Skip to main content

A francia zsurnalisztika tankönyve

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Töredék 1809-ből)


BEVEZETÉS

§ 1

A zsurnalisztika általában annak művészete, hogyan tájékoztassuk a népet nyíltan és elfogulatlanul mindarról, ami a világban történik. Teljes egészében magánügy, és a kormányzat céljai, nevezzék őket akárhogy is, idegenek tőle. Ha az ember figyelmesen elolvassa a francia újságokat, láthatja, hogy egészen sajátos elvek szerint szerkesztik őket, melyek rendszerét francia zsurnalisztikának nevezhetjük. Azon fáradozunk, hogy e rendszer vázlatát, úgy, ahogyan az a párizsi titkos archívumban föllelhető, itt kifejtsük.

Magyarázat

§ 2

A francia zsurnalisztika annak művészete, hogyan hitessük el a néppel mindazt, amit a kormányzat jónak ítél.

§3

E zsurnalisztika pusztán a kormányzat ügye, és magánszemélyek bármiféle beavatkozása, a napi eseményekről szóló bizalmas levelek közlését is beleértve, tilos.

§4

Célja, hogy a körülmények minden változása közepette fenntartsa a kormányzatot és a kedélyeket, dacolva a pillanat minden csábításával, hallgatag alávetettségben tartsa annak igája alatt.

A két legfőbb alaptétel

§ 5

Amiről a nép nem értesül, attól a nép nem is hevül.

§ 6

Amit a nép háromszor hall, az lesz, amit igaznak vall.

Megjegyzés

§ 7

Ezeket az alaptételeket „Talleyrand alaptételeinek” is nevezhetjük. Mert bár nem ő találta föl őket, éppoly kevéssé, mint a matematikaiakat Eukleidész: mégis ő az első, aki határozott és következetes rendszerben alkalmazta azokat.

Feladat

§ 8

Miként szerkesszünk olyan egymáshoz kapcsolódó újságokat, melyek 1) mindent, ami a világban történik, eltorzítanak, és ugyanakkor 2) az emberekben meglehetős bizalmat ébresztenek?

A feladat megoldásához szükséges tantétel

Igazat mondani mindenekelőtt azt jelenti, hogy a teljes igazságot mondjuk, és semmi mást, mint az igazságot.

Megoldás

Szerkesszünk tehát két lapot: egyikük sohasem hazudik, a másik azonban igazat mond: így nyer a feladat megoldást.

Bizonyíték

Mivel az egyik sohasem hazudik, és a másik mindig igazat mond, teljesül a második követelmény. De mivel az egyik elhallgatja azt, ami igaz, a másik pedig hozzáteszi azt, amit hazudnak, ily módon belátható, hogy az első föltétel is teljesül, q. e. d.

Magyarázat

§ 9

Az a lap, mely sohasem hazudik, de hébe-korba elhallgatja az igazságot, neveztessék Moniteurnek, és jelenjék meg hivatalos formában; a másik, amelyik az igazat mondja, de olykor hozzáadja a koholmányt és a hazugságot, neveztessék Journal de l’Empire-nek vagy Journal de Paris-nak, és jelenjék meg puszta magánvállalkozás formájában.

A zsurnalisztika felosztása

§ 10

A hírterjesztés tanát tekintve a francia zsurnalisztika 1) igaz és 2) hamis hírekre oszlik. Mindenfajta hír sajátos terjesztési módot követel, melyeket itt taglalnunk kell.

I. FEJEZET • AZ IGAZ HÍREKRŐL

1. CIKKELY • A JÓKRÓL

Tantétel

§ 11

A mű dicséri mesterét.

Bizonyítás

E tétel bizonyítása világos. Bizonyítja a nap, különösen mikor fölkel; bizonyítják az egyiptomi piramisok; a Szent Péter-bazilika; Raffaello Madonnája; és az istenek és emberek számos egyéb fenséges alkotása.

Megjegyzés

§ 12

Valójában és ténylegesen: az ember azt hinné, hogy e tétel nem lelhető föl a francia zsurnalisztikában.

Aki azonban a francia újságokat figyelmesen elolvasta, bevallhatja, hogy igenis föllelhető; ezért, a rendszer kedvéért, be kell itt mutatnunk.

Folyomány

§ 13

Mindazonáltal e tétel teljes szigorúsággal csak a Moniteurre vonatkozik, és erre is csak rendkívüli és döntő értékkel bíró jó hírek esetében. Csekélyebb értékű jó hírnél a Moniteur egy kissé dicsérheti a művet: a Journal de l’Empire és a Journal de Paris azonban – felfújt orcával zengeti a harsonát.

Feladat

§ 14

Hogyan tálaljunk egy jó hírt a népnek?

Megoldás

Például az ellenség teljes veresége esetében, melynek során az elvesztette ágyúit, fölszerelését, munícióját, és szétszóródott a mocsárban: úgy ezt közöljük, és pontot teszünk utána (§ 11). Ha puszta csetepatéról van szó, melynek nincs jelentős következménye: abban az esetben a Moniteurben egy nullát, a Journal de l’Empire-ben azonban két nullát teszünk minden szám után, és a lapokat futárpostával küldjük szét a világban (§ 13).

Megjegyzés

§ 15

Ez esetben nem muszáj föltétlenül hazudnunk, elég csupán például a csatatéren talált sebesülteket is a hadifoglyok közé számítani. Ily módon két rubrikát nyer az ember, és a lelkiismeret is meg van mentve.

2. CIKKELY • A ROSSZ HÍREKRŐL


Tantétel

§ 16

Aki időt nyer, mindent nyer.

Megjegyzés

§ 17

E tétel olyan világos, hogy az alaptételekhez hasonlóan semmilyen bizonyítást nem kíván, miért is a franciák császára fölvette az alaptételek közé. A tétel a dolgok természetes rendje szerint vezet ahhoz, hogyan titkoljunk el egy hírt a nép elől, ama művészethez tehát, melyet tüstént taglalnunk kell.

Folyomány

§ 18

Mindazonáltal teljes szigorúsággal ez a tétel csak a Journal de l’Empire-re és a Journal de Paris-ra vonatkozik, és ezekre is csak a veszélyes és kétségbeejtően rossz hírek esetében. Az elviselhető mértékű rossz híreket a Moniteur azonnal nyíltan beismerheti: a Journal de l’Empire és a Journal de Paris úgy tesznek, mintha nem lenne jelentőségük.

Feladat

§ 19

Hogyan titkoljunk el egy rossz hírt a nép elől?

Megoldás

A megoldás könnyű. Az országban található újságok hallgatnak róla, mint a csuka.

Valamennyi erről szóló levél elsikkasztása; utazók feltartóztatása, kávéházakban és vendéglőkben az erről való beszéd betiltása; mindazon külföldi újságok elkobzása, melyek az eseményről mégis beszámolnak; a szerkesztők letartóztatása, deportálása és főbe lövetése; új alanyok alkalmazása ezen iparban: mindez közvetlenül rekvirálás vagy közvetve különítmények segítségével.

Megjegyzés

§ 20

Ez a megoldás, mint bárki beláthatja, csupán feltételes; előbb vagy utóbb fény derül az igazságra. Ha az ember nem akarja az újságok hitelességét kockáztatni, meg kell találni annak művészetét, hogyan tálaljuk a népnek a rossz híreket. Mire épít ez a művészet?

Tantétel

§ 21

Az ördög gazembert nem hagy a csávában.

Megjegyzés

§ 22

E tétel olyan világos, hogy a bizonyítás csak elhomályosítaná, ezért nem is foglalkozunk vele a továbbiakban, hanem azonnal továbbmegyünk az alkalmazáshoz.

Feladat

§ 23

Hogyan tálaljunk egy rossz hírt a népnek?

Megoldás

Hallgassunk róla (§ 5), míg meg nem változnak a körülmények (§ 16). Közben jó hírekkel szórakoztassuk a népet, vagy múltbéli igaz hírekkel, vagy jelenlegiekkel is, ha vannak, mint amilyen a marengói csata; a perzsa sah követsége és a levantei kávé érkezése, avagy mindennek hiányában szórakoztassuk koholmányokkal és hazugságokkal: amint megváltoznak a körülmények, ami soha nem marad el (§ 21), és kicsikartunk bármilyen előnyt, legyen akár nagy, akár kicsiny: jelentsük be (§ 14) nagy garral; s kötözzük farkára a rossz hírt. q. e. dem.

Megjegyzés

§ 24

Itt van még a következő tantétel: ha fényt lát a gyerek, többé nem pityereg, mert részben ezen alapul a megadott eljárás. Csak a rövidség végett történt, és mert szembeszökő, hogy ugyanezt in abstracto nem kellett kifejtenünk.

Folyomány

§ 25

Egészen agyonhallgatni valamit, amint a megoldás követelné, számos esetben lehetetlen; mert már a napijelentés dátuma, például hogy mikor vesztettünk el egy csatát, és vonult hátra a főhadiszállás, árulkodó. Ilyen esetben az ember antedatálja a napijelentést; avagy sajtóhibát csúsztat a dátumba; avagy végezetül teljesen elhagyja a dátumot. A vétek a szedőre vagy a korrektorra hárul. (A vége hiányzik.)

(Fordította: Forgách András)























































































































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon