Május 21-én, vasárnap, a Dunaszerdahely–Nagyszombat-meccs után hazafelé tartva, egy harminctagú nagyszombati szlovák szurkolócsoport a vonatban rátámadt egy magyarul beszélgető társaságra, és arra kényszerítette őket, hogy kiugorjanak a kb. 50 km/ó sebességgel haladó szerelvényből. Az öt magyar fiú és két magyar lány egyike bokatörést szenvedett, másikuk pedig olyan szerencsétlenül esett, hogy koponyáját betörve a dunaszerdahelyi kórház intenzív osztályára került, s állapotáról csak a családtagoknak adnak felvilágosítást. Az egyértelműen magyarellenes és nemzetiségi indíttatású brutális támadásra zavart csend volt a válasz: a szlovák sajtó és közvélemény rendkívül visszafogottan reagált. Sokan mégis úgy vélik: az eset fordulópontot jelent a szlovák–magyar viszonyban, mivel minden kétséget kizáróan dokumentálható nemzetiségi indítékú incidensre került sor, s hasonló támadások utoljára az 50 évvel ezelőtti fasiszta Szlovákiában történtek.
Az ügy vizsgálata során kiderült, hogy a Dunaszerdahely–Nagyszombat elsőosztályú labdarúgómeccs után (a dunaszerdahelyiek legyőzték a nagyszombatiakat) a 7 magyar nemzetiségű szurkoló ittas szlovák szurkolók vagonjába szállt fel, ott-tartózkodott egyébként két rendőr is – szolgálatban. A szlovák fiatalok először szóban sértegették a magyarokat, majd botokkal és üvegekkel támadtak rájuk, s „Magyarok a Duna túlsó oldalára!” – jelszót ordítva kényszerítették őket arra, hogy kiugorjanak a mozgó vonatból, aki pedig ellenállt, azt kilökték. A nagyszombati szurkolókat az incidens után bevezették a rendőrségre, a kihallgatást követően azonban azonnal szabadlábra helyezték őket.
Az eset másnapján látott napvilágot a nagyszombati Spartak Trnava vezetőségének közleménye (a csapatnak egyébként a magyar nemzetiségű Pecze Károly az edzője), amely azonban egy szóval sem említi a szurkolók támadásának nemzetiségi indítékát, s következetesen csak két csapat szurkolói közti nézeteltérésről szól: „Elítéljük a szurkolók szégyenteljes cselekedetét, mellyel rontották a klub hírnevét. Ezután a vétkes személyek nem látogathatják hazai mérkőzéseinket.”
A szlovák közvélemény zavart hallgatását elsőként Ján Carnogursky, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke törte meg: a hírügynökségekhez eljuttatott levelében élesen elítélte a szlovák fiatalok magyarellenes cselekedetét, a bűnüldöző szervektől szigorú kivizsgálást, a bűnösök szigorú megbüntetését követelte. A volt szocialista Csehszlovákia egyik legismertebb másként gondolkodója és ellenzéki politikusa szerint megengedhetetlen, hogy valakit nemzetisége vagy anyanyelve miatt fizikailag bántalmazzanak.
A szlovákiai magyar pártok egyértelműen az egyre feszültebbé váló belpolitikai helyzettel hozták összefüggésbe az incidenst: a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői szerint az eset egyes politikai vezetők szélsőséges megnyilvánulásainak következménye; a Magyar Polgári Párt elnöke, A. Nagy László a jelenlegi kormánykoalíció politikusait tette felelőssé a történtekért, mivel véleménye szerint ők azok, akik olyan légkört teremtettek, melyben az ittas szurkolók természetesnek veszik, hogy a rendőrök védelme alatt megtámadhatják a magyar drukkereket.
A szlovákiai polgári sajtó mértéktartóan tudósított a magyarellenes támadásról, míg a kormánypárti sajtóorgánumok hallgattak az esetről. A Národná Obroda május 25-i kommentárja leszögezi: „Minden jóérzésű embert megrázott a nagyszombati ámokfutó szurkolók embertelensége (…) A fiatalok biztos alibire támaszkodhattak a támadáskor – szinte politikai biztosítékuk volt. Elvégre olyan fiatalokat akartak likvidálni, akik magyarul beszéltek! S ez már igazi alibi! Hiszen ezt alátámasztotta a rendőrség is, mely képtelen volt megvédeni az áldozatokat. Ha a hordó fokozatosan megtelik puskaporral, a gyűlölet puskaporával, akkor elég már egy szikra is a katasztrófához. (…) A politikusok, akik saját érdekükben egyre fokozzák a nemzeti feszültséget és a fiatal, komplexusokkal küzdő verőlegények nincsenek közvetlen kapcsolatban. De – a szikra kipattanhat.”
Hasonló hangnemben foglalkozik az üggyel a Sme című polgári napilap is. A múlt hét csütörtökén megjelent kommentár szerint többről volt szó, mint néhány kocsmai pofonról. „A nagyszombati szurkolók megtámadtak egy csoport magyarul beszélő fiatalembert, és erőszakkal kidobták őket a mozgó vonatból. Egyszerűen nem tetszett nekik, hogy magyarul beszéltek. A kocsmai verekedésektől eltérően, ahol sokszor nem is lehet tudni, hogy ki is kezdte a verekedést, itt a bűnösök teljesen egyértelműen megállapíthatóak. Világos a motívum is: minden kétséget kizáróan nemzetiségi gyűlölködés. (…) Ezt az ügyet semmiképpen sem szabad elszigetelt jelenségnek értékelni. A kormánykoalíció nacionalista politikusait súlyos felelősség terheli a nemzetiségi gyűlölködés és intolerancia szítása miatt. Ha a képviselők nyilvánosan és minden lehetséges módon támadhatják a magyar nyelv használatát a hivatalos érintkezésben vagy az iskolákban, akkor nem lehet azon csodálkozni, ha egy elvesztett futballmeccs és néhány sör után a magyar szó elhangzása elégséges indok a fizikai erőszakra. Hogy ez az eset ne indítsa el a konfrontáció mindennapossá válását, elsősorban a szlovák félnek kell elítélnie a tetteseket. Ján Carnogursky szavai e téren egyelőre kivételt jelentenek. Reméljük, hogy nem sokáig.”
A Kereszténydemokrata Mozgalom elnökének levele azonban eme óhaj ellenére is az utolsó volt a szlovák politikusok reagálásai közt: a többiek nem tartották fontosnak elmondani véleményüket erről a roppant veszélyes jelenségről. Ellenkezőleg, a rendőrség máris igyekszik eltussolni az ügyet. A belügyi szóvivő az eset kivizsgálása során óvott a messzemenő következtetések levonásától, mondván: a fiatalok nem ismerték el, hogy kilökték magyar szurkolótársaikat a vonatból, s az erőszak sem volt olyan mértékű, mint ahogy az a tudósításokból kitűnt.
Ebben a pillanatban tehát minden attól függ, milyen indokkal fog vádat emelni az ügyész a nagyszombati szlovák fiatalok ellen, alkalmazza-e a szlovák büntető törvénykönyvnek a nemzetiségi gyűlölködésről szóló paragrafusát. Máris többen emlegetik azt az esetet, amikor Csehországban 1993-ban szkinhedek a folyóba kergettek két romát, akik közül az egyik vízbe fúlt. S bár a faji jellegű motívum jelenléte teljesen egyértelmű volt, az ügyészség csak másfél év után szánta el magát a megfelelő paragrafus alkalmazására.
Akármi történjék is: a szóban forgó eset tárgyalása minden bizonnyal precedensértékű lesz.
- Külföld [6]