Skip to main content

Beszélő folyóirat, 6–7. szám, Évfolyam 1, Szám 6

Peer Krisztián: Befelé űrhajózni

Kis János: A rendszerváltásnak vége

Tamás Gáspár Miklós: Csecsemők demokráciája

Iványi Gábor: Sámuel imája

Beszélgetés Oberlander Baruch rabbival

Várady Tibor: Egyenlőségkeresés etnikai társadalmakban

Bíró Béla: A diagnózis

Halmai Gábor: A „politikailag helyes viselkedés” joga

Kultúrharc az amerikai egyetemeken

Tóth Gábor Attila: Egy nehéz eset: a könnyű halál

Tóth Gábor Attila: Eutanázia-körkép

Szikinger István: Törvényes jogsértés?

Nemzetbiztonsági szolgálatok a jogállamban

Dariusz Gawin: A kilencvenes évek alaktalan nemzedéke

Pályi András: A KOR és kora

A Munkásvédelmi Bizottság az időben

Bene Sándor: Theatrum politicum

Révész Sándor: A zsidó mint olyan és nem olyan

Solt Ottilia: Nem Amerikából, Székelyföldről jöttünk…

A KAM „helyzet-könyvei”-ről

Veres András: Magyar irodalmi kánon a hetvenes években

Kálmán C. György: Két Barthes

Mihancsik Zsófia: Magyar házak

Fényi Tiborral, Barna Imrével és Kovács András Bálinttal beszélget Mihancsik Zsófia

Steven Weinberg: Sokal tréfája

Heinrich von Kleist: A francia zsurnalisztika tankönyve

(Töredék 1809-ből)

Bazsányi Sándor: A mi Los Angelesünk?

Ambrus Judit: Budapest mesél

Kukorelly Endre: Atalanta,

vagy mitől némiképp émelyegtem olimpia alatt

Glauziusz Tamara: Kukorelly meg a Guth Ica

Bikácsy Gergely: „Hülyét kapok!”

Sipulusz, a nyelvőr

(Baranyi Ferenc) - Sipulusz [Tamás Gáspár Miklós]: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

Kézai Simon: Szerkesztői üzenet

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon