A nagy mennyiségű arany és ezüst utaztatására vonatkozó interpelláció feltételezései összecsengenek a rendőrség alapos gyanúnak minősített megállapításaival. Ez azért meglepő, mert Kovács Mihályt csak két héttel az interpelláció benyújtása után vették őrizetbe.
A nagybörzsönyi aranykutatás tekintetében az ellenzéki képviselő már korántsem ennyire jólértesült: interpellációja számos téves értesülést tartalmaz. Azt állítja például, hogy a nagybörzsönyi aranytartalékok kutatására, feltárására, bányászatára létrehozott Nagybörzsöny Kft.-t a magyarországi IBB Kft. alapította az MNB-vel közösen, ügyvezetője Verzár Péter, az MNB Emissziós Főosztályának (EF) vezetője volt. Valójában azonban a társaság az MNB és a londoni székhelyű International Bullion and Metal Brokers Ltd. (IBB) vegyes vállalkozása; és Verzár Péter sem az IBB-nek, hanem a Nagybörzsöny Kft.-nek volt az ügyvezetője.
Mindezen pontatlanságok ellenére ebben az interpellációban is jogosnak tűnő kérdések fogalmazódnak meg.
Nagybörzsöny környékén a nemesfémbányászat már a középkorban kifulladt, ám a XIX. század óta meg-megújuló kísérleteket tesznek a felélesztésére. Ezek közé tartozik az 1954–57-es próbálkozás: akkor az állam hathatós nyomásának engedve a régi bányajáratokban keresték az aranytojást tojó tyúkot. Az utolsó teljes körű geofizikai mérés és kutatás nyomán készített 1964. évi tanulmány végkövetkeztetése azonban az volt, hogy bár a területen van arany, az gazdaságosan nem nyerhető ki.
Az aranykutatók nem adták fel a reményt, de az állam 1990-ig elzárkózott az újabb kincskereséstől. Ekkor jelent meg a színen Kovács Mihály cége, az IBB. A fürge eszű üzletember maga is nemesfém-feldolgozással, ékszerészettel foglalkozott, logikusnak tűnt tehát, hogy – ha lehetőség nyílik rá – az alapanyag-kitermelésnél is érdekeltséget szerezzen. Ráadásul csekélyke pénzért. Ebben segítségére volt az MNB, közelebbről annak EF-ja, amely a pénzkibocsátást és az ország nemesfémtartalékát felügyeli.
Homoki képviselő kérdései sejtetni engedik, az MNB EF többször tett szívességet Kovács vállalkozásainak: kölcsönadtak 197 kg aranyat; engedélyezték annak a nemesfémkontingensnek a megvételét, amit az IBB – állítólag – a vámrendelkezéseket kijátszva utaztatott; illetve az IBB-nél rendelték meg a 200 Ft-os érméket, holott elkészítésükre az Állami Pénzverde is képes lett volna. Az ügyleteket Verzár Péter szignálta. A képviselő pénzérmékkel kapcsolatos állítását a Népszavában már május 10-én cáfolta: ez nem az ő hatáskörébe tartozott.
Tojástánc
A közös cég alakításban azonban oroszlánrészt vállalt. Az 1991. december 6-án létrehozott Nagybörzsöny Kft.-nek alakulásától 1994 augusztusáig ügyvivője volt. Sőt, a vállalkozás székhelye is Verzár budai lakása lett. Annál is különösebb a tisztviselő személyes áldozatvállalása, mert a hárommilliós alaptőkéjű kft. 51%-os többségi tulajdonosa az MNB volt, és aligha megszokott, hogy az állami intézmények tisztviselőik lakására jelentik be cégeiket.
Az IBB a maga 49%-os részesedését angol fontban fizette be a számlavezető Agrobankba.
A Társasági Szerződésből (TSZ) kiderül, hogy a kft.-tulajdonosok egy 1990-es kontraktus szabta kapcsolatot kívántak a cégalapítással szorosabbra vonni. A TSZ szerint a társaság bármely tagjának üzletrésze a másik tagra átörökíthető, vagy eladás esetén a társat elővásárlási jog illeti meg.
A kft. 8 tevékenységi kört jelölt meg a bányászat, színesfém-feldolgozás és külkereskedelem területén. A cégbíróság szóban kifogásolta, hogy az egyéb ércek és ásványok bányászata tevékenységet engedélyeztetniük kell. De a Nagybörzsöny Kft. felhívta a cégbíróság figyelmét, hogy a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény szerint ezt a tevékenységet nem kell külön engedélyeztetni, ha azt egy többségében állami tulajdonú cég végzi. Mivel az 51%-os részesedésű MNB a magyar állam kizárólagos tulajdona, kft.-je jogosult a bányászatra. Ez az érv hatott, a cégbíróság a kft.-t 1992 áprilisában nyilvántartásba vette.
Időközben a munkálatok a nagybörzsönyi Rózsa bányában tovább folytak. A kutatást Nagy Béla, a terület jó ismerője, az MTA Földtani Tudományok Osztályának munkatársa irányította az MNB megbízásából. Az eredményeket ipari titokként kezelik – olyannyira, hogy az elkészült tanulmányból Nagynak sincs példánya. Annyit azért sikerült megtudni tőle, hogy a helyszíni kutatás negyedévig tartott, amit két év utómunka követett.
Keltető
Az 1993. március 10-i taggyűlésen a tulajdonosok törzstőkét emeltek. A tőkeemelést a nagybörzsönyi Rózsa bánya kutatási-vizsgálati eredményeit tartalmazó vagyonértékű szellemi termék megvásárlására fordították.
A hárommilliós törzstőkét az eddigi részesedések arányában tizenegymillióra emelték, majd megvásárolták a titokzatos tanulmányt bruttó 10 millió 200 ezerért (25% áfa visszajárt). A termék olyannyira szellemi volt, hogy nem tartalmazta a laboratóriumi mintaelemzéseket, a térinformatikai feldolgozást, a földtani elemzést – ezekre ugyanis még plusz 1,5 milliót szántak. A történeti elemzés dokumentálásával Nagy Bélát bízták meg. Noha a szellemi termékből sok minden hiányzott, a tulajdonosok mégis elégedettek lehettek vele, mert összeállításáért Bácskai Endrét, az MNB tisztviselőjét külön tiszteletdíjjal jutalmazták.
A kutatási és vizsgálati munka eredményét, mint vagyonértékű szellemi terméket, a társaság tulajdonába apportálták.
Belépés bizonytalan – kilépés…
Fél évvel a súlyos milliókat érő tanulmány megvásárlása után az MNB 1993 végén úgy döntött, hogy lemond a részesedéséről, és kilép a Nagybörzsöny Kft.-ből. A részét felajánlotta az IBB-nek, de az a szintén Kovács Mihály tulajdonában álló Nemesfém és Féldrágakő Kutató Kft. (NFK) javára lemondott elővásárlási jogáról.
Az MNB hivatalos magyarázata szerint azzal, hogy megváltak a kft.-jüktől, a jegybanki törvénynek megfelelően jártak el, az ugyanis tiltja, hogy a központi pénzintézet a törvény hatálybalépése után gazdasági társaságban részesedést szerezzen, illetve a korábban megszerzett részesedéseit két éven belül köteles megszüntetni. A gond csupán az, hogy a törvény 1991. december 1-jén lépett hatályba, a Nagybörzsöny Kft. viszont öt nappal később alakult meg.
Homoki úgy tudja, hogy az MNB névértéken, halasztott fizetési kedvezménnyel, kamatfizetési kötelezettség nélkül vált meg az 51%-ától. De a tranzakciót 1994 végére teszi, és az NFK helyett az IBB-t véli a vevőnek, ezt azonban a cég nyilvános papírjai nem igazolják, így az eladás körülményeiben sem lehetünk biztosak. Homoki szerint ismét Verzár volt a kezdeményező.
Mindenesetre 1993 decemberében módosították a tagjegyzéket, és már az NFK a többségi tulajdonos.
Mindezek ellenére Verzár Péter ügyvezetőként még háromnegyed évig marad. Ez annál is figyelemreméltóbb, mert – mint a Népszavának elmondta – szolgálataiért fizetséget nem kapott.
A tisztviselőt a posztján maga Kovács Mihály követte, és a lakása is megszűnt a kft. székhelye lenni. Az optimistán öt évre választott Kovácsot idén márciusban Kővári László váltotta fel.
Hallgatni arany?
A különös aranykutatás eredményeiről alig tudni valamit. Egy biztos, jelenleg semmiféle munka nem folyik a Rózsa bányában. Több geológus úgy véli, hogy az aranykoncentráció gyönge, nem éri el a gazdaságosnak tartott tonnánkénti 2 grammot, és a teljes készlet sem éri el a kritikusnak tartott 10 tonnányi mennyiséget.
De ha jó eredmények lennének is Nagybörzsönyben, akkor sem kezdődhetett volna el a kitermelés, mivel 1993 augusztusa óta nem írtak ki szilárd ásványi koncessziót.
Ma sem világos, hogy mi vezérelte az MNB-t, amikor belelépett (a törvényt is áthágva) ebbe a kétes értékű vállalkozásba. Jólértesültek tudni vélik, hogy a vállalkozás költségeit a kft.-beli részesedését jelentősen meghaladó mértékben, túlnyomórészt az MNB finanszírozta. Ráadásul a befektetett pénzt veszni hagyta, amikor a jegybanktörvényre hivatkozva angolosan odébbállt. Amikor például késve elindították a bányatelek-megállapítási eljárást, „ennek kezdeményezésére az MNB vállalt kötelezettséget”, és a 350 ezer Ft-os költséget is ő fizette.
Hogy miért, arra nehéz választ adni, hiszen az MNB kerek perec elzárkózott a tájékoztatástól, mondván, írjam meg, amit tudok. Az MNB és Verzár verziója titok.
Pedig tudhatnák, ha a pénznek nem is, de a záptojásnak orrfacsaró bűze van, akármennyit kotlanak is rajta.
- Belföld [6]