(Lovas István)

Nyomtatóbarát változat

Dr. Gyekiczki Andrással, a Belügyminisztérium kabinetfőnökével személyesebb kapcsolatom úgy kezdődött, hogy e helyütt a decemberi számban jót vitatkoztunk, amelyért utólagos köszönet a Beszélőnek. Ezt követte közvetlen találkozásunk, melyen a minisztériumban rólam tárolt információk ügyében öt éve folyó peremről beszélgettünk egy rádiós és ügyvédem, Somogyi János társaságában.

Lehet, hogy ez az ország sajátossága: a személyes találkozás többre vezetett, mint a végeláthatatlan perek sorozata, Majtényi adatvédelmi biztos erőfeszítései és a meglehetősen sok publicitás.

Dr. Gyekiczki úr néhány nap múlva meghívott egy személyes találkozóra minisztériumába, ahol bemutatott Tyekvicska Árpád miniszteri szakértőnek, akit felkért, nézzen még egyszer utána, hátha igazam van, és a BM-ben tárolnak még rólam anyagokat. Tyekvicska úr – és ezt hadd állítsam négy, olyan országban töltött éveim tapasztalatai alapján, ahol kiforrott demokrácia működik – egy állami hivatalnokot messze meghaladó, szinte emberfeletti munkával, sok száz oldalnyi dokumentum egyetlen lapján egy kézzel írott számból kiindulva ásott elő egy rólam szóló újabb dossziét egy olyan szobából, ahol a dobozokban tárolt anyagokhoz nincs név szerinti mutató.

Gyekiczki és Tyekvicska úr ezenkívül még három további kötetet talált, melyekben több tucat oldal szól rólam.

Annak ellenére, hogy a tisztességes magatartásnál jobban semmi nem vesz le a lábamról, politikai ügyekben mégsem ismernek naivnak, és így jelenthetem ki: a legparányibb kétely sem maradt bennem: azok a további rólam szóló iratok, amelyeket nem találtak, nincsenek a Belügyminisztériumban és nyilván a kémelhárításhoz, vagy a titkosszolgálathoz kerültek. Az előbbiekhez nyilván akkor, amikor a Szabad Európánál kezdtem dolgozni.

A hosszú pernek így vége szakadt. De az ügy vett egy – igencsak váratlan – fordulatot. Így egy másik per indul. Ami viszont egy újabb történet.

• Visszabeszélő