Skip to main content

Szerkesztői üzenet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Thürmer Gyula, a Munkáspárt KB elnöke növeli befolyását. Miután tárgyalt a magyar egyetemisták és főiskolások képviselőivel (who wouldn’t be seen with Szadesz and Fidesz types dead in a ditch), és meghatározta a komprádor burzsoázia elleni harc menetrendjét (ad vocem „forró ősz”), odanyilatkozott, hogy parlament ide vagy oda, Kádár János mégiscsak nagyobb ember volt Nagy Imrénél. („Emlékszel Rá?” Emléxek.) A Munkáspárt vonalához híven dr. Kronstein Gábor, aki a Kőrösi–Sükösd–Vitányi–Gyurkó-féle és a Tőkéczki–Vacsa-féle Valóságnak is állandó szerzője, stíljéből ítélve gimnáziumi tanár a július 11-i Magyar Hírlapban a Beszélő egyik legjelesebb darabját, Kornis Mihály Kádár-drámáját és Radnóti Sándor hozzáfűzött szép kommentárját támadja meg. Szíve joga, akárcsak Ungvári Tamás professzornak (UCLA-Színművészeti Főiskola – Népszava), hogy őt uo. (július 18-án) ezért ósztálinistának higgye. Ezt manapság (lásd följebb a Baranyi–Sipulusz-levélváltást) nem röstellik. A szerk. inkább nosztalgikus hangulatba ringatózott.

Elővettük polcunkról egyik féltve őrzött kincsünket, a „reformeri rendszerváltás” (a szóösszetétellel alighanem a bámulatos Politikatudományi Szemle – vagy Társadalmi Szemle? – hasábjain találkoztunk) egyik, Comme dit l’autre, páratlan dokumentumát. Pályázatot írt ki Kaposváron egy irodalmi társaság, s a pályaműveket szintén Kaposvárott megjelentette a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, szerk. Kiss Dénes (az a Kiss Dénes), lektorálta – többek között – Albert Gábor, Ágh István, Kiss Dénes, Kósa Csaba, Pálfy [G.] István, s mindez 1988-ban! Pesten már folynak a tüntetések, októberben már utcai csata a rohamrendőrség és a demokratikus ellenzék között az V. kerületben, de közben a rendszer: mintha mi sem történt volna. A könyv címe: Mi a haza ma?, ISBN 963 7551 85 9, kiadói eng. [ó Istenem! eng.!] sz. 52 970,80 Ft. Díjakat osztott a helyi irodalmi társaság, de más szponzorok is. Németh Lászlóné 10 ezer forintot ajánlott föl (ebből egy különdíjat és hét jutalmat osztottak!). Dr. Czoma László (akkor is) a Festetics-kastély igazgatója Helikon-díjakat adományozott. Gubcsi Lajos (!), a Magyar Ifjúság főszerkesztője 15 ezer forintot ajánlott föl. Díjat adott ki a SZOT, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Népszava, a Kaposvári Városi Tanács, a Zala Megyei Tanács, a HNF Somogy Megyei Bizottsága, a KISZ KB és még külön a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Osztály. Macskássy Izolda társadalmi munkában készítette el – idézzük – „a témához méltó okleveleket”. Azért volt még akkor igaz magyar összefogás, nem ez a demokratikus széthúzás. A sok egyszerű szántóvető, szövőnő és leszázalékolt [leszázalékolt! érzik a szó zamatát? ahhh!!!…] munkásőr között egy budapesti értelmiségi, dr. Kronstein Gábor is pályázott – Németh Lászlóné jutalmát ítélte oda neki (tegyük hozzá: megérdemelten!) a bírálóbizottság –, dicséretes szerénységgel. Puha, meleg, bensőséges szavait azóta is mormoljuk fogmosás közben.

Például ezeket.

„Rábámulok a szemközti ház vedlett falára. A Nyugati felől ide csapódó füst szürkítette meg. Rajta golyók és repeszek ragyái, s egy elmosódott fehér sor: – Szavazz az MKP-ra! (…) Tenyérnyi faldarabon, ime [rövid i-vel] a haza. Amúgy egyszerűen, póz nélkül üzen a történelem. Rombolásról és építésről. Üzen annak, aki érzékelni képes a kicsiben a nagyot. (…) A mi nemzedékünk a háborút ugyan .elvesztene, de megnyerte a békét. Megnyerte a nehéz körülmények közön is folyamatos teremtéssel. És megszólalt minden tárgy, beszélt hozzánk, volt mondanivalója számunkra, munkálkodó érdemeseknek.”

Érdemes Kronstein dr.! Attól tartunk, ön csakugyan megnyerte a békét.










Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon