Skip to main content

Néhány gondolat a deficitről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A kesudió-vita


(…) Tőkés külkereskedelmünkre egyáltalán nem az a jellemző, hogy a tőkés partnerek egymással verekedve tolongnának a hazánkban gyártott gépek, gépi berendezések megszerzéséért, és egymást túllicitáló árak versenyében válogathatunk a jobbnál jobb vevők között, hogy aztán az így megszerzett értékes devizáért fantáziátlan külkereskedőink banánt, bugyit, rágógumit stb. importáljanak, Mert minden egyebünk már van.

Tőkés exportunk zömét bizony nem a gépek, hanem a mezőgazdasági cikkek, élelmiszeripari termékek adják, és az így megszerzett devizáért főleg gépeket, nyersanyagokat vásárolunk. A képlet tehát fordított. (…)

A gazdaságpolitika ritkán van abban a helyzetben, hogy döntései csak pozitív következményekkel járjanak.
A „kisebb rossz” stratégiája lehet bizony ésszerű alternatíva még akkor is, ha az érintettek a dolog természetéből következően arra reagálnak érzékenyebben, ami számukra a „rossz”, és nem azon örvendeznek, hogy ez a „kisebb”. Mert erről gyakran nem is tudnak. Ez viszont már megint baj. Több nyíltságra, nagyobb őszinteségre van szükség, és nem csak akkor, amikor eredményeinkről beszélünk. Bertha Bulcsu őszintén és szenvedéllyel szólt. Vitát váltott ki, amelynek csak szolid hullámai érik el az ÉS lapjait. Nem írt hiába.

Élet és Irodalom, 1976. április 17.











Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon