Skip to main content

(Lovas István)

(Lovas István): Tisztelt Szerkesztőség!


Dr. Gyekiczki Andrással, a Belügyminisztérium kabinetfőnökével személyesebb kapcsolatom úgy kezdődött, hogy e helyütt a decemberi számban jót vitatkoztunk, amelyért utólagos köszönet a Beszélőnek.

(Gyekiczki András), (Lovas István), TGM: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]


Tisztelt Szerkesztőség!

Októberi számuk „Visszabeszélő” rovatában Tamás Gáspár Miklós bocsánatot kér Kenedi Jánostól, amiért azt állította, hogy, egyebek között, Kenedi kivételezett kutató.

Nem értem, miért kér bocsánatot Tamás Gáspár Miklós, és azt sem értem, miért cáfolja Kenedi ugyanabban a számban azt, amit Tamás állít.

Nem értem Kenedit, hiszen éppen ő gratulált nekem nemrégiben telefonon, amiért lankadatlan kitartással viszem tovább azt az immár több mint öt éve folyó pert, amelynek lényege az, hogy a Belügyminisztérium az összes, rólam tárolt anyagot nem






(Lovas István), Neményi László: [Olvasói levél, szerkesztőségi válasz]


Kedves Feri!


Hozzászokva a mai többségi sajtóban megjelent cikkekhez, talán az utóbbi egy-két évben a legkellemesebb meglepetésem volt rólam szóló írásod. Tisztességesen írtál rólam. Amióta megismertelek Amerikában a nyolcvanas évek közepén, nem változtál. Már csak a kontraszt miatt is rendkívül jó érzés úriemberekkel találkozni egy olyan országban, amelyben az ellenzéki sajtó annak örvend, hogy Csúcs László biciklizés közben kitörte két fogát.

Néhány dologban azonban néhány apróságot kell a cikkedhez tennem. Sorrendben tehát:

A cím.





Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon