Skip to main content

Bibó István

Bibó István: A tömegindulat természete

(Töredék)


A tömegindulatok legfőbb jelentősége abban van, hogy egy olyan helyzetben, ahol valamilyen eszme vagy politikai akció mögött nem áll nyugalmi állapotban a szóban levő közösség többsége, a számbeli hátrányt a fizika és stratégia ősi szabályai szerint mozgással és gyorsasággal, tömegeik mozgásba hozásával egyenlíthetik ki. A meglódult, mozgásba jött tömegindulatoknak az a természete, hogy többséget és erőt mutatnak ott is, ahol a nyugvó szám többsége nincs mellettük.

Bibó István: Erkölcs és hatalom viszonya

(Töredék)


(emlékeztetünk)… az állam és társadalom szervezeti kérdéseiről szóló keresztény tanításra, mely mindenekelőtt két nagy alapelvnek a tiszteletét kívánja meg, a szabad emberi személyiség tiszteletét, vagyis annak tilalmát, hogy az ember – aki egyedül az Istennek lehet eszköze – más ember bármiféle céljainak az eszközéül használtassék, másrészt mindennemű hatalomnak erkölcsi ítélet alá való vettetését.

Bibó István: Feljegyzés De Gaulle háború alatti és utáni szerepéről


Franciaország jelenlegi politikai életének döntő tényezői mind a német elnyomás elleni ellenállási mozgalomból nőttek ki. Ennek az ellenállásnak az elindításában döntő része volt annak idején De Gaulle tábornoknak, aki a francia összeomlás után a vezető katonák közül elsőnek szállt szembe az összeomlást követő pesszimista, és a németeknek lefekvő közhangulattal. Közvetlenül a németek párizsi bevonulása után mondotta híres londoni rádióbeszédét, melynek az volt a főmondata, hogy „a franciák elvesztettek egy csatát, de nem vesztették el a háborút”.

Bibó István: A legitimitás eszméje


A párizsi béke. Talleyrand, Sándor cár és XVIII. Lajos

A történelem döntő pillanataiban az emberiség sorsának további alakulása kevés emberen múlik, s nincs garantálva, hogy ezek feladatuk magaslatán lesznek (pl. Wilson). Ilyen történelmi fordulópont volt 1814, amikor az volt a kérdés, hogy az európai emberiség meg tud-e szabadulni a kölcsönös félelemnek abból az útvesztőjéből, melybe a francia forradalmi, főleg pedig a napóleoni háborúk során került.


Bibó István: Feljegyzés az oroszországi hadjáratról


Tolsztoj a Háború és békében úgy állítja be, hogy a történelem ismert szereplői csak tudattalan eszközei a nagy világtörténéseknek, és sikerük egyedül azon múlik, mennyire tudnak ezekbe a nagy világtörténésekbe beleilleszkedni.

Bibó István: Napóleon legendája


A kaland szelleme

Európában Napóleon tüneményes pályafutása óta egy teljességgel hamis kép alakult ki a nagy ember, a zseni mibenlétéről. Az egész napóleoni korszakot úgy fogják föl, mint amelyre egyetlenegy zseniális ember páratlan akarati erőfeszítése, és ennek nyomán kisarjadt páratlan sikere nyomja rá a bélyegét. Mindazokat, akik a Napóleon körül kialakult prózai hősköltemények értékét kétségbe vonják, mint illúziórontókat szeretik elhallgattatni. Ez az egész beállítás azonban alapvetően hamis, és ami még rosszabb, veszélyesen romantikus.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon