1997. januári számukban dr. Ungváry Rudolf 1959 címmel írt cikket, melyben Szilágyi Ernőről tévedésekkel tűzdelt és kategorikus megállapításokat tesz. Többek között azt, hogy „halála után nem maradt utána semmi”.
Szilágyi Ernővel 1957-től közel tíz éven át a legszorosabb napi baráti kapcsolatban voltam. Talán egyedüliként több száz levelét őrzöm. A tévedés kiigazításaként cáfolatul örömmel adnám válogatását közre.
Szilágyi Ernő a század, az egyetemes magyar filozófia és kultúrtörténet egyik jelentős személyisége, akiről azért nem tud szellemi közéletünk, mivel abban nem kívánt részt venni, publikálással azt legitimálni. Tanítványaival folytatott levelezése – morzsák, melyeket fel kellene szedni – nem hagy efelől kétséget. Nem a „közjót”, az egzisztenciát szolgálta. Hatása követőiben él tovább. Nem sorolom ezúttal, de nincsenek kevesen, akiket életre szólóan determinált. Megalkuvásra képtelen szuverén jellem, európai horizontú gondolkodó, a legnagyobb humanisták egyike. Mai mércével mérhetetlen. Volt itt ilyen is. Itt élt közöttünk.
Tisztelettel
Hivatkozott cikkek
- Visszabeszélő [6]