Tolsztoj a Háború és békében úgy állítja be, hogy a történelem ismert szereplői csak tudattalan eszközei a nagy világtörténéseknek, és sikerük egyedül azon múlik, mennyire tudnak ezekbe a nagy világtörténésekbe beleilleszkedni. Ez nem biztos, hogy helyes beállítás, azonban Tolsztoj részlet-megállapításai nagyon jól illusztrálják, hogy Napóleon és ellenfelei mennyire nem voltak tisztában azokkal az erőkkel, melyek a forradalom óta a világra szabadultak, s melyek őket a magasba lendítették.
Tolsztoj azt mondja, hogy Napóleon a háborút tulajdonképpen Borogyinónál vesztette el, ahol győzött, s Kutuzov hadvezéri nagysága abban áll, hogy ezt felismerte, s élete végéig azt állította, hogy Borogyino győzelem volt. Borogyinónál ugyanis a harc egy vagy két egész napig tartott, és az orosz sereg több mint fele részét elvesztette, és mégsem hagyta ott a csatateret, és megtartotta összes állását. Ez pedig még sohasem fordult elő Napóleonnal, akivel szemben csupa XVIII. századi szellemű hadsereg állott, melyek a csata egy bizonyos rossz fordulata után mindig szabályosan elhagyták a csatateret. Napóleon felrúgta a XVIII. századi háború szabályait a támadás terén, de most először fordult elő, hogy egy hadsereg felrúgta ezeket a szabályokat a védekezés terén is. Ez mélyen meghökkentette Napóleont. Utóbb az orosz hadsereg hátrább vonult, és Napóleon bevonult Moszkvába, de ettől kezdve nem mert kimozdulni Moszkvából, mert nem merte megtámadni ezt a hadsereget, de ugyanakkor halogatta a visszavonulást is, mert nem akarta bevallani a kudarcot, illetőleg nem jött rá, hogy meg van verve. Mire elhatározta, hogy visszavonul, eltelt az alkalmas idő, s a tél meg az utánpótlási vonalak hiánya megtették a többit.
Ugyanez volt a helyzet Moszkva égésével is. Tolsztoj azt mondja, hogy a kormányzó Moszkvát egyáltalán nem ürítette ki tudatosan, és még kevésbé gyújtatta fel szándékosan. Csak az történt, hogy ellentétben az összes többi fővárossal, melyek a XVIII. század derűs háborús szokásainak megfelelően nyugodtan várták az ellenséget, Moszkvában a távoli, rémületes és antikrisztusi méretekben feltűnő ellenség hírére pánik támadt, s nem csak a hadsereg, hanem a lakosság is kiürítette a várost, s Napóleont az hökkentette meg, hogy semmiféle városi tanács nem járult elébe, melyet kegyességéről biztosítson, s ugyanakkor közölhesse vele, hogy hadseregének mi mindenre van szüksége. A város pedig felgyulladt egészen egyszerűen azért, mert nem lakván benne a polgárság, nem volt senki, aki a katonák garázdaságának a következményeit elhárítsa, tüzeket oltson stb.
- Bibó [8]