Miénk a cybertér, Tyukodi pajtás…

Elektronikus gyepű a hungarista virtuálhonban: Kurucinfo-analízis

A (web)hely szellemének nyomában

Amikor a szerző (f)elvállalta a legismertebb ultrajobbos, szélsőradikális portál elemzését, rögtön konstatálni volt kénytelen egy tényt. Miszerint, aki ráadja a fejét effélére, ha nem is szűzföldre, de – idehaza legalábbis – a feltörés kezdeti periódusában lévő talajra hág. Ezért a dolgozatát szükségszerűen végigkíséri az (újra)definiálási kényszer. Továbbá már a főcímben leírt kurucos népdal parafrázisa1 is óhatatlanul magyarázatra szorul. Nem gondoljuk, hogy a webuniverzum főáramát ordas eszmék disztribútorai uralnák. Sőt, a radikáljobbos irányzatok nálunk is kénytelenek beérni a digitálgalaxis periferiális mellékbolygóival. Ilyen tekintetben aligha mondható, hogy övék lenne a (kiber)tér. De azon nézőpontból igen, hogy a telivér jobb- vagy baloldali (netán felekezeti, hitelvű) „veszettek” a neten érzik kimondottan jól magukat. Itt teljesedhet ki igazán a személyiségük lényegét tükröző mobzsurnál. (A világháló szerelmeseként a cikkíró a látszatot is kerülné, hogy bármifajta technikafóbiásoknak adjon érvkészlet-bővítési ziccert. Hogy a szélsőségek preferált lakhelye az internet, abból nem következik a „webisztán” általános rosszasága. Csupán annyi: minél hatékonyabb egy gyógyszer, annál fokozottabban jelentkez[het]nek a mellékhatások is.)

Miért játszik ügyesebben a szélsőség a bit- és pixelstadionban, mint az ofszet-focipályán? Bár a kérdés így megtévesztő. Ugyanis nem arról van szó, hogy a komputerközi mátrixban alapjáraton nyíltan felrúgják a jogállam és/vagy az „objektív” jó ízlés határsorompóit. Inkább olyasféléről, hogy aki tudatosan megszegne bizonyos közösségi normákat, sokkal kisebb lebukási együtthatóval teheti az „új háló” végtelen(ített) rejtekén. A nyomtatott „old media” – valamint a hagyományos internet – nem csupán az önkorlátozás és önszabályozás kontrollját ismerik. Hanem másfajta lehetséges (utólagos) ellenőrzésnek is alárendeltetnek. Egy papíralapú redakció (és legálisan bejegyzett webszerkesztőség) fölött ott a jogállam égből figyelő szeme. Eme látószerv tulajdonsága, hogy készenléti üzemmódban csukva van. Tehát nincs előzetes cenzúra. A szemhéj akkor nyílik fel, ha jelzést kap – büntetőfeljelentés, személyiség- vagy médiajogi per formájában. Ez óhatatlanul arra kényszeríti még a legmilitánsabb irányvonalú lapot is, hogy szűkítse az uszítási sávszélességet. Ha egy kiadónak van nyilvántartott tulajdonosa, (fő)szerkesztője, címe, hírlapterjesztő cég (vagy itthoni szerver) révén üzemel, akkor kénytelen a jogrendszer szabályai mentén (de legalábbis törvény és bűn határmezsgyéjén) balanszírozni. Az írott normák hivatásszerű tiprása (rágalmazás, jogosulatlan adatkezelés, államtitoksértés, plágium, szerzői jogsértés, erőszakos cselekményre való buzdítás) kártérítési és/vagy büntetőjogi ódiummal jár. Mivel a sajtónyilvántartásba besorolt, „lajstromszámmal” rendelkező, nevüket adó munkatársakkal dolgozó orgánumok közül még a szélsőségesek is tudatában vannak, hogy a tetten érhető jogsértésnek kockázata van. Egy nyomtatott (vagy konvencionális netes) újság természetesen megteheti, hogy naponta közöl a zsidóság (romák, szabadkőművesek, melegek, határon túli magyarok stb.) közösségének egészére nézve alaptalan, sértő, indulatkeltő tartalmat. Azt is gond és fejfájás nélkül elkövetheti, hogy nevesített személyeket durván, ténybeli fedezet nélkül, általánosságban bírál.

Mi több, egy létező, az elkövetője által pozitívnak tulajdonított cselekedetnek a véleményszabadság jegyében megengedett drasztikusan negatív jelentéstartalmat kölcsönözni. Az a tény, hogy az ismert magyar származású befektető és nonprofit guru világméretű alapítványa, nemzetközi egyeteme, befolyása révén hozzájárult a kelet-közép-európai rendszerváltáshoz, a Thürmer Gyula fémjelezte szélsőbaloldali törpepárt weboldalán úgy interpretálódik, hogy „a nemzetközi tőke elérkezettnek látta az időt, hogy uralmát általánossá és teljessé tegye a világban. Kik készítették elő a kelet-európai ellenforradalmakat? A Sorosok, a Lauderek, a Lantosok, a Sarlósok és sok mindenki más. Túlzás nélkül állítható: kezdetét vette a negyedik világháború, amelyben a nemzetközi nagytőke a globalizációra és az informatika vívmányaira támaszkodva teljesen fel akarja számolni a kommunista mozgalmat, végleg a saját vazallusai közé akarja sorolni Oroszországot és Kínát, civilizációs háborút vívva általánossá kívánja tenni a keresztény-zsidó civilizációt.”2 S mindezzel jogi síkon nincs hézag. De amennyiben egy „hivatalos” (ergo, jegyzett tulajdonosi-szerkesztői kör által működtetett) (hon)lap próbálkozna személyes adatok (lakcím, magántelefon stb.), esetleg individuális becsület- vagy méltóságsértő állítások nagyüzemi méretű publikálásával, közép- és hosszú távon megütné a bokáját. Persze a Magyar Fórum, a Demokrata vagy a Hunnia ellen is indultak már perek. De a mégoly szalonképtelen, a demokrácia peremén egyensúlyozó lapmenedzsment is „üzemi balesetnek”, nem pedig a működés állandó, szokványos kísérőjelenségének tartja az ilyet. Magyarországon a sajtóperben odaítélt kártérítési pénzösszegek nem igazán húzósak. Néhány százezertől pár millióig büntetik csak a legalantasabb rágalmakat (pl. Mécs Imrénél 750 ezer forintra taksálták annak vigaszdíját, hogy alaptalanul megvádolták ’56-os bajtársai hóhérkézre juttatásával). Ha egy militáns lapocskánál néha becsúszik ilyesféle, financiálisan valahogy kibírható. De amennyiben heti/havi rendszerességgel megesik, úgy a felelős kiadó záros határidőn belül tönkremenne. Így az extrém, de „bárcás” újság vezetői egzisztenciálisan érdekeltek benne, hogy a rendszer játékkódexe alapján focizzanak. Kicsiny szabálytalankodó garázdálkodás belefér, de életvitelszerű médiavandalizmus aligha.

Ezzel szemben hogyan működik a Kurucinfo (illetve a vele egyívású mutációi)? Körülbelül úgy, mint akármelyik fórum, blog (internetes napló) vagy levelezőlista. Az említett önkifejezési formaváltozatok lényege, hogy szerzőik nem (feltétlenül) beazonosíthatóak. A webnaplót, fórumbejegyzést stb. írók jó része nem saját, hanem ún. nickname, sajátos virtuálego megadásával azonosítja önmagát. Azt pedig, hogy a pszeudoszemélyiség mögött ki van, ugyan nem lehetetlen, de rendkívül bonyodalmas felderíteni. Ha nyilvános netcaféból zajlik a feltöltés, gyakorlatilag reménytelen az illető paramétereit beazonosítani. (De még ha saját gépről történt az upload, az IP-cím akkor is csak a komputer „rendszáma”, nem pedig személyhez köthető azonosító jel. Könnyen előfordulhat, hogy a számítógépet egy lakásban négyen-öten is használják. Utólag pedig – annak ismeretében, hogy családtagok nem kötelezhetők egymással szembeni tanúvallomásra – rendkívül hosszadalmas az elkövető kinyomozása. Ezért van, hogy bár a tartalomszolgáltatók közösségi oldalain nagyságrendekkel jobban kileng a faktumhamisítási potméter, az indult perek száma ezzel fordítottan arányos. A fentebb taglalt objektív gátlófaktorok mellett ott a legyek után kapkodó sas képében ábrázolt jelenségtől való szorongás. Vagyis, hogy egy néhány (tíz)ezer fős látogatottságú webhelyet épp az ismert politikus, médiaszemélyiség, közíró stb. jogi lépésének visszhangja emel milliós letöltési csúcsokra. Amellett sokan a józan paraszti észre bazíroznak. Ergo, hogy a csendes többség úgyis helyi (vegy)értékén kezeli a fedőnév mögé bújt konfabulátorokat. A dolog legfeljebb akkor pattan ki, ha a közzétevő maga is belpolitikai celeb, s van olyan arcátlan palimadár, hogy vállalja is. Az egyik legkorábbi ilyen „netgate” Magyarországon Szanyi Tibor MSZP-honatyához fűződik.3

Hungarista újbeszél

A cyberhungarista újságírás létrejötte valahogy akképpen megy végbe, hogy a radikáljobbos topiklakók és bloggerek „rendes” szerkesztőséget gründolnak. Anélkül, hogy legalább minimálisan idomulnának a hivatás táncrendjéhez. A 2006 februárjában létrejött Kuruc.info nickjellegűen „fedőneves” impresszumát4 böngészve több dolog is retinán üt bennünket. Szövege alapján a matula.hu polgár- és nyugdíjasheccelő, univerzálisan nihilista honlap fasisztoid, „bibsipukkasztó” (és lényegesen szószátyárabb) változatának tekinthető.5 Eszerint ugyanis a site kiadóigazgatója Libényi János. (A Ferenc József elleni 1853-as merénylet elkövetőjét hívták így.) A főszerkesztő viszont „érdemei el nem ismerése mellett elbocsátva. Már csak bulizott, nőzött a munka helyett, azzal ámítva a lányokat, hogy ő az Egyetlen és Nagy Ellenálló.” Őt helyettesíti ideiglenes vezetőként Egei Antal (a Magyar Nemzet Pokorni-alázó vezérkommentárját jegyző print nick), az executive producer nem más, mint a Fajvédő Pártot és a Rongyos Gárdát alapító Héjjas Iván. Tagja még a lapvezetésnek, mint személyiségi jogi tanácsadó, Bárándi Zs. Gergő, és korrektorként „Lendfai Ildikó”. A névtorzítás, mint sajátos humorforrás visszatérő elem a lap híranyagaiban. A miniszterelnök Kúrcsány6, az ATV esti műsorát vezető showman Buzerikusz7, a Fidesz-alelnök XII. kerületi polgármester Popkorni8 gúnynévre hallgat. De kijut a névmódosításból a honlap szerint áruló, paktáló „hivatalos” jobboldali orgánumoknak is. A Fidesz-közeli napilap Strabag Nemzet,9 Orbán egyik kedvenc hetilapja a Bencsikrata ragadványnevet kapta. A legnagyobb ellenzéki párt – saját holdudvarában istenített – elnöke is vad poénkodás céltáblája a neohungarista webkikötő személyzetének körében. Tallózva az Orbán kárára elsütött gegcsokorból,10 megtudhatjuk: „...Mikor Orbán Viktor ezer forintossal fizet, húszezrest kap vissza. Ezzel 2 új munkahelyet is teremt! – Orbán Viktort gondolatával képes lenne elpusztítani az egész világot, de Orbán Viktor sose gondol rosszra! – A világon a 3 leggyakoribb örömforrás: a szerelem, a szülői szeretet és Orbán Viktor!... Orbán Viktor azért nem játszik a Magyar Labdarúgó Válogatottban, mert nem akar csalódást okozni a világ összes többi nemzetének! – Orbán Viktort nem azért szereti önmagát, mert beképzelt, hanem mert maximalista!... Az emberi agynak csak 10%-át használjuk. A maradékot Orbán Viktor használja helyettünk!... Isten magára hagyta a földet. Tudta, hogy Orbán Viktor mellett nem lenne dolga! – Orbán Viktor egyetlen dobásból megnyeri a Gazdálkodj okosan-t. Kétszer!”

Ha valaki csak ennyit olvasott a Kurucinfóból, azt gondolhatná: politikailag elfogult, ultrajobbos, de mégiscsak humor, amit nem illik mellre szívni. De amikor a vicces stáblistán látjuk, hogy a logisztika és szállítmányozás felelőse Endre László (a Sztójay-kormány zsidódeportálásokért felelős BM-államtitkára), PR-manager Jaross Andor (szakminiszterként 1944. március 19. után a deportálók elöljárója), már sejthetjük: ez igencsak beteg, perverz humor. Aminek megjelenési formája, hogy a cigányokat gyakran orkoknak11, a zsidókat ugyanakkor Jordán-pozitívnak12 (asszociáltatva a HIV-fertőzöttségre) titulálják. A Középföldét lakó orkok a tolkieni mitológiában „emberszabású, az átlagembernél valamivel alacsonyabb, jobbára barlangokban lakó, torz alkatú, karikalábú és hosszú karú, csúf, mocskos és mindenestül gonosz lények”.13 Nem véletlenül hasonlítják A Gyűrűk Ura írója által kreált szörnyhöz a „cigánybűnözőket”. Hisz Tolkien regénye „az olasz újfasiszta mozgalmak egyik kultolvasmánya volt… A fiatal jobboldal a hetvenes–nyolcvanas években lefoglalta magának Tolkient. Az idő tájt a parlamenten kívüli baloldali mozgalmak mintájára mi is szerveztünk nyári táborokat, amiket A Gyűrűk Urára utalva hobbittáboroknak neveztünk el. Zenei együttesek sokasága táplálkozott Tolkien világából, amelyben megtalálták a Nyugat heroizmusának mítoszát, a nyugati világ egyfajta metaforáját, amelyik ráadásul kapcsolatot mutatott a fasizmus húsz évének legfontosabb olasz filozófusával, Julius Evolával, az olasz jobboldal egyik legfőbb hivatkozási pontjával. Evola számos könyvet írt a nyugati világ hanyatlásáról, bizonyos értékek és mítoszok újrafelfedezéséről, Avalonhoz, a Szent Grálhoz nyúlt vissza, ezek lettek volna az általa rekonstruált nyugati valóság gyökerei. S mivel a hobbittáborokat Marco Tarchi, a fiatal újfasiszták vezetője, egy igazi intellektuel szervezte, az eszmei kapcsolat Evola és Tolkien között kezdettől fogva jelen volt”14 – mondja el Petőcz György kérdéseire válaszolva Beppe Alfredo, hajdani neofasiszta törzstag. A kreált múltba révedő ősmisztika ellenségképe azonban – a jelek szerint – nemcsak a talján rohamosztagosok ismertetőjegye.

Hasonszőrű, aberráltul idétlen szóviccekkel tagadja az oldal a zsidók (és romák) kiirtását célzó genocídiumot. Rendszeresen kamukausztnak15 hívják a Soát, félreérthetetlenül utalván rá, hogy meg sem történt. Tomcat egyik, állítólagos zsidó hazugságot cáfoló jegyzete16 alatt jó pár link csalogat a népirtás tényeit blokkoló skizoprojektek befogadására. Ezúttal nem térnénk ki a tipikus holokauszt-tagadó személyiség lelkülete, technikái boncolgatása vonatkozásában, merthogy David Duke a Kurucinfón is reklámozott művével kapcsolatban már abszolváltuk ezt.17 Mindenesetre árulkodó pszichológiai vonás, hogy a másik nyelvtani lelemény, amellyel a tömeggyilkosságot illetik, a hollókoszt.18 Márpedig közismert: csatamezőkön a hollók fő tápláléka az oszladozó emberi tetem. Természetesen nemcsak judeorelációban veszik ténynek a halálgyárak imaginárius jellegét. Mint leírják, „igen szépen tanul egymástól a két, vérünket szívó kisebbségünk. No nem tisztességet, becsületet, eltartóik tiszteletét, ellenkezőleg: új és új módszereket lesnek el egymástól, hogy még több bőrt húzhassanak le rólunk. Jelen esetben roma testvéreink éltek a hollókosztipar által kínált lehetőségekkel, százmilliókat zsebelve be osztrák szomszédainktól, függetlenül attól, hogy két évesek voltak a 40-es években vagy csak ’90 után jártak Ausztriában.”19 Egy másik cikkben viszont, Cioroianu román külügyminiszter bocsánatkérő nyilatkozata kapcsán (ti. mégsem kéne a külföldön bűnöző – nagyrészt valószínűleg cigány származású – román állampolgárokat sivatagi munkatáborba deportálni,20 mivel ez nem megoldás), arról elmélkednek, hogy „(Valóban, félmegoldás, miként Hitler is félmunkát végzett – a szerk.)”. De ha a homoktengerben lévő büntetőtábor (a sarkvidéki Gulag-szigetekhez hasonló zordságú) forró pokla csak félmegoldás, akkor mi az egész? Nyilván a teljes kiirtás. Amit Hitler se tudott befejezni. Ez az übercinikus asszociatív játék maga a hungarista újbeszél. Orwelli nehézségű feladat egyszerre letagadni a gázkamrákat, s örvendezni a működésüknek.

A judeokrácia bábszínháza

Bevezetvén az olvasót a politikai mobnyelv szurdokába, a kontextusba helyezés megtörténte után ideje némi gyakorlati tájékozódás a virtuálgyepű ölelte árnyékszektorról. Egy ilyen weblap olyképp funkcionál, mint az intimbetét ama bizonyos reklámban. Amellyel még hegyet is mászhatsz – szól a tévéhirdetés. – Nem kötelező, de megtehetnéd. Valahogy így áll a szituáció a Kurucinfo lapvezetésével is. Ugyan valószínűleg – ha nem is örökké, de sokáig – rejtőzhetnének, de nem teszik. Mi több – a kendermagosok után szabadon – önként jelentkeztek a rendőrségen a tévészékház ostroma utáni napokban.21 Ismer(het)jük az online sejt (akkori) vezetőjét, Molnár Balázs főszerkesztőt, aki kijelentette: „elege van abból, hogy a rendőrség politikai foglyok üldözésével van elfoglalva, és másokat is arra biztat, kövessék példáját és jelentsék fel magukat.” (Persze arról, hogy jelenleg pontosan kik szerkesztik a hírportált, csak sejtéseink lehetnek. A lapalapítás előzményeiről, technikai hátteréről és a redakció személyi változásairól lásd az erről íródott Wikipédia-szócikket22.) Tehát – bármennyire csábító sokaknak – nem jelenthető ki: itt csupán gyáván a nickjük mögé búvó (s az illegalitást a törvényi következmények elkerülése okán választó) hangemberekről lenne szó. Ilyesmit feltételezni ugyanolyan leegyszerűsítően hamis torzkép volna, ami pont az átlagos Kurucinfo-olvasók felfogását jellemzi. Attól, hogy ők démonokat látnak bennünk, mi ne tegyük velük kapcsolatban ugyanazt. Feltételezhetjük, hogy többségük őszintén hisz az identitása alapját képező eszmevilágában, s mindezért rizikót is hajlandó vállalni. Underground jellegük („fedőnevekkel” való időnkénti takarózásuk) oka nem kurázsi-hiány. Sokkal inkább, hogy – mint azt cikkünk elején leírtuk – „politikai vallásuk” olyan (bizonyítatlan) dolgok terjesztésével jár, amely a jogi szalonképességet eleve kizárja. Ha egy „rendes” újság tenné azt, amit a Kurucinfo, hetek alatt csődbe jutna. A cyberhungarizmus alapvetése, hogy a rendszeren belül nemcsak változtatás, de még igazságkereső diagnosztika se lehetséges. Egyik, Orbánt támadó elemzésükben nyíltan képernyőre vetik: az országot a „négyarcú egypárt” irányítja, amely „válogatott eszközökkel – maffiamédia, csalásra épülő választási kampányok, közös közpénzlecsapolások – tart távol a parlamenttől minden magyar érdekű erőt”.23 Ennek természetesen része a legnagyobb ellenzéki párt, továbbá „egyrészt az átlagfideszes csőlátása alig különbözik a gyurcsányista prolikétól, másrészt a zsideszes cselédmédia – (egyre gyakrabban: Ál)hír Tv, Bencsikrata, Strabag Nemzet, Heti Váladék – a vezérének kellemetlen tényeket elhallgatja vagy meghamisítja. Az orbánista önsorsrontó pedig, bár csökkenő számban, de ezekből »tájékozódik« (a Kuruc.info közben rést ütött a bal és jobboldali médiahazugságok falán, de egymagában ez még kevés).”24 Ezen felfogás vizuális kivetülése az oldal által bemutatott H@arc-plakátpályázat (ismét egy tükörverzió) nyertese, „Mérges Tamás” alkotása. Amin egy fejfedős-pajeszos zsidó kesztyűbábként mozgatja a négy országházi párt vezetőjét.25 A lap szabványolvasóinak is alapigénye az extraparlamentáris rendszerenkívüliség. Többségüknek még a Jobbik (sőt a Gárda) is túl puha. Mikor Vona Gábor Jobbik-elnök vendégkommentárjában leszögezte, az utcai forradalmárkodás célkitűzéseinek „megvalósulására a közeljövőben szinte semmi esély. Ha pedig így van, akkor találni kell olyan célokat, amelyek reálisak, amelyek elérhetőek, különben az ábrándok és a valóság közötti sötét, skizofrén szakadékban találjuk magunkat. És nem marad más, mint ami a forradalmároknak maradt. A rombolás.” Viszont „a Jobbik célja az építkezés, ehhez van szüksége haditervre. Természetesen be kell jutni a Parlamentbe, amelyre minden esély megvan.”26 Ettől azonban a törzsolvasó levélben óvja Vonát, mondván, „ne váljatok a rendszer részévé”, hiszen „ugyanaz a sors vár Önökre is, mint a MIÉP-re, módszeresen szétverik, akit tudnak, megvesznek, megzsarolnak. Önök majd nem az utcán, hanem a parlamentben »balhéznak«, eredménye mindkettőnek ugyanaz. Vagy vár a Jobbikra is az odavetett morzsák, bizottsági helyek, fb.tagság. És innentől már Önök is a rendszer részei lesznek, hisz abba a versenybe neveztek, ahol mindenki doppingol, mindenki csal, különben nem is tud benevezni. Ha a Jobbik rendszerváltást szeretne, nem lehet a régi rendszer része.” Semmi nem tanúskodik jobban a kvázi-földalattiság ideológiai alapjairól, mint e levélrészlet. Hitvallóinak a legalista koordinátarendszerben mozgó (szélső)jobboldaliak balekok vagy árulók. Mondjuk, az ellenszenv kölcsönös.

Nem véletlen, hogy a konvencionális ultrajobb orgánumai – finoman szólva – nem törtek ki örömujjongásban a tavalyelőtti zavargások hírére. Bencsik András vezércikke szerint „fedett ügynökök… hétfőn este az arra kapható embereket egy pokoli tombolásba rángatták bele… ezek nem polgárok és nem jobboldaliak. Ezek fizetett bunkók.”27 Ez a lapszám közöl egy, a főszerkesztői koncepciót alátámasztó véleményt, mely szerint az ’56-os forradalmat is a hatalom robbantotta ki, mégpedig szándékosan. A Magyar Fórum Csurka-kommentárja a fentiekhez viszonyítva szinte lelkendező. Úgy véli: „Ez már majdnem ötvenhat.”28 Ám, ha továbblapozunk, a belső oldalakon már érződik a távolságtartás. A MIÉP-elnök által szignált közlemény azt mondja, „a hatalom gyenge, de nem szabad törvénytelenségekkel provokálni. Nem szabad alkalmat adni a hatóság drasztikus beavatkozására.” A kommüniké alatti jegyzet pedig határozottan provokációról beszél, a lap hátoldalán meg arra intik az olvasót, „a békés, igazi rendszerváltó tüntetéssorozat a hatalom provokálta erőszakos fordulatot vett, de a rend helyreállt. A magyarság széles rétegeiben tudatosul a rendszer tarthatatlansága. A tüntetők és a rendfenntartók érdeke közös, és ezt egyre többen ismerik fel.”

Egy hét múltával Csurka immár a vezérkommentben is azt mondja, a zavargásokat a hatalom szándékosan robbantotta ki.29 A Demokrata ekkorra úgy véli, „már a második napon kialakult egy kör, amelynek tagjai igyekeztek a tömeges felháborodás szelét saját vitorlájukba fogni. Bizottságok, bizottmányok alakultak, politikai percemberkék belekapaszkodva a mikrofonba, magukat a tüntetés szervezőinek kiáltották ki…”, kifejezetten negatív színben tüntetve fel ezeket a szervezőket. Nevesítve Toroczkai Lászlót, aki „nem létező fenyegetésekre hivatkozva csalta a tüntetőket az MTV épületéhez”.30 A Demokrata idézett cikkei mellett Csurka lapja Molnár Tamásról, a Kossuth téri Nemzeti Kerekasztal egyik ügyvivőjéről azt írta, hogy „meg nem erősített információk szerint… szoros szálak fűzték – fűzik – az Osztrák Kommunista Párthoz, amely az európai zsidók hídfőállása már évtizedek óta.”31 Ugyanitt a cselekményeknél szintén ott lévő Budaházy Györgyöt „többen rendőrspiclinek titulálják”.

Persze a Kurucinfo nem maradt adós. Nemegyszer taglalták Bencsik Andrásnak „Néphazugságtól a Zsideszig” tartó pályaívét.32 Amellett tudatják olvasóikkal, hogy „a magát a Magyar Gárda tíz alapítója közé is befészkelő lapvezér az izraeli központú erőszakszervezet, a Krav-Maga fegyveres-símaszkos toborzását közli a Demokratában”. Így „akinek mindezek után még kétsége lenne Bencsik András származását, de még inkább identitását illetően, az gondoljon zsidó feleségére, Beregszászi Olgára, vagy szeretőjére, Guttmayer Zsuzsannára. Utóbbi kevésbé ismert, de a Kuruc.info néprajzi szakértői szerint súlyosan J+ (Jordán-pozitív) ő is.”33 Sőt, azt is: a radikáljobb hajdani legendás sztárriporterének, Lakatos Pálnak a fia vezeti a Krav-Magát. Így keverve bibsigyanúba „a Rozgics Mária–Lakatos Pál–Kőrösi Imre–Kozenkai Jenő klánt, maffiát.”34 Nem vonható csípőből kétségbe, hogy a Kurucinfo-szerkesztők tényleg elhiszik: rajtuk (és híveiken) kívül itthon szinte minden belpolitikai aktor a judeokrácia háttérhatalmának bábja, ügynöke, palimadara, hasznos idiótája. Ugyanakkor vitathatatlan: ettől függetlenül a provokátor- és spionmánia rendkívül jelentős tényező a hardcore antiszemitizmus online piacán zajló konkurenciaharcban. Nevezhetnénk úgy, öntudatlanul tisztességtelen piaci magatartás. Amely tények sugalmazó-csúsztató összemixelésével próbálja rontani a versenytárs boltját. Persze nem csak erről van szó. Hanem – pl. a Demokrata-lapmenedzsment és a Kurucinfo-alapítók viszonylatában – jelentős és reális nézeteltérésekről. A Kurucinfo 2006 elején történt létrehozását megelőzte egy szakítás. Ekkor jött létre a törésvonal, amely a domesztikált, szalonképes(sé tenni akart), Fidesz-konform radikáljobb és az Orbán-ellenes, rendszerkritikus, „utcai harcos” és antiparlamentális militánsok közt húzódik. A jobbszél „veszettjeinek” belvillongásait elemezte Vásárhelyi Mária egyik tanulmányzanzája is,35 mi erre terjedelmi okokból nem térnénk ki részletesen. Az biztosnak látszik: Orbán főbűne, amivel a meghasonlásgyanút kicsiholta, az volt, mikor 2005 végén rábólintott Bukarest uniós csatlakozására. Bár a „viktori hazugságleltár” ennél jóval terjedelmesebb, ám kétségtelenül ez a negatív ékkő rajta. Ez Fletó dec. 5-i árulásával versenyképes antimagyar pártütés volt számukra. Molnár Balázs, aki korábban a főáramú, intézményes judeofóbia – Demokrata, Sajtóklub, Kondor Rádió – oszlopos, ifjútitán tagja volt, átment vérjobbos médiagerillába. A Molnár–Bencsik kenyértörési folyamatot (leellenőrizhetetlenül, de intuitíve életszagúan) taglalja az Index Fórum pvcpadlo nicket viselő userének 2005. október 31-i bejegyzése.36 Aki ultraként hitének kinyilvánításában nem tűr pragmatista gátakat (ahogy médiajogi korlátokat se), annak tényleg csak a kiberűr marad.

Vérjobbos underground technobazár

Óva intenénk mindenkit, hogy az ilyenkor szokásos zsigeri feltételes reflexek csapdájába essen. Amelyek olyasfélét borítékolnak, hogy a Kurucinfo (és testvéroldalainak) szerkesztői primitív, beszűkült, nevetségesen fellépő emberek. Sokaknak valószínűsíthetően nehéz belátni, de tény: egy hungarista (kommunista, vallási fundamentalista stb.) is lehet okos, jó képességű, sziporkázóan humoros, megnyerő beszédű, ügyes íráskészséggel rendelkező. Ha ordas eszmék csak buta embereket fertőzhetnének meg, úgy nem lenne annyi ragyogó koponya a jobb- és baloldali totalitarizmusok útitársainak arcképcsarnokában. (Nyilván nem a szélsőséges ideológiának köszönhetően tehetségesek, hanem annak ellenére, de itt ez mindegy.) Ha például megtekintjük a Bombagyár című radikálmob-webtévé alapítóját, Tomcatet az ATV bulvárműsorában,37 higgadtan érvelő, az audiovizuális kommunikációs térben otthonosan mozgó fiatalembert láthatunk. Aki még szimpatikus is lehet(ne). Hasonlóképp jobban használják az elektronikus (és online) felületet Molnár Balázsék számos nagyobb pénzügyi kondíciójú, nagypárt-közeli lapkiadónál. Példát hozván rá, mennyivel élesebben veszik az idők szavát, ott a Kurucinfo diadalmenetének lankasztó ellenpontja, Bencsik András Demokrata Videó-televíziójának (DVTV) csúfos bedőlése. Aminek már a létrehozása is rettenetes félreértelmezése volt korunk infotechnológiai trendjeinek. A DVTV lényege, hogy videoújságként, DVD-terjesztésű hetilapként működött (volna). De hamar kimúlt, amit maga a létrehozó Bencsik ismert be.38 Agóniája szükségszerű volt egy olyan közegben, amely még a nemzetközi zene- és filmforgalmazókat is kihívás elé állítja. Jelesül, hogy minek vásároljak hang- és képhordozó lemezt, amikor a webről ingyen (de mindenképp olcsóbban), karosszékből letölthetem. David Duke, a Kurucinfón is promotált39 tengerentúli rasszista haknipolitikus szerint „az internet demokratizálta az információt. A zsidó média-konglomerátumoknak már nincs többé monopolhelyzetük a hírsugárzásban, a gondolat- és véleményformálásban… Nem kellenek a zsidó szupremácista főpapok ahhoz, hogy megszabják olvasmányainkat és véleményeinket. Az e-mail és a kommunikációs eszközök majdnem a fény sebességével terjesztik az információt.”40 Csakhogy Duke nem vesz észre (vagy feltáratlanul hagy) egy bizonyos aspektust. A világháló ugyanis nemcsak a feltételezett „zsidó médiahatalmat” iktatja ki, értékeli le, de a szélsőjobb vezetőinek tömegeikre gyakorolt kontrollpotenciálját is gyengíti. Pontosabban: a virtuális tér demokratizál(hat)ja a tekintélyelvűen szerveződő jobbszélt. Ilyen szempontból legalább annyira bomlasztja, mint amennyire erősíti. Terry Gilliamet citálva, „a modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban” már nem limitált számú pártvezető, lapgazda, hanem osztódással szaporodó komputerhálózati gyűlöletpróféták dominálnak. A Kurucinfo nemcsak a videomegosztó oldalak lehetőségeit használja ki, de a torrentoldalaknak (a fájlcsere- és/vagy SMSWeb-szolgáltatást, tehát jogsérelemgyanús tranzakciót nyújtó honlapoknak) is nagy pártolója. A múlt év őszi monstre torrentrazzia41 idején kikeltek a szerverlefoglalást irányító „cionisták és rendőrlakájaik”42 ellen. Lehet, hogy a cyberfasiszták világnézetileg periférián állnak, de műszaki síkon a fősodor röpíti őket előre. Notórius internethasználóként a szerző kénytelen bevallani: a szóban lévő portál keresője egyike az általa ismert legjobbaknak. Gyakorlatilag bármi pillanatok alatt fellelhető rajta. S ez még csak egy a technobazár által felkínált lehetőségek közül. E sorok írója nem programozó, rendszergazda vagy webfejlesztő. De laikus, ám rutinos userként meggyőzőnek tűnik számára a site üzemeltetőinek felkészültsége. Egyrészt – állításukból kiindulva – rést találtak az MSN-pajzson. Amint írják, „rendszeresen jelzik hírportálunk olvasói, hogy az MSN Live Messenger online üzenő programban nem lehet átküldeni többek közt a Kuruc.info linkeit. Azonban http és www nélkül átcsúszik a szűrőjükön.”43 Hogy aztán ez (ha igaz) direkt tartalomszűrés vagy csak műszaki diszkompatibilitás, nem e sorok írója fogja eldönteni. Még a legparanoiásabb felhasználók igényeit is kielégítheti az oldal biztonsági szamizdatverziója,44 ez ugyanis „kódolt kapcsolatot eredményez, mely esetben pl. még ha az NBH akarná, az se láthatja, mit néznek a honlapunkon”.45 Az Ellenállók Kézikönyve, amely szintén fellelhető a portálon,46 arra figyelmeztet, „saját mobilon ne vagy csak virágnyelven beszélgessetek, illetve folyamatosan dezinformáljátok az ÁVH-t. Tüntetés előtt a Skype internetes telefonos program a legbiztonságosabb, meg ugye ingyér beszélhetsz. Egyelőre Amerikában is lehallgathatatlan a technológia, a hangod ugyanis apró adatcsomagocskák tömkelegére bomlik szét, és nem pontból pontba terjed a neten, hanem minden irányba.”

Rögtön feltehető a kérdés: mennyire paranoiásak az ilyen (és hasonló) webszerkesztők? Talán nem annyira, mint amennyire gondolnánk róluk. Pontosabban: ha valaki zavargások, provokációk, köztéri heccek színhelyeinek rendszeres látogatója (a hatóság gyanúja alapján pedig ő is szervez[ne] ilyeneket), nyilvánvalóan látókörbe kerül. Tehát nála a fokozott bizalmatlanság – hogy lehallgatják, téglákat építenek rá – nem (feltétlenül) üldözési mánia, hanem valós opció. Mondjuk, a Tomcat-weboldal orwelli regisztrációs szabályzata – amely szerint csak névvel, címmel, telefonszámmal lehet valaki bejegyzett fórumozó, és hívás útján le is ellenőrizhetik a kilétét47 – egy nemzetbiztonsági kihatású ügyben (csepeli bombagyár) rabosított szélsőjobbos illetőnél logikus óvintézkedés. Ugyanakkor épp Polgár Tamás (Tomcat) blogján olvasható a „rózsadombi paktum” nevezetű vérjobbos összeesküvés-elmélet kivesézős cáfolata.48 Hiperkritikusan szelektáló látómező vagy a rivális elmehunyt teóriák konkurenciaharcos darabolása? Valószínűleg mindkettő. Amúgy időnként még a portál frontemberi reklámarcai is az ultralét kovászát alkotó téveszmés mentálvíziók cáfolatára kényszerülnek. Így járt a Kurucinfón saját rovattal49 megtisztelt Budaházy György. Aki az elfogása kapcsán terjedő szóbeszédekről mondta, „vannak emberek, akik nem képesek felfogni, hogy a valóság nem olyan bonyolult. Persze mindenki próbál tervezgetni, de a nagy része improvizálás, a hatalom meg a mi részünkről is. Az ilyen emberek általában azok, akik a konkrét tettek kockázatának vállalása helyett, inkább a kockázatmentesebb »agytornát« választják, és saját tessze-tosszaságuk [sic!] igazolására összeesküvés elméleteket szülnek. Erről ennyit.”50 Az intelligensebb antiszemiták rendszerint nem (vagy csak kevesebbszer) használják az összeesküvés szót. Őszerintük, ami a zsidóság vezetésével folyik, több ennél a kontraproduktív, elcsépelt szónál. Duke szerint például „nincsen összeesküvés, legalábbis nem a szó megszokott értelmében. Még nem is tartják titokban annyira. A zsidó hatalom mindenütt jelenvaló… Nem, ez nem egy bonyolult összeesküvés. Itt egyszerűen két nemzetről van szó – a zsidóról és a nem zsidóról –, amelyek etnikai háborúban állnak egymással.”51 Mondhatni, a Kurucinfo stábja nem vademberi harcmodorú pogromkannibálok gyülekezete. Hanem ínyenc zsidófalók klubja. Akik magasan kvalifikáltak. Elvetik a szimpla gyalogteóriákat. Téved a Gönczöl-bizottság jelentése,52 amikor úgy véli, az utcai szabadcsapatok kemény magja ama életérzés szülötte, hogy „a fiatalok jelentős része nem vagy csak nagyon nehezen és nem a neki megfelelő munkakörben jut munkához. Az esélytelenség a fiatalok esetében – többek között – azt eredményezi, hogy a fiatal generációk nagy részének nincs jövőképe saját sorsát illetően. Jelentős részük nélkülözi a szociális kapaszkodót, bizonytalan, lődörög, és ezért bármire könnyen elcsábítható.”53 A Szálasi eszmei örökébe lépő cybergerillák nem a gettónyomor kreatúrái. A professzionális internetszolgáltatás világnézeti, küldetéses alapon nem olcsó mulatság. (Miként a New York-i ikertornyokba belenavigáló óriásgépek pilótái se voltak nélkülöző szegények.) Hanem posztmodern spártaiak. Nihilista, akcióhívő elitisták. Akik megvetik és lenézik a birkanépet. Sőt, azt is leszögezik, „remélhetően minél több gyáva döglik bele abba, hogy a minimális egyéni áldozatra sem hajlandó a szabadság, a magyar jövő érdekében, sőt vásárlásaival tartja fenn a cionista médiumokat, bevásárló központokat, az egész rendszert. A bátor kevesek aránya így nőhet, ők alapból életképesebbek.”54 Hitler szavai idéződnek fel, aki az 1945. márciusi Néró-parancs kiadása után azt mondta, ha a németség képtelen győzni, akkor nem érdemli a létezés jogát, hisz az a természet vastörvényei szerint a diadalt aratóké lehet csak.55 (De a lakosság hullahegyekben manifesztálódó szenvedéseire – osztályharcos determinációként elkönyvelvén – részvétlenül tekintő bolsevik avantgardista vulgárdarwinizmus is ott van ebben.) Cinikusan vakhitű jakobinus intellektusok, a médiahekk, a flashmob, a gerillamarketing, tehát az alternatív nyilvánosság (és telefónia56) szemfüles kihasználói. Akik, bár csak rövid ideig, de a hídblokádos médiapuccs57 révén kétségtelenül sikeresen vezették orránál fogva a híripart. Elhitetve a Havaria Presstől a Független Hírügynökségig a sajtóelosztókkal az álhírt, miszerint a karhatalom lábhoz tett gumibottal nézi majd a hídfoglalást.

Demokrácia: mellékhatásairól kérdezze politológusát

Persze gyöngeségük ugyanott van, ahol erejük is rejtőzik. Bármily paradox: az új típusú, kompromisszumok nélküli, szélessávú gyűlöletfolyam össztársadalmi tételben ugyanazért volt eddig sikertelen, ami miatt a piacpárti reformok se (nagyon) törtek át a posztkádárista kötőszöveten. Az összehasonlítás ellen valószínűleg mindkét fél tiltakozna – joggal. (A szabadpiaci pluralizmus barátjaként a cikkíró is persze.) Mert eme tényen kívül semmi azonosság nem lelhető föl köztük. De ez pont elég, hogy konstatáljuk: a reformallergia ugyanonnan ered, ahonnan az „igazi magyartudat”, a hithű ultrajobb perspektívátlansága. A teljesítmény- és versenyelv, a konfliktus- és felelősségvállalás hiányában gyökerezik mindkettő. Egy olyan államban ugyanis, melyben nem közmegegyezéses össztársadalmi hazugság (intézmény- és privilégiumőrző feudálszocialista konglomerátumok status quója), hanem igazi szabadság van, ott nemcsak az önfinanszírozó életminőség-mutató nagyobb, de a kockázatok és mellékhatások is. Groteszkül hangzik, de minél nagyobb a szabadság (jobb a gyógyszer), annál ütősebb a rizikó is. Vacak pirulának azonban fő- és mellékhatása egyaránt gyenge. A nyugati civilizáció epicentrumában az extrémista pártok (illetve paramilitáris városi gerilláik) szinte mindenütt nagyobb támogatottsággal rendelkeznek. Azon zavargások, terrorgyanús cselekmények, amelyek 2006 őszétől sokkolták a lakosságunkat, a Lajtán túl szinte megszokottak. (Globalofób, posztmaoista kukaborogatóktól bőrfejű verőbrigádokig.) Torzan csenghet, de az utcai csőcselékmobilitási boom a fejlődés előjele. Annak az ómene, hogy a kádárista negatív társadalmi szerződés felbontásával a látszatbékének annyi. A digitális analfabetizmus is oszlóban. A posztkommunista ellátórendszerek szent tehén volta, érinthetetlensége (netán csupáncsak felszíni piszkálgatása) garantálta, hogy a Patyomkin-társadalom konszenzusának a Csurka- és Bencsik-féle judeofób, irredenta panoptikumsereglet is része maradjon. Tetszenek emlékezni? Ó, boldog idők, fegyelmezett MIÉP-rendezvények! Egy pofon nem sok, annyi nem csattant el rajtuk. Szarkasztikusan fogalmazván: a magyar kultúrfölény abban is megnyilvánul, hogy nálunk még a tömeges zsidózás is kulturáltan zajlott. Mai szemmel nézve Csurka beleragadt a népi-urbánus állóháború kopott bakelitlemezének végtelenített lejátszásába. Miközben a Kurucinfón már online blitzkrieg installálódik. A MIÉP elnöke soha nem ismerte fel (illetve jócskán alulbecsülte) a cigánykérdésben rejlő perspektívákat. Illetve kulturális szocializációja mindig is közelebb állt a cigányzenére mulató antiszemita paraszt- vagy dzsentrimentalitáshoz, mint az új, fajközpontú romaképhez. A korszellemre odafigyelők azonban észlelték (s valószínűleg őszintén hiszik), a Jobbik és a Magyar Önvédelmi Mozgalom egyik vidéki gyűlésén ki is mondták: „kinek az érdekében állhat fenn a magyarság térdre kényszerítése, egyedül a zsidóknak, mert a cigányok a zsidó gyarmatosítás eszközei!”58 A Kurucinfónak (a zsidó- és rendőrbűnözési tematika mellett) cigánybűnözési rovata59 is van. Ebben naprakészen közlik-frissítik az olyan törvényszegéseket, melyekben (szerintük) romák az elkövetők. Rettentően érdekes, hogy ennek apropóján milyen kontextusba helyeződik a „fajvédő” szó. Az gondolnánk, ez a kifejezés egy ultrajobbos hírportálon pozitív csengésű, de nem. Ha beírjuk a keresőbe, szinte kizárólag a gyűlölt ellenségre vonatkozó szövegeket dob ki. Mert a Kurucinfo világában a (bal)liberális oldal (is) rasszista. Csak ők nem a saját, hanem más fajtáját védik. A romákét.60 Egyfajta projekció ez. Ők is rasszisták, s ha nekik lehet, akkor nekünk is. Mi több, fordítsuk ellenük. A klasszikustól merítés tipikus esete. „A zsidók létüktől kezdődően mindenkit gyűlöltek, és most rettenetesen csodálkoznak, hogy mindenki őket gyűlöli. Náluk a gyűlölet vallás, de ha ellenük fordul: embertelenség lesz… A zsidókkal az ő vallási és erkölcsi törvényeik szerint kell bánni; tehát: szemet szemért, fogat fogért. A talmud büdös gójját vissza kell fordítani a zsidóra, és úgy kell vele bánni, ahogy azt a talmud előírja a gójimmal való bánásmódban. Ez az egyedüli és helyes út”61 – írta cellanaplójában Szálasi. Judeofób magamentség: nem voltam antiszemita, de a zsidó faji pökhendiség azzá tett.

Ki a cigány fajvédelem élcsapata? Nyilvánvalóan a cionista zsoldban álló média.62 Olvasva a portál romafronton leközölt cikkeit, a beavatatlan, Holdról idecsöppent szemlélőnek ama érzése támadhat, a zsidók szándékosan bujtogatják a kisebbségi származású bűnözőket, fedezik őket, menlevelet garantálnak nekik, ezzel tudatosan bajt okozva a majoritásnak. Kérdés persze, mi ezzel a céljuk? Pláne annak fényében, hogy épp a Kurucinfo ír sorozatban a vélt zsidó gyarmatosításról.63 Vagyis, hogy izraeli befektetők, ingatlanfejlesztők, cégek komoly pénzeket invesztálnak gazdaságunkba, de facto kolonializálják az országot. Csakhogy amennyiben valakik sokmilliárdnyi tőkét invesztálnak egy régióba, ugyan mi végre állna érdekükben, hogy a közbiztonság drámaian romoljon? S ezáltal ingatlanaik elértéktelenedjenek, a biztosítási díjak az égig nőjenek, a rizikónövekmény lerontsa a tőzsdei mutatóikat? Persze nem a fenti az egyetlen önellentmondás, amely kirí a levezetésekből. A portál komolyan igyekszik, hogy a cigánybűnözéssel összefüggő vélekedését tudományosítsa. Felkerültek ezért összeállítások a romák belterjes – vérfertőzésen64 és rokonházasságon65 alapuló – szexualitásáról, mint a baj gyökeréről. Ténykérdés, a közeli vérrokonok (pl. unokatestvérek) gyermeknemzése növeli az örökléstani eredetű anomáliák valószínűségét. Kétségtelen, hogy a cigányság bizonyos elmaradottabb rétegeire (is) jellemző az endogámia.66 De mindezt (kizárólagos) cigány sajátosságként, egyéb hasonló példák említése nélkül tálalni nyilvánvalóan fóbiás, rasszcentrikus gondolkodásmódra utal. Holott közeli rokonok családalapítása a többségi agrárnépesség körében szintén divat volt a preindusztriális korszakban. Oka praktikus: a föld ne aprózódjon, inkább maradjon a családban. A főnemesi családok, uralkodói dinasztiák belterjessége is közismert. (Mint ahogy örökléstani folyományai is: elmebetegség, vérzékenység, anatómiai deformitások stb.) A székely közösségben is van/volt endogám tendencia. Sokan közülük állítólag lenézik nemcsak a románokat, de a „szimplamagyarokat” is. Pár évtizede még divat volt, hogy csak saját falu- és nemzetségbelijükkel házasodtak. De Hirsi Ali ugyancsak hivatkozik arra, miszerint az iszlám kultúrkörben is gyakori az unokatestvér-házasság.67 Tehát a dolog – az incestushoz hasonlóan – nem kizárólag a cigányságra, hanem bármilyen zárt etnikai/szociokulturális közösségre jellemző lehet. Vagyis nem etnokulturális, hanem társadalomfejlődési csökevény. (Hasonló eredőjű génhibák figyelhetők meg az ugyancsak belterjesen reprodukálódó USA-beli amish közösségben is.68) Mindez tehát igaz, csakhogy ez éppenséggel nem a faji izoláció, a rasszista öntudat alátámasztása, hanem annak szerves cáfolata. Hisz ez azt valószínűsíti, hogy minél távolabb áll egymástól genetikai paraméterek (bőr- és hajszín, szempigmentáció, testmagasság, közös ősök száma stb.) relációjában két ember, annál kisebb a kromoszómadefektek átörökítésének veszélye. Tehát a humán fajták mixtúrája ezen szemszögből is inkább kívánatos.

Olvassa el pogromajánlónkat…

Mindezek dacára igaz viszont: a cigányvetület a Kurucinfo leginkább piacképes része. E témának óriási bűnbakképző potenciálja van. Mégpedig főként a romák oroszlánrészének tragikus szociokulturális és kriminalisztikai helyzete okán. Emiatt volna égető szükség valamiféle minimálkonszenzus kialakítására. Hogy a közbeszédben mi számít cigánygyűlölő rasszizmusnak, s mi nem. Nyilvánvalóan annak tekinthető, ha valaki cigánybűnözésről beszél a romák által elkövetett bűncselekményeknél (és nem szól magyarbűnözésről, ha a többség soraiból szegnek jogszabályt). Egyáltalán, a bűnöző életmód és a származásbeli hovatartozás közé egyenlőségjelet tesz. A fajüldözés népszerűsítésének tekinthető az a beszámoló, amellyel egy szlovéniai rasszista lincselést dicsőítenek. Eszerint „a szkinhed csapat egy-két vezetője összeült a település vezetőivel, s megegyeztek, hogy rendet tesznek. Megszületett az egyezség, amelyben a település lakói lezárják az utakat traktorokkal, teherautókkal, hogy a hatóságok ne szólhassanak bele a megleckéztetésbe. Cserébe a szkinhedek az erdőkön át lecsapnak a megbeszélt időpontban a cigánytelepre, amit egyben remek hadgyakorlatnak, edzésnek fogtak fel… Amikor már minden cigány a földön fetrengett a saját vérében, taknyában, akkor közölték velük, hogy nem szeretnének többet hallani a szlovén lakosoktól panaszt rájuk, mert visszajönnek.”69 Önmagában nem mondható fajielőítélet-keltésnek, ha valaki arról beszél, hogy létezik deviáns gettóbűnözés. Amelynek elkövetői köre Magyarországon jórészt (de nem egészében) cigányokból áll. Mivel ez – sajnos – faktum. (Ahogy nem rasszizmus az olasz, japán, kolumbiai vagy ukrán maffia létéről értekezni sem. Vagy arról, hogy a fehérgalléros elitbűnözésben a többségi etnikum felülreprezentált.) De vitán felül rasszizmus, mikor a „cigánybűnözés” kifejezéssel személyválogatás, egyéni differenciálás nélkül projektálják ezt a teljes közösségre. Mi több, etnicizált önbíráskodásra biztatnak. Ilyen logika alapján a nácizmust is nevezhetnénk „németbűnözésnek”.

Ámde a Kurucinfo legnagyobb paradoxona nem az egymást (is) ütő zsidó- és romaképében van. Hanem tulajdon létezésében. Ugyanis szervere az Egyesült Államokban működik. Pont emiatt – az ottani, permisszív médiaszabályozás miatt – képtelenek idehaza betiltani (vagy szankcionálni). Az USA alkotmányának jóvoltából működő honlapon nemcsak olyan tudósítások kerülnek feltöltésre, amelyek terroristának nevezik az Irakban harcoló amerikai katonákat,70 hanem olyan – külföldről importált – elemzés is, amelynek címében kijelentik: „az USA=Izrael gyarmata.”71 Továbbá ajánló, melyben az USA vezetése „a cionista szupremácisták által megszállt amerikai kormány”.72 Csakhogy amennyiben az Államokat és a magyar Országházat egyaránt a cionista háttérhatalom irányítja (és tényleg ilyen sötét tömeggyilkosok), s uralomkiteljesítésre törekszik, ugyan mi gátolná őket abban, hogy lecsapjanak a bírálóikra? A judeoplutokrata világkonspiráció legjobb cáfolata a hardcore antiszemitizmus szabadsága. Hogy – az erőszakcselekményekre való felbujtás, személynek címzett rágalmazás stb. kivételével – bármit tehetnek. Weboldalt, bolthálózatot gründolhatnak, konferenciákat és demonstrációkat szervezhetnek. Minden, a konkrét, tettleges vagy személyiségjogi bűncselekmények elhárításán túlmenő intézkedés (cenzúra, letiltás, üldözés) csak az ő Galilei-komplexusuk vitorláit dagasztja. Ha egy nevetségesen hihetetlen (vagy épp rész- és féligazságai miatt elhihető) téveszmét föld alá szorítunk, azzal csak meg nem érdemelt önigazolással ruházzuk fel. Minél inkább pluralista egy társadalom, annál kevésbé rejti (elvi fundamentumból is) véleménykonfliktusait börtöncellába. S a közmegegyezéses hipokrácia nem felszámolja, ehelyett büntetőjogi csadorral lefedi a neki antipatikust. De ha a csőben futó szennyvizet nem hagyjuk szabadon kiürülni, inkább megfagyasztjuk, a jégnyomástól repedő csövek bélsárt záporoztatnak arra is, aki soha nem vágyott a kloákában hemperegni. Ez a Kurucinfo vizslatásának summázata.

Jegyzetek

1 Az eredeti nótát lásd: http://www.neumann-haz.hu/scripts/SGML/BHISGMLtr?nepdalok/nepdalok0020270011.sgm [2]

2 Valóra váltjuk Október eszméit – korszerűen, magyarul.

A Magyar Kommunista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 90. évfordulójára. munkaspart.hu

3 Szanyi Tibor, az Index Fórumán tett hozzászólásaiban egyebek mellett kifejtette: „Orbán egy mocskos csaló és tolvaj… Orbán kurva sok pénzt kap azért, hogy folyamatosan rávegye fideszes, emdéefes és miépes képviselőtársait, hogy sor ügyben az ő és megbízói szája íze szerint szavazzanak.” (Idézi Révész Sándor: A múlt köde 1998–2002. Negyvennyolc hónap a közelmúltból. Népszabadság Könyvek, 2006, 392. o. )

4 http://kuruc.info/r/32/9072/ [3]

5 Matula.org néven amúgy valóban fut az eredeti, univerzálisan bárkit durván kifigurázó, szabados honlapnak egy beszűkülten judeofób tükörverziója.

6 http://kuruc.info/r/1/12783/ [4]

7 http://kuruc.info/r/1/11836/ [5]

8 http://kuruc.info/r/1/8999/ [6]

9 http://kuruc.info/r/1/19715/ [7]

10 http://kuruc.info/r/1/18241/ [8]

11 http://kuruc.info/r/35/20536/ [9]

12 http://kuruc.info/r/1/20116/ [10]

13 http://hu.wikipedia.org/wiki/Ork [11]

14 http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=INTERJU0205 [12]

15 http://kuruc.info/r/1/18685/ [13]