A tömegindulatok legfőbb jelentősége abban van, hogy egy olyan helyzetben, ahol valamilyen eszme vagy politikai akció mögött nem áll nyugalmi állapotban a szóban levő közösség többsége, a számbeli hátrányt a fizika és stratégia ősi szabályai szerint mozgással és gyorsasággal, tömegeik mozgásba hozásával egyenlíthetik ki. A meglódult, mozgásba jött tömegindulatoknak az a természete, hogy többséget és erőt mutatnak ott is, ahol a nyugvó szám többsége nincs mellettük.

(emlékeztetünk)… az állam és társadalom szervezeti kérdéseiről szóló keresztény tanításra, mely mindenekelőtt két nagy alapelvnek a tiszteletét kívánja meg, a szabad emberi személyiség tiszteletét, vagyis annak tilalmát, hogy az ember – aki egyedül az Istennek lehet eszköze – más ember bármiféle céljainak az eszközéül használtassék, másrészt mindennemű hatalomnak erkölcsi ítélet alá való vettetését.

Franciaország jelenlegi politikai életének döntő tényezői mind a német elnyomás elleni ellenállási mozgalomból nőttek ki. Ennek az ellenállásnak az elindításában döntő része volt annak idején De Gaulle tábornoknak, aki a francia összeomlás után a vezető katonák közül elsőnek szállt szembe az összeomlást követő pesszimista, és a németeknek lefekvő közhangulattal. Közvetlenül a németek párizsi bevonulása után mondotta híres londoni rádióbeszédét, melynek az volt a főmondata, hogy „a franciák elvesztettek egy csatát, de nem vesztették el a háborút”.

A párizsi béke. Talleyrand, Sándor cár és XVIII. Lajos

A történelem döntő pillanataiban az emberiség sorsának további alakulása kevés emberen múlik, s nincs garantálva, hogy ezek feladatuk magaslatán lesznek (pl. Wilson). Ilyen történelmi fordulópont volt 1814, amikor az volt a kérdés, hogy az európai emberiség meg tud-e szabadulni a kölcsönös félelemnek abból az útvesztőjéből, melybe a francia forradalmi, főleg pedig a napóleoni háborúk során került.

Tolsztoj a Háború és békében úgy állítja be, hogy a történelem ismert szereplői csak tudattalan eszközei a nagy világtörténéseknek, és sikerük egyedül azon múlik, mennyire tudnak ezekbe a nagy világtörténésekbe beleilleszkedni.

A kaland szelleme

Európában Napóleon tüneményes pályafutása óta egy teljességgel hamis kép alakult ki a nagy ember, a zseni mibenlétéről. Az egész napóleoni korszakot úgy fogják föl, mint amelyre egyetlenegy zseniális ember páratlan akarati erőfeszítése, és ennek nyomán kisarjadt páratlan sikere nyomja rá a bélyegét. Mindazokat, akik a Napóleon körül kialakult prózai hősköltemények értékét kétségbe vonják, mint illúziórontókat szeretik elhallgattatni. Ez az egész beállítás azonban alapvetően hamis, és ami még rosszabb, veszélyesen romantikus.

I. Napóleon mint a totális politika előképe

Az alábbiakban mindenekelőtt a politikai kalandorság természetének, s az általa okozott görcsös félelmi helyzetnek és feloldásának értelmezését olvashatjuk Bibó István eddig publikálatlan kézirataiban.