jártak-e el. Ha igen, akkor egyáltalán nem jogos a rendkívüli fölmondás, így nem alkalmazható az említett 100/2-es passzus sem, amely kibúvót ad a MÁV-nak visszavételük alól. A bizonyítás terhe a MÁV-ra hárul, neki kell cáfolnia, hogy az ominózus aláírást Kalmárék szakszervezeti tisztségviselőként tagadták meg.
E környülállás folytán a MÁV hajlik a peren kívüli megegyezésre. Dr. Rajki Márton, a felperesek ügyvédje is jó esélyt lát erre. Ha így van, Kalmár és Papp peren kívül is újra vonatvezető lehet.
Hivatkozott cikkek
Kapcsolódó cikkek
- Belföld [7]