(…) Tőkés külkereskedelmünkre egyáltalán nem az a jellemző, hogy a tőkés partnerek egymással verekedve tolongnának a hazánkban gyártott gépek, gépi berendezések megszerzéséért, és egymást túllicitáló árak versenyében válogathatunk a jobbnál jobb vevők között, hogy aztán az így megszerzett értékes devizáért fantáziátlan külkereskedőink banánt, bugyit, rágógumit stb. importáljanak, Mert minden egyebünk már van.
Tőkés exportunk zömét bizony nem a gépek, hanem a mezőgazdasági cikkek, élelmiszeripari termékek adják, és az így megszerzett devizáért főleg gépeket, nyersanyagokat vásárolunk. A képlet tehát fordított. (…)
A gazdaságpolitika ritkán van abban a helyzetben, hogy döntései csak pozitív következményekkel járjanak.
A „kisebb rossz” stratégiája lehet bizony ésszerű alternatíva még akkor is, ha az érintettek a dolog természetéből következően arra reagálnak érzékenyebben, ami számukra a „rossz”, és nem azon örvendeznek, hogy ez a „kisebb”. Mert erről gyakran nem is tudnak. Ez viszont már megint baj. Több nyíltságra, nagyobb őszinteségre van szükség, és nem csak akkor, amikor eredményeinkről beszélünk. Bertha Bulcsu őszintén és szenvedéllyel szólt. Vitát váltott ki, amelynek csak szolid hullámai érik el az ÉS lapjait. Nem írt hiába.
Élet és Irodalom, 1976. április 17.