„Csíkszereda erdélyi viszonylatban is végvárnak tekinthető” – írta a Beszélőben a kolozsvári Cs. Gyímesi Éva 1992-ben, bemutatván a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja nevű, Biró A. Zoltán vezette szellemi műhelyt. „A végeken általában a nemzetnek azt a peremét értjük, ahova alig érnek el az információk. Ahol olyan emberek élnek, akikre részvéttel és némi bámulattal illik csak gondolni, akiknek helytállása és kitartása előtt fejet kell hajtani, úgymond.” (…) A KAM azonban elsősorban egy szakma – az antropológia – elkötelezettje, és nem erkölcsi, hanem szellemi teljesítményével hívja fel magára a figyelmet. Ez az, amiben értelmiségi attitűdjük rendhagyó.”
A Csíkszeredái regionális és antropológiai kutatási központ, amely mellesleg szerkesztett közéleti lapot, (A helyzet) szerkeszt könyvsorozatot (Helyzet Könyvek), ki is adja, továbbá hozzálátott szűkebb hazája, a Csíki-medence szociális szolgálatának megszervezéséhez (ezt véletlenül tudtam meg), most egy szűk esztendő leforgása alatt három kötettel állt elő 1989 utáni kutatásaik eredményeiből: Változásban? Elemzések a romániai magyar társadalomról; Elvándorlók? Vendégmunka és életforma a Székelyföldön; és Egy más mellett élés, a magyar–román, magyar–cigány kapcsolatokról címekkel. Szóval a KAM-hoz tartozó maroknyi értelmiségi – Biró A. Zoltán, Biró Albin, Bodó Julianna, Gagyi József, Oláh Sándor és Túrós Endre – helytállása és kitartása se kutya. Teljesítményük így szervezésestül, kiadásostul már mennyiségi dimenziójával is lenyűgöző. De hát e három könyvről szólva valóban nem ez a végvári vitézség a lényeg, hanem az, hogy a KAM pontosan azokat a kérdéseket firtatja, amelyek a társadalom tényleges, napi működése iránt olthatatlan kíváncsiságot tápláló recenzens szerint a legérdekesebbek, és pont a recenzens ízlése szerinti módon keresi rájuk a válaszokat.
Nézzük e kitüntetett kérdéseket, melyek a három kötet mindegyikében újra meg újra feltétetnek!
– Hogyan kapcsolódik a magyar anyanyelvű lakosság Románia társadalmába? (A válasz summája: a magyarok külön, saját társadalmat alkotnak, mely nagy léptékben változik és differenciálódik 1989 óta.)
– Mely politikai intézményeket érzékel meghatározónak ez a népesség saját lehetőségei, perspektívái szempontjából? (Válasz: Magyarország kormányának politikájára sokkal érzékenyebben figyel, mint a románéra s mint a romániai magyar politikai szervezetekre. A romániai magyar elit nem kevésbé idegen ennek a társadalomnak, mint a román államhatalom.)
– Mi történt és történik a tradicionális lokális társadalmakkal, vagyis a falvakkal Székelyföldön? (A modernizációs állami politika felrobbantotta a gazdasági alapokat, az új, szabadabb környezetten pedig a további bomlás lassúbb, de mélyrehatóbb. Közben azért fontos gazdasági-társadalmi magatartások, pl. a magyarországi vendégmunka, továbbra is hagyományos közösségi kontroll alatt állnak.)
– Mi a súlya az etnikumnak az egyéni és közösségi identitásban, átszínezik-e etnikai indulatok a mindennapi életet? (A nemzeti elkülönülés elementáris, szimbolikus kifejezésére és megerősítésére a legújabb időkben is hajlandók anyagi áldozatokra a magyar közösségek. Az etnikumok közötti érintkezés azonban békés, kidolgozott formák között folyik.)
Körülbelül ezeknek a számos alkérdéssel megközelített fő kérdéseknek rugaszkodik neki a három KAM-kötet, s válaszaik azért meggyőzőek, mert a történeti-statisztikai, nemzetközi összehasonlító háttér előtt türelmes, pontos, szabatosan rögzített megfigyelések szívós és kérlelhetetlen alapjára épülnek.
A kutatástól (szándékától és lehetőleg folyamatától) függetlenül bekövetkező cselekedetek, kommunikációs aktusok megfigyelése a kulturális antropológiának – nevezhetjük egyszerűbben néprajznak is – kitüntetett módszere. Vannak persze korlátai. Nem műhold, amelyről a fél földgolyóra tekinthetünk rá egyszerre, és nem mikroszkóp, ami a parányt mértéktelenül felnagyítva láthatóvá teszi a láthatatlant; csupán szabad szem. De szabad az előzetes értékítéletek és érdekek fixációjától is, a tárgyhoz idomulva időzhet részleteknél, s foghatja be az egészet.
Ez a természetes léptékű, ám intenzív vizsgálódás vezeti a Csíkszeredái kutatókat üdítően tárgyilagos megállapításaikhoz. Izgalmas, letehetetlen könyvek. Végre tényleg megtudunk valamit az erdélyi magyarokról!
A kutatócsoport tagjai közül Biró A. Zoltán látszik a leginkább elméleti és szintetizáló hajlamúnak, továbbá ő keresi a kapcsolatot társadalomismeret és politikai-intézményi gyakorlat között is. Ő a szerzője vagy egyik társszerzője minden elméleti igényű, illetve politikai következtetésekre (is) jutó tanulmánynak. Ilyenek főképpen a Változásban – elemzések a romániai magyar társadalomról című kötetben találhatók: Változás és/vagy stabilitás – a romániai magyar társadalom szerkezetének és működésének fontosabb komponensei. (Kormányváltás kívülről nézve; A túlélés vonzásában – helyzetelemzés a romániai magyar oktatási-nevelési szerkezetről; Stratégiai javaslatok a székelyföldi főiskolai szintű képzési szerkezet kialakításához; Egyház a társadalom szemszögéből; „Átmeneti” ifjúsági társadalom.) Biró A. Zoltán írta a székelyföldi gyakorlatot a nemzetközi párhuzamok között elhelyező, fogalmi tisztázást szolgáló tanulmányt az Elvándorlók? – Vendégmunka és életforma a Székelyföldön című kötetben (Elméleti horizontok, módszertani problémák), ő keresi a vendégmunkáslét elviselésének konkrét lélektani mechanizmusát (Egyéni és kollektív identitás a kilépési gyakorlatban) s a magyar-román interetnikus kapcsolat sztereotípiákba és hatalmi viszonyokba ágyazódó természetét. (Bodó Juliannával közösen: Kizárási és bekebelezési technikák interetnikus kapcsolatokban; valamint a Megmutatkozás kényszere és módszertana – az Egy más mellett élés című kötetben.)
Olvashatunk szociológiai elemzéseket átrétegződési folyamatokról (Gazdasági elit a Székelyföldön; Elszegényedési jelenségek a Csíki-medencében; a Változásban? című kötetben; Vándormunka – otthonról nézve. A Székelyföldről Magyarországra irányuló vendégmunka hatásai a kibocsátó közegre; az Elvándorlók?-ban) kultúrantropológiai elemzéseket a szokások változásáról, az új magatartásformák megjelenéséről (Oláh Sándor, Bodó Julianna, Gagyi József tanulmányai az Elvándorlás? című kötetben), társadalmi viszonyok szimbolikus megjelenítéséről Oláh Sándor több írása és Túrós Endre az Egymás mellett élés-ben) és sok esettanulmányt mind a három könyvben, mindegyik szerzőtől. Talán ezekből világlik ki legjobban az a meleg otthonosság, amely a KAM munkatársait vizsgált tárgyukhoz, a romániai magyarsághoz köti. Olyan természetesen, forszírozottság nélkül, akár bármely halandót az anyanyelvéhez.
Ha rangsorolni kell, az Elvándorlók? kötetet minősíteném a legjobbnak, legérettebbnek. Tárgya, a Magyarországra irányuló vendégmunka egyaránt érinti mindkét társadalmat, a kibocsátó romániait és a befogadó magyarországit, rólunk is szól, ettől eleve érdekes. Higgadt távlatosságot ad a problémának rögtön az első Oláh Sándor-tanulmány: A székelyföldi migráció előtörténetének áttekintése; Biró A. Zoltán nemzetközi kontextusba helyezési kísérlete s a tárgy sokirányú megközelítése a különböző tanulmányokban. Aki ezt a kötetet itt Magyarországon végigolvassa, biztosan más, értőbb szemmel néz a szomszéd építkezésen sürgölődő munkásokra, ismerős háztartások bejárónőire, éttermi kisegítőkre, akik egy picit furcsák: beszédük hamvasabb, mint amit ebben a környezetben megszoktunk, öltözetük szerint mintha az egy-két évtizeddel ezelőtti távoli falvakból kerültek volna elő.
Aligha tévedek, ha azt állítom, hogy térségünk, s benne országaink 1989–90-es demokratikus fordulata nélkül nem lenne KAM, nem lennének kutatások, nem lennének kötetek. Hiába lennének a KAM-osok ugyanilyen okosak, szorgalmasak és tisztességesek, feltehetőleg jó barátai egymásnak, jó esetben tanítanának egy-egy iskolában – az esettanulmányokból kiderül, legalábbis némelyikükről, hogy ezt csinálták, vagy tán most is csinálják – riportokat írhatnának egy-egy irodalmi lapba, és legfeljebb szűk baráti körben elemezhetnék tapasztalataikat. A lábjegyzetek és kolofonok elárulják, hogy munkájuk a romániai magyar közélettel, a magyarországi kulturális intézményekkel, nyugati finanszírozású tudományos programokkal való élénk kapcsolatban folyik. E kapcsolatok nélkül nem is nagyon folyhatna. Nyilvános diskurzus és pénz kell a megbízható szellemi teljesítményhez. Szabadság.
Ez a három kötet tehát minden bizonnyal csak a kezdet. A KAM-osok kutakodnak tovább azokon a nyomvonalakon, melyeken elindultak. Talán tanítványaik is vannak, lesznek, talán műhelyük egy társadalomtudományi kutatói hálózat kiindulópontja lehet. Talán együtt tudnak működni román értelmiségi műhelyekkel is. (Elvégre a Dimitre Gusti-féle, két világháború közötti szociológia egyáltalán nem áll távol a KAM érdeklődésétől és szellemétől).
Jó lenne, várjuk.
(Utóirat: Ha felkeltettem volna tisztelt olvasóm érdeklődését, és szeretné elolvasni a KAM-köteteket, megtalálhatja a Pont könyvesboltban, az Írók könyvesboltjában, az Atlantisz könyvesboltban, a Politikatudományi Intézetben Szabó Irénnél, a Selyemgombolyító könyvtárosánál, Varga E. Árpádnál; könyvtárak megrendelhetik a Könyvtárellátónál, vagy bárki fordulhat egyenest a KAM-hoz: Csíkszereda (Miercurea Ciuc) 81 po.box 4100)
Hivatkozott cikkek
- Kultúra [7]